You Can Call Me Spiderman | Peter Parker

³

‗‗‗‗‗‗‗‗ 🕷‗‗‗‗‗‗‗‗‗
•Peter Parker•

Mrs.Sanders éppen hevesen gesztikulálva ecseteli egy tanulmányi kirándulás menetrendjét. A célállomás egy kutató központ lenne természetesen csak iskolai keretek között lehet oda ellátogatni. Mrs.Sanders látszólag elvan a maga kis világocskájában, ügyet sem vet a magasba lendülő kezekre. Erősen az asztallapra csapja a két tenyerét és előre görnyed.

"Én ezt már eldöntöttem, idén a mi osztályunkon a sor, hogy ellátogassunk oda. Aki nem jelenik meg annak azonnal lehet az igazgatóhoz fáradnia."

A kezeimmel idegesen dobolok, hiszen ismerve nemrég megismert barátomat Nedet tuti hogy elújságolja Maynek a kirándulást így kénytelen vagyok menni. Sokkal fontosabb lenne a közelgő vizsgákra tanulni, de bevallom eléggé kíváncsivá tesz ez a kirándulás. Egy papírdarab repül a tarkómnak ezért hajlandó vagyok hátra pillantani. Tőlem nem messze ül az a lány aki megvédett Flashel szemben. Éppen egy fizika könyvet búj miközben a ceruzáját a füle tövére biggyesztve mered el a sorok között. Hosszú, szőkés hajának egy tincse a szemébe lóg. Eléggé sokáig figyelem, mert a teremben eközben néma csend lett. Rámkapja a tekintetét és a fejével előre bök. Lassan előre fordulok és Mrs.Sanders haragos tekintetével találom szemben magam. Legszivesebben a padomnál mélyebbre süllyednék.

"Elmondaná Mr. Parker, hogy mi olyan különleges Celesten?"

Zavaromban teljesen leblokkol az agyam és csak makogva tudok pár szót kipréselni az ajkaimon.

"C-csak érdekelt m-milyen fizika k-könyvet olvas éppen."

Mrs.Sanders nagyot sóhajt és legyint egyet. Kopogó magassarkúin visszasétál az asztalához és folytatja tovább az unalmas magyarázást. Az órára pillantok várva,hogy mikor jelez. Mrs.Sanders érezve az óra végét még elhadar egy mondatot.

"Ne feledjétek! Holnap 7:20-kor indulunk az iskola előtt vár ránk egy busz."

A csengő megszólal és mindenki egy emberként pattan ki a padjából és siet ki a diákoktól nyüzsgő folyosóra. Akkora a zaj,mintha egy méhkasban lennék. Ned melletem sétál és a lego Star Wars csillagrombolójáról beszél. Egy ideig figyelek is rá, de ekkor szembe jön velünk Celeste Liz kíséretében. Ned hirtelen bök oldalba ezzel kirángatva a bámészkodásból.

"Most mi lesz Peter? Miért csak állsz egy helyben szólítsd már meg!"

Hirtelen Nedre pillantok és segítségkérően elmormolok egy "Na de mégis melyiket?" mondatot. Ned a homlokára csap és inkább köddé válik, vagyis jobban mondva elrohan a fiú mosdó irányába. Eközben a két lány teljesen előttem van. Celeste aranyosan mosolyog rám, én pedig viszonzom a gesztust. Liz eközben a Celeste és köztem zajló néma beszélgetést elemzi. Liz egy idő után megunja és vállon löki Celestet. Celeste leveszi rólam a tekintetét és Lizre sandít. Liz közrefogja az ujjaival az egyik hajtincsét és azt birizgálja.

"Jut eszembe! Nem úgy volt, hogy Bruce vár rád?"

Celeste egy pillanatra elsápad és bólint. Int Liznek és futtában köszön nekem is.

"Szia Pete!"

Lehajtom a fejemet és halkan elmormolok egy "Szia Celeste"-t. Liz kapva az alkalmon mosolyogva karol belém. Meglepődésemben a tüdőmbe szorul az oxigén. Liz látva, hogy mennyire zavarban vagyok csak megsimítja a vállam.

"Mi a baj Peter?"

Megrázom a fejem jelezve, hogy nincs az ég világon semmi bajom.Liz egy vállrándítással jelzi,hogy akkor mindegy. Ned eközben visszatér a folyosóra a kezeiben a könyeivel. Biztosan idő közben útban a mosdóból berohant a tanterembe az ott hagyott könyveiért.Ahogyan megpillant minket Ned elejti a könyveket. Szerencsére már nem sokan vannak a folyosón, hiszen az utolsó órának is vége van már. Egyfolytában kettőnk között váltogatja a tekintetét. Ideges ábrázatot öltve magamra mutatom neki a fejemmel, hogy jó lenne ha felszedné a cuccait a földről. Ned azonnal kapcsol és a leejtett dolgok felszedése után felénk battyog.

"Liz,Peter. Milyen fura így látni titeket."

Liz értetlen arcot vág és csavar egyet a haján. Ned csak megforgatja a szemeit és lassan tagolva magyarázni kezd.

"Te és Peter. Együtt. Mint egy pár."

Liz ezt hallva azonnal elenged és felkuncog. A telefonja csipogni kezd ezért hamar el is köszön tőlünk. Ned csak tapsol egyet kínosan.

"Na haver,így bújj ki a számodra kínos kérdés alól."

Erre már nevetnem kell, hisz Ned egészen jó humorral van megáldva. Próbál tőlem is választ kicsalni, de inkább csak szimplán elfutok előle, ki az iskolából. Ned egy "Ne már tesó" kiabálása után nekiindul, hogy utolérjen. Én csak jót kacagok, mert Ned és a futás teljesen más kategória.