Korean Dream/ kth.

2

Másnap már egészen nyugodtabban keltem, nem izgultam, hanem vártam, hogy menjek iskolába.
Hu, ilyet se mindennap mondok!  Talán anyának tényleg igaza volt, és a gimi egy nagyon jó dolog.  A konyhában már mindenki reggelizett, kivéve apát mert ma is korán elment. Egy boldog mosollyal lehuppantam a székre és örömmel hallgattam a húgom beszámolóját az első napjáról.

- Már most imádom ezt a sulit! – örvendezett Hae Ra anyunak, aki örömmel hallgatta minden szavát.

- Ennyire jó volt? – nevettem én is a húgom boldogságán.

- Nagyon, annyira jófejek az osztálytársaim.

- És neked milyen volt, Lara? – fordult felém anya.

- Nekem is jó volt.

- Ennyi? Nem sírtál este, ugye? – fürkészett, hát igen, anyu is jól ismer. A családom amúgy már egészen jól kezeli, ha kibukok, amikor először fordult elő, hogy ki voltam bukva a suli miatt elvittek pszichológushoz. Képzelhetitek, hogy éreztem magam.

- Nem, nem sírtam. – húztam ki magam büszkén mert most tényleg remek volt az első napom.

- Örülök, indulhatunk? – Hae Ra és én is bólogattunk majd elindultunk.

Először megint a húgomat tettük ki, aki azonnal egy nagy társasághoz sétált ahol mindenki boldogan fogadta.
A lányok már a távolból integettek ahogy kiszálltam az autóból, ezért siettem is oda hozzájuk. Gyorsan elmeséltük mi történt velünk tegnap délután óta aztán mentünk is be a suliba. A tanév első igazi tanórája társadalomismeret volt az emeleten ezért az utunkat a 103-as teremhez vettük. Az első sorba ültünk le -a hátsó padokat már gyorsan elfoglalták- és a tanár érkezéséig beszélgettünk mindenféle dologról.

- Látod hátul azt a lányt, akit mindenki körbe rajong? – mutatott hátra Ji Na.

Ahogy hátranéztem egy tipikus szőke lányt pillantottam meg, aki eléggé játszotta az agyát a kör közepén, a márkás cuccaival. Soha nem bírtam az ilyen lányokat, mindig is kirázott tőlük a hideg. Szerintem abból, amit mondanak az életükről másoknak a fele sem igaz mert mint tudjuk senki és semmi sem tökéletes. Hiába kap meg mindent, amit akar, ha nincsenek mellette azok az emberek, akik szeretik. Oké, ott vannak az úgynevezett barátnői, de ha a lány nem lenne gazdag és népszerű, biztosan tudom, hogy ők se lennének mellette.

- Ki az? – kérdeztem a lányok felé fordulva.

- Ő a suli népszerűsége és egyben Taehyung barátnője, de sokak szerint csak kihasználja.

- De akkor is szerencsés! – sóhajtott Ji Na.

- Ebbe nincs semmi szerencsés, csak kihasználja Jae Kyung-ot. Ha nem szereti akkor mondja meg neki, de ne áltassa. – kezdtek volna el vitatkozni, de épp belépett a tanár.

Nem akartam belefolyni, de én is Min Ji-nek adtam igazat. Jae Kyung-on látszott, hogy elhiszi, hogy Taehyung tényleg szereti, közben meg bármikor eldobhatja egy másik lányért mert már nem kell neki. Talán Jae Kyung nem mutatná, de belül tudom, hogy fájna neki mert a magafajta lányok ilyenek.

- Jó reggelt! – a tanár érkezésére mindenki felállt majd egyszerre hajoltunk meg köszönés gyanánt.

Igaz, Amerikában már elszoktam ettől a köszönés formától ezért furcsa volt újra ezeket csinálnom. Emlékszem, ott az első tanítási napon felálltam és meghajoltam mintha természetes lenne közben meg körülöttem mindenki furán nézett rám. Így utólag elég vicces ez a dolog, de akkor abban a pillanatban nagyon cikinek éreztem. Egy hétig a többiek előszeretettel hozták fel a témát és mindenki jót nevetett rajta kivéve én, aki piros fejjel ült a helyén. Képzelhetitek, milyen jól kezdődött ott is az első napom.