You Can Call Me Spiderman | Peter Parker

⁸

‗‗‗‗‗‗‗‗ 🕷‗‗‗‗‗‗‗‗‗
•Celeste Stark•

A kapucnis felsőm kapucniját a fejemre húzom és leugrok a szobám erkélyéről. A talpaim alatt halkan koppan meg a fekete beton, ahogyan földet érek rá. Egy pillanatra hátratekintek a vállaim felett hátha nem ébresztettem fel apát és anyát, na meg persze a kishúgomat Morgant. Miután megbizonyosodok róla, hogy minden rendben van futni kezdek. Még magam sem tudom, hogy hova szeretnék igazán menni, de azt érzem,hogy valahol szükség van rám. A lépteim egyre gyorsabban és gyorsabbak lesznek. Egy kis idő után elérek egy magas épülethez, ami az utamban áll. Elrugaszkodok és elkezdek felmászni rá. Gyorsan fel is érek a tetejére, majd lenézek a városra. Olyan különös, olyan furcsa, olyan magával ragadó a látképe. A fények különböző színekben váltakozva villannak fel, pár helyen a csatornafedél kis lyukain át szivárog ki a füst, az autók suhannak az úton, pár sziréna üvölt jelezve,hogy minden bizonnyal ismét betörés,lopás, gyilkolás, esetlegesen baleset és tűzeset történt. A karjaimat kinyújtóztatom és hanyatt vágom magam a földön. Felnézek az égre és kémlelem az eget. Az est hajnal csillaggal szemezek egy ideje mert teljesen megfog a varázsa. Rengeteg embernek fogalma sincs róla, hogy milyen szerepe van, csak tudják, hogy van és kész. Nem hisznek benne, nem hisznek a csodákban sem. Egy gyors mozdulattal felpattanok a földről és elindulok haza. Út közben teljesen elgondolkozok és nem figyelek az előttem haladó forgalomra.

-UGORLJ!-

Kiáltja a fejemben Feyhra. Időm sincs ellenkezni meg kiabálni, hogy Te megőrültél!?. Elrugaszkodok és nagy lendületet véve elugrok a talajtól. Az egyik magas pózna tetején landolok. A szivem olyan gyorsan zaklatol,hogy majd kiszakad a helyéből. A szél lágyan fújni kezd, a hajamban meglazult a hajgumi közül kiszabadul a hajam és a szemembe lóg. A szemeim elkerekednek amikor meglátom a fehér csíkot a hajamban. Közel állok hozzá, hogy pánik rohamot kapjak.

-Celeste! Nyugalom- szólal meg Feyhra.

-Mégis hogy nyugodhatnék meg? Fehér lett a hajam!

- Ez természetes folyamat. Része az átváltozásodnak - higgadt hangja megnyugtat valamilyen szinten, de mégsem teljesen.

- A hajam örökre fehér marad? A testemmel mindig képes leszek emberfeletti dolgokra? A hallásom, a látásom is jobb lesz? Van 9 életem?-

-Celeste, ne pörögj fel. A hajad valószínűleg csak átváltozáskor fog megváltozni. A többi kérdésedre igen a válaszom. Viszont, az átváltozás nagyon fog fájni, mivel megváltozik majd a DNS-ed is, a csontjaid vastagabbak lesznek, az izmaid sokkal rugalmasabbak lesznek, a szíved gyorsabb ütemben kezd el lüktetni, a fogaid pengeélesek lesznek, a körmeid megnőnek és hegyesek lesznek. A látásod, a hallásod, a szaglásod fokozatosan erősödik. A sötétben képes leszel látni, a füleddel meghallod még az apró hangyák lépteit is, a szaglásoddal bármit megtalálsz. - fejezi be hosszú beszédét Fehyra.

-Rossz oldala nincs a dolognak?

-Kedvesem, az mindennek van. Mivel félig tigris vagy az étvágyad, az energiaigényed, a vadászat iránti vágyad hatalmas. Mivel mindent meg hallasz lehetséges, hogy be fogsz kattanni, annyira fogsz vágyni ételre, hogy ölsz érte. Ezért kell megtanulnod uralni a képességeidet. A vadász ösztönt lesz a legnehezebb uralnod, azzal még sok bajod lesz. - magyarázza Fehyra.

-Mi a helyzet a vízzel? És a macska mentával? Be fogok tőle állni? Mi a helyzet a pamut gombolyaggal? Ha meglátok egyet rávetem magam? A kutyákkal ellenségek vagyunk?

- A halálos ellenségeid a víz, a macska játékok, a kutyák meg a macskamenta. Hát persze, a te hatalmas erődet ezek a dolgok szüntetik meg. Az első életedben egy pamut gombolyag fog megölni, a második életedben elkezd esni az eső te pedig megfulladsz, a harmadik életedben a macskamenta függőségedbe halsz bele, a negyedik életedben pedig rád ugat egy csivava és szívrohamot kapsz. - feleli szarkasztikusan Fehyra.

-Jól van na, csak érdekelt a téma.

-Menjünk haza, aludnod kell vagy különben a főszerepet fogod megkapni a Walking Dead zombi stábja közül.

-Repülök!

-Na azt nem tudsz. - vág közbe Fehyra.

- Csak úgy mondtam valamit, ne legyél már házsártos.

Mondom mosolyogva, majd elindulok haza.