You Can Call Me Spiderman | Peter Parker

10

‗‗‗‗‗‗‗‗ 🕷‗‗‗‗‗‗‗‗‗
•Peter Parker•

Az ébresztőmet gyorsan lenyomva kapkodom fel magamra a ruháimat, mit sem törődve a múltkori pókkal. A táskámat a vállamra kapva sietek ki a panellakásból, miközben azon töröm a fejem, hogy mit is kellene kezdeni a közelgő őszi fesztivállal, hiszen Ned és én eldöntöttük, hogy idén aktívabban részt veszünk az iskola által szervezett szabadidős, adománygyűjtő tevékenységeken. Út közben gyorsan beszaladok a szokásos szendvicsemért a boltba és teljes erőbedobással indulok el az iskolába. A kapun be sétálva sok kíváncsiskodó, találgató kérdés üti meg a fülem, amik mellett nem tudok csak úgy el sétálni. Szinte majdnem mindenki azon gondolkozik, hogy mi lehet idén az őszi fesztivál legsikeresebb standja, ami a legtöbb bevételt fogja hozni. Az iskola folyosóján most még több beszélgetés hangzik el, igazi kaptár érzést keltve. Mivel Ned és én tagjai vagyunk egy klubnak ezért természetesen nekünk is elő kell rukkolnunk egy ötlettel. A szekrényekhez érve kinyitom a saját szekrényem és elő halászom belőle a tankönyveim. Egy ismerős hang csapja meg a fülem, amiért elvigyorodom. Ki más lenne, mint az én barátom Ned.

"Na mesélj Parker, van valami ötleted a fesztiválra? "

"Őszintén? "

"Na ne már ne mond, hogy az agytröszt haveromnak nincs egy fikarcnyi ötlete sem! "

"Pedig barátom, ez a helyzet. Bár jobban belegondolva lehetne valami egyszerű, mégis nehéz. Mondjuk céllövölde? "

"Végülis, ha nincs jobb ötleted.. "

"Miért neked van?! '

" Vagyis hát, wao, brilliáns ötlet tesó! "

Vakarja meg nevetve a tarkóját, mire csak meg forgatom a szemeimet. Komolyan ha nem lenne ki kéne találni. A határidő egyre közeledik, nekünk pedig nincs egy ép-kéz-láb ötletünk sem. Remélem azért a többieknek van valami ötlete, mert kicsit sem hiányzik az, hogy elmaradjon a fesztivál. A gondolatmenetemet az szakítja félbe, hogy neki ütközök valakinek, a könyveink pedig a padlón kötnek ki. 

"Jaj, bocsánat túlságosan elbambultam."

Felelem gyorsan, de nem pillantok rá arra, akibe belebotlottam. 

'Nem is te lennél, ha nem lennél el a saját kis világodban.'

Feleli kuncogva, mire felpillantok rá.  Celeste Stark az, ajkain hatalmas mosoly virít, még tökéletesebbé téve a kinézetét. Lassan felegyenesedik és magához szorítja a könyveit, mindeközben egy pillanatra sem szakítja meg a szemkontaktust. Elpirulok egy pillanatra, de aztán csak megrázom a fejem, nehogy még egyértelmű legyen a számára, hogy kedvelem. A füle mögé tűr egy rakoncátlan hajszálat és csak int egyet, mielőtt megfordulna és elindulna a tanterme felé, ahol órája lesz.

"Találkozunk a gyűlésen Pete."

Feleli gyorsan a válla felett hátra pillantva, majd végleg magamra hagy és elindul az órájára. Ned az egész jelenetnek a megfigyelője volt és csak gúnyosan mosolyog rám, amikor végre én is fel egyenesedek a könyveimmel a kezemben. 

"Ned, egy szót se."

Előzöm meg a mondanivalójában, hiszen úgy is tudom, hogy hogy reagálna erre az egészre. Tudom, hogy nagyon szereti a szappanoperákat, most pedig kapott a saját életem saját rom-comjának a részletéből. Válaszul csak vállba lök és hatalmas vigyor keretében kezd el inkább beszélni az új csillagromboló makettjéről, amire végre sikerült össze sprórolnia elég pénzt, hogy megvehesse. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A diáktanács terme elé érve elfog egy különös érzés, amit szavakkal nehéz megfogalmazni. Lehet azért érzek így, mert egyszerűen képtelen vagyok egy sima ötlettel előrukkolni vagy csak azért, mert Celeste is a tagja és nem akarok besülni előtte. Ned inkább haza ment, mert a menza kaja eléggé megnyomta a gyomrát, így ő megmenekül a szidás elől. Mekkora egy svindler ez a csávó. 

Hangos sóhajt engedek ki az ajkaimon, majd az ajtót kinyitva lépek be a már összes kijelölt diák képviselővel teli terembe. Halkan köszönök mindenkinek és inkább láthatatlan üzemmódban ülök be a sarokba, hátha elfelejtkeznek rólam és nem kérik ki a véleményem. 

Az idő lassan telik, s szépen sorban már mindenki elő adta az ötletét, amit mindenki hosszas rágódások után vagy vétózott vagy jó ötletként elkönyvelve félre tették. Előttem már csak Celeste van, aki mosolyogva áll fel a helyéről a kezében egy mappával. Biztos vagyok benne, hogy jó ötlettel drukkol majd elő, hiszen ő Tony Stark lánya. Körbe néz a teremben, majd amikor összetalálkozik a tekintetünk elmosolyodik, én pedig lentebb csúszok a széken. 

"Arra gondoltam, hogy lehetne Csókfülke. Mindannyian tinik vagyunk, van pár önkéntesem is, aki szívesen benne van a dologban. Az összegyűlt pénzből pedig felújíthatnánk a menzát, hogy jobb minőségben tudjanak készülni az ételek és a maradék étel pedig ne a kukába kerüljön, hanem az érintetlen, kimaradt étel a szegényeknek, a maradék pedig a kóbor állatoknak kerülne."

Mindenki összedugja a fejét és a hangos susmorgás méhkasra hasonlító zümmögéssé alakul át. A diák elnök körbe néz a termen, majd végül elkiáltja magát, ezzel megszakítva a zajt. 

'Hallgassuk meg Parker ötletét, ha nincs jobb ötlete, akkor szerintem legyen Celeste Csókfülkéje a fő attrakció, a többi jó ötlet pedig a mellék."

Mindenki helyeselni kezd a terv hallatán, engem pedig lever a víz. Már minden eddigi ötlet elhangzott, így még gyorsan elő sem tudok állni valamivel. Lassan felállok a helyemről, a tenyerem már előre izzad. 

"Én, szóval vagyis Mi, Ned és én úgy gondoltuk, hogy--"

"Kitalálom, nincs semmilyen ötletetek."

Kiabálja be valaki, aminek hallatán csak nyelek egyet. Idegesen körbe nézek, majd a tekintetem megakad Celesten. Hirtelen elkap az önbizalom, és hangosan felszólalok. 

"Vállalom, hogy leszek az egyik fiú a Csókfülke résztvevői között."

Csend söpör át a termen a mondanivalóm után, ami elég kellemetlen érzést kelt bennem. Az elnök csak megigazítja a szemüvegét, miután Celeste súgott valamit a fülébe és megtöri a csendet.

"Legyen, de segíteni fogsz az előkészületekben is, majd Celeste útba igazít."

"P-Persze."

"A nyertes ötlet a Csókfülke."

Kiáltja el magát az elnök, majd berekeszti a gyűlést. A diákok szépen lassan hagyják el a termet, csak Celeste, az elnök és én maradunk utoljára. Celeste felém sétál, amikor éppen készülök ehagyni a termet.

"Gyere át holnap hozzám, 10-re és megbeszéljük a teendőket, jó?"

Mondja mosolyogva, amitől akaratlanul is megremeg a lábam. A gondolat, hogy a lány, akibe fülig bele vagy esve áthív magához furcsa mégis kellemes érzést kelt bennem. Válaszképpen csak bólintok és kirohanok a teremből. Az ajtó előtt a falnak támaszkodom és a levegőbe boxolok. 

El sem hiszem, hogy holnap talán minden megváltozhat és közelebb kerülhetek hozzá.