You Can Call Me Spiderman | Peter Parker

⁵

‗‗‗‗‗‗‗ 🕷‗‗‗‗‗‗‗‗‗
•Peter Parker•

Ma van a kirándulás napja és be kell vallanom igenis érdekel mi fog történni. Flasht ismerve nem fogja tudni megkülönböztetni a ganalytúró bogarat és a szkarabeuszt, már ha egyáltalán lesz ott olyan. May mosolyogva nyom egy érzelmes búcsúpuszit a homlokomra  és ölel magához.

"Ne okozz semmiféle galibát Peter!" csíp bele az orrom hegyébe, aminek hatására akaratlanul is felmordulok.

"Nem fogok, na szia May néni!" intek egyet neki és a táskámat a hátamra dobva kisétálok az ajtón.

~Hosszú napnak nézünk elébe Peter, hosszú napnak~

Az iskola előtt már a szokásos sárga színű iskolabusz vár rám, illetve az osztályomra. Mindenki az iskola előtt várakozik, esetleg már csak rám várva. Közelebb érve a többiekhez lepacsizok Neddel és biccentek egyet Flashnek, de olyan jó kihívóan.

"Rám vártatok?" fordulok Nedhez, mire csak megrázza a fejét.

"Meg rá." bök a fejével az éppen lefékező autóra.

A szemeim előtt lassúfilmként villan be a látvány, ahogyan egy, majd kettő vékony, kecses láb tűnik elő a kocsiból. Terepmintás ruhája szorosan tapad a testére. Ha Ned nem bök oldalba egy jól irányzott mozdulattal talán még a számat is elfelejteném becsukni. A haja összekötve lóg, ezzel kihangsúlyozva az arcát. Mosolyogva int nekem,amit kissé nehezen fogok fel. Sután visszaintek neki, aminek a láttán Ned azonnal kacagni is kezd. Az osztály később felszáll a buszra és útnak indulunk. Út közben végig az ablakon bámulok ki, miközben fél füllel figyelek Ned mondandójára. Három óra múlva a busz lefékez, mi pedig libasorban szállunk le róla. A kutatóközpont előtt egy szemüveges nő vár ránk. Fehér köpenyén Ava Handers névtábla áll. Illedelmesen köszönünk neki, mire ő csak biccent egyet és megkezdi az épület történetének a mesélését. Ned megböki a vállam amikor a többiektől lemaradunk.

"Nézzünk körül!"

A szemeim elkerekednek és suttogva rámordulok.

"Megőrültél?!Mi lesz ha elkapnak?"

"Ugyan Peter, mitől félsz?"

Hallom meg a hátam mögül szóló hangot. Hátra pillantok és Celeste vigyorgó arcával találom magam szemben. A tarkómat megvakarom a jobb kezemmel és a szemeibe nézek.

"Semmitől."

Az ajkaira szélesebb vigyor húzódik és átkarolja a bal kezével a vállam.

"Akkor induljunk. Nem kell senkinek sem kell tudnia,hogy elszöktünk."

Ned ennek hallatán hevesen bólogatni kezd,én pedig beadva a derekamat egy nagy sóhajtás kíséretében rábólintok erre az esze-veszett ötletre.

"Nagyszerű!"

Csapja össze a tenyereit Celeste. Óvatosan körbenéz remélve,hogy nem hallotta senki az imént elhangzott dolgokat,majd futásnak ered. Neddel akaratlanul is összenézünk,majd a nyomába eredünk. Celeste lefékez egy keresztfolyosó előtt. Hátrapillant ránk,hogy tudja mind itt vagyunk-e.

"Válljunk szét."

Hangzik tőle ez a borzalmas ötlet. Ned mint az eddig is tette bólogatva egyezik bele.

"Egy csapat soha ne válljon szét. Ez a fő szabály egy horrorfilmben."

Felelem torok köszörülve, mire csak kinevetnek.

"Peter,ez nem egy bugyuta horrorfilm. Amúgy is így nehezebb minket elkapniuk. "

"De akkor is, fennáll a veszélye még így is,hogy lebukunk."

"Nincs vita.Tíz perc múlva találkozunk pontosan itt. Sziasztok!"

Suttogja Celeste,majd eltűnik egy kanyarban. Ned megrántja a vállát, majd ő is eltűnik. Egyedül ácsorgok egy ideig,de aztán szemforgatva elindulok egy irányba.

"Esküszöm, ha baj lesz akkor kicsinálom Nedet."