You Can Call Me Spiderman | Peter Parker

⁶

‗‗‗‗‗‗‗‗ 🕷‗‗‗‗‗‗‗‗‗
•Celeste Stark•

Miután szétválunk egy ajtóval találom szemben magam. "Tilos a belépés", olvasható egy vérvörös felirat végig az ajtón. Gyorsan körbe pillantok, majd egy hajcsatot kapok ki a hajamból és feltöröm a zárat. Nem hiába, apja lánya. Az ajtó lassan, nyikorogva nyílik ki én pedig belépek rajta. Becsukom magam után az ajtót és körbenézek. Vaksötét ölel körül. Ahogyan előre haladok a talpaim alatt üvegszilánkok roppognak. A levegő poshadt, dohos. A szemem sarkából megpillantok egy zöld színben vibráló üveget. Habozás nélkül közeledek felé. Egy tartály tárul a szemeim elé, amiben egy zöld anyag van, közvetlenül benne pedig egy tigrisre hasonlító állat. A kezemet az üvegre tapasztom, miközben a kezemmel szorítom az édesanyámtóo kapott kristálynyakláncot. A tartályban lévő állat kicsavarodva fordul a kezem irányába és nyomja neki hatalmas mancsát az üvegnek. A szemeit kinyitja, ami ugyancsak zöld színben pompázva vibrál. Hatalmas állkapcsát megmozdítja, majd az üveg kezd megrepedni pontosan a kezem alatt. Kevés választ el attól, hogy pánikba essek. A kezemben tartott kristály kezd meleg lenni, az üveg pedig fokozatosan reped. Az élőlény szeme erősebben kezd el vibrálni, szinte már marja a szemeimet. Félrepillantok egy időre, de az pont elég az üvegnek. . tartályban lévő nyomás szétrepíti az üveget, ezzel engem is elrepítve jó messzire. Felsikítok ahogyan egy másik tartálynak csapódok. A tartályban lévő zöld folyadék a földön kúszik felém,miközben az eddig benne lévő állat egyenesen rám lehel. Erőm sincs felállni, ráadásul még mindenem szét is van vágva. A vérem egybevegyül a zöld anyaggal. Az állat a fogai közé vesz és egy gyors mozdulattal kettéroppantja a nyakamat. A szemeim előtt még megjelenik az állat zöld szeme, ahogyan beszél hozzám.

"Egy új élettel ajándékozlak meg. Egyek leszünk."

‗‗‗‗‗‗‗ 🕷‗‗‗‗‗‗‗‗‗
•Peter Parker•

Elindulok egy folyosón,ami hasonló, mint amilyenen szétváltunk Neddel és Celestevel. Lépteket hallok ezért egy kezem ügyébe akadó ajtó kilincset megragadva rontok be egy ajtón.Szerencsés szerencsétlenségemre egy raktárba rohantam be. Éppen a lábamat szabadítanám ki a vödör fogságából amikor egy hatalmas robaj és sziláncsörrenések közepette meghallok egy sikolyt. A vödört kapkodva lerugdosom a lábamról, de csak nem akar elereszteni, így a vödörrel a lábamon sietek a hang irányába. Örökkévalóságnak tart, mire a megbeszélt helyre jutok. Ned a falat támasztva majszol egy szendvicset. Rápillantok idegesen, mire csak meglengeti a kezében a szerzeményét.

"Megtaláltam a büfét, de ahogy elnézlek te meg a raktárat."

Megdörzsölöm az orrnyergemet és csak felsóhajtok. Körbenézek hátha Celeste elbújt és meg akar ijeszteni.

"Ned, hol van Celeste?"

"Hmittudjamén?"

Feleli a szendvicsét harapdálva. Idegesen dobbantok a vödörbe szorult llábammal jelezve Nednek,hogy akkor itt az ideje megkeresni Celestet. Feltápászkodik és felmordul.

"Menjünk."

Bólintok egyet és Neddel az oldalamon elindulok egy irányba.

‗‗‗‗‗‗‗‗ 🕷‗‗‗‗‗‗‗‗‗
•Celeste Stark•

A szemeim lassan kinyílnak hála egy fuvallatnak. A szemeimet megdörzsölöm és körbekémlelek. Sötét van körülöttem, de minden árnyat zöldként látok. Az orrommal jobban érzem a szagokat. A fülemmel hallom a számomra ismerős lábak dobogását. A padlón látom elmászni a hangyákat. Felkelek a földről, de a lábaim meginognak egy pillanatra. kezem egy üvegbevonatos tárgyra siklik. Rápillantok és meglátom saját magamat lebegni egy zöld tartályban. A hajam hófehér, a szemeim kinyílnak és sárgás-zöldes fényben izzanak. A kezemet rátapasztom az üvegre, mire a bentről is az üvegre tapad egy kéz, ami lassan manccsá alakul és karmok lesznek a körmök helyén. A fejemet oldalra fordítva elemezem a burkon belüli képmásomat. Az ajtó hirtelen vágódik ki én pedig annak az irányába kapom a fejem. Peter berohan és szorosan magához ölelve kap fel. Pislogok párat és egy rendes szobában találom magam pár asztal társaságában. A fejemben megszólal egy hang.

"Nem tudhatják meg, nem biztonságos. Majd én megóvlak. "

Peter letesz, majd elpirulva megragadja a csuklómat és kirohan velem a folyosóra. Ned kint vár ránk, majd elalszik. Ahogy megpillant minket felegyenesedik.

"Siessünk, lassan vége az idegenvezetésnek."

"Jó, de merre lehetnek?"

"Szerintem a pókokról szóló teremben. "

Felelem motyogva. Véletlen sem akarom elkotyogni, hogy érzem Flash büdös dezodorját, na meg persze hallom az idegenvezetőt.Peter bólint és még mindig a kezemet fogva futásnak ered. Ned közvetlen mögöttünk fut. Én navigálok,hogy merre menjen Pete. A terem elé érve befutunk az ajtón. Szerencsére Mrs.Sanders nem vette észre, hogy hiányzunk ezért beállunk a sorba. Az idegenvezető nagyban magyrázza a pókokról való tudnivalókat. Peter rám pillant és a fülembe suttog.

"Honnan tudtad, hogy erre kell jönni?"

Egy pillanatra bennem ragad a szó, de a kezem akaratlanul is a zsebembe csúszik és kihúz egy menekülési útvonalat.

"Szivesen."

Feleli a fejemből szóló hang. Elmosolyodom és Pete Nedre nézve vállat von. Egy pók akváriumhoz sétálunk, amikor Peter hirtelen a tarkójára csap. Rápillantok és enyhén megdöntve a fejemet megbököm a vállát.

"Jól vagy?"

"Uh, igen.Elfelejtettem,hogy még mindig fogom a kezed."

Válaszolja hadarva, majd elengedi a kezemet. Igazából nem zavart, kezdtem megszokni, hogy a tenyere melegíti tenyeremet.

"Ő lesz a végzeted kisanyám."

Feleli kuncogva a hang fejemben, mire felmordulok. Nem akarok hülyén festeni ezért a fülemhez emelem a telefonom és úgy teszek mintha hívna valaki.

"Ki vagy?"

"Feyhra."