You Can Call Me Spiderman | Peter Parker

⁹

₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌🕷₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌₌
•Celeste Stark•

A szobámba belépve szinte belerepülök az ágyamba. A levegőbe belekeveredik a finom öblítőm illata. A végtagjaimat kinyújtóztatom és takaróangyalt gyártok. Mindeközben jókedvűen dúdolok egy dalt. Apró kopogást hallok az ajtómon, ezért nagyot nyögve pattanok fel puha ágyamból. Oda tipegek az ajtóm elé és résnyire kinyitom azt. Apa áll az ajtó előtt hatalmas 700W-os mosolyával fogad. Kezei a háta mögött vannak, mintha rejtegetne valamit. Kinyitom az ajtót, ő pedig szólásra nyitja az ajkait.

-Kicsim van egy meglepetésem a számodra. -

Pislogva nézek rá, hiszen gőzöm sincs róla, hogy mit is tervez. A kezeit elveszi a háta mögül én pedig megrökönyödve nézek a kezében kapálózó kis állatra. A szemeim azonnal megtelnek könnyekben, ahogyan az apró kis pofijához érnek az ujjbegyeim. Hosszú bajuszkáját duli-fuli módon húzogatja fel-le. Hatalmas mancsaival csapkod a levegőben, farkát lóbálja, majd orrba vágja apát. Apa leteszi egy pillanatra a földre, én pedig a nyakába ugrok. Szorosan magamhoz ölelik, hiszen tudom mekkora felelősséggel jár egy kisállat arról nem is beszélve, hogy egy fehér tigrist kaptam. Kicsit ironikusan hangzik, hogy én a Fehér Tigris kap egy fehér tigrist. Apa viszont nem tudja az igazat rólam. Végigsimít a hajamon és csókot lehel a homlokomra.

- Vigyázz rá Rosszcsont. Tanítsd meg a dolgokra, nehogy még a végén megegye  Clintet. -

Felkacagok a kijelentése miatt, majd a karjaimba veszem nehézsúlyú bundás babámat. Apa elmosolyodik, majd a távozik és eltűnik a folyosó végén. Belepuszilok a mozgó cicus bundájába. Leteszem a földre, hogy megismerkedhessen a szobámmal. Az ajtót becsukom és lehuppanok a szőnyegem közepén.

-Beszélj hozzá. Ugyanolyan, mint te ne félj tőle. -

Szólal meg a fejemben Fehyra. Mélyet sóhajtok, hiszen gőzöm sincsen, hogy hogyan is szólaljak meg. A csöppség felém fordul és megmordul. Száját morgás hagyja el, amit furcsa módon megértek.

-Érdekes illat van a szobádban.-

Pislogok és szólásra nyitom az ajkaimat, holott még mindig meg vagyok rökönyödve a történtek miatt.

-Celeste vagyok. Biztosan a mangó-marachuja illatú illatosítót érzed.-

Még magamat is meglepem a számból kibocsájtott hangok miatt amit visszhangot vernek a fejemben. Fejét felém kapja és közelebb sétál felém mancsait előre nyújtva nyújtózik egyet és leül elém.

-Androméda. Miért értjük meg egymást? -

-Mutasd meg neki. - feleli szinte azonnal Fehyra.

-Biztos vagy benne? Nem fog megijedni? - válaszolok a gondolataim által.

-Mutasd meg neki. A többit bízd rám.- Feleli kissé morogva Fehyra.

A szemeimet becsukom és mély lélegzetet veszek. Hagyom, hogy Fehyra szépen lassan átváltoztasson. A hajam fehérre vált, a szemeim zöld macskaszemként villannak meg. Körmeim megnőnek,  füleim utat törnek maguknak ami miatt elkezd fájni a fejem.Androméda csak néz rám, nem szól semmit. Bele tekintve a szemeimbe közelebb jön hozzám és dorombolva dörgölőzik hozzám.

-Testvérek vagyunk mától, védlek ahogyan csak tudlak.-

Morogja boldogan én pedig látom magam előtt Fehyra vigyorgó ábrázatát.

-Ki fogom képezni, hogy mától mindenhova vidd magaddal és társad legyen. -

Feleli Fehyra a fejemben, majd lassan vissza változtatja a testemet, nehogy valaki meg lásson. Andromédát átölelem és buksin puszilom. 

Vajon mit fog ehhez szólni Póki?