Korean Dream/ kth.

7

- Nyugi anyu, nincs semmi baj. – próbáltam megnyugtatni, hogy nem történt semmi csak Ji Na így reagálta le a sztorit.

- Lányok, a szívbajt hozzátok rám. – tette a szívére a kezét. – De tényleg nem történt semmi?

- Tessék megnyugodni csak Ji Na nem tudja kontrollálni az érzéseit. – mosolygott anyura Min Ji aminek következtében meg is nyugodott, de azért mikor kiment megjegyezte, hogy máskor halkabban mert nem akarják visszahívni a rendőrt, aki már így is utált minket.

Mikor még beszélgettünk lent a konyhában a húgom elmondta, hogy apáék kikészítették a rendőrt az ittléte alatt. Folyamatosan kérdezgették, ha hívta valaki telefonon, hogy rólam van- e szó a végére már szegény rájuk is ordított, hogy maradjanak már csöndbe és nyugodjanak már le mire a szüleim természetesen fellázadtak. Sok helyzetben nyugodtak tudnak maradni, de ha rólunk van szó, akkor azt nem hagyják szó nélkül. Végül is minden szülőben ott van ez az érzés, hogy a gyerekeikért akár ölni is tudnának. Szerintem túlreagálják a dolgot, de ha jobban belegondolok, hogy majd, ha egyszer nekem is lesz gyerekem akkor én is ugyanúgy védelmezni fogom.

- Min gondolkoztál el annyira? – lengette előttem Ji Na a kezét.

- Semmin. – legyintettem.

- Biztos egy bizonyos személyen jár az esze. – mondta unottan Min Ji.

- Miért nem tudsz egy kicsit örülni? – kérdezte a mellettem ülő lány.

- Elnézést, hogy nem ugrándozok azért, hogy Lara hülyét csinál magából.

- Mégis mire érted, hogy hülyét csinálok magamból?

- Arra, hogy bedőlsz ennek a játéknak. Nem is különbözöl annyira Jae Kyung-tól, ha te is beállsz a sorba. És ha arra vársz, hogy majd Taehyung megváltozik el kell, hogy szomorítsalak, hogy nem egy mesevilágban élünk és ő sem fog varázsütésre megváltozni. – mondta a szemembe a kemény igazságot.

Fájtak a szavai. Főleg azért, mert az egyik legjobb barátnőm mondta ezeket és mert a szemében csalódottság tükröződött. Ellenkezhettem volna, de minek? Minden szava igaz volt. Én is csak egy újabb játék vagyok a régi helyett, akit majd eldobnak egy másik újért.
Nem várhatom, hogy majd pont miattam fog megváltozni Taehyung, mikor csak egy közönséges lány vagyok és nem valami Manga főszereplője. Be kell, hogy lássam, hogy tényleg álomvilágban élek és nem látom át a valóságot. El kell felejtenem és most már tényleg. Nem zavarhat össze megint, hogy hülyeséget csináljak mert nem akarom, hogy játszadozzanak velem és legfőképp, hogy újra azt lássam az egyik barátnőmön, hogy csalódottan néz rám.

Min Ji egész délután távolságtartóbb volt velem és ez a következő nap sem volt másként, ami miatt iszonyú bűntudatom volt. Hiába próbáltam vele beszélgetni vagy viccelődni úgy, mint régen, ő csak monoton hangon válaszolgatott vissza. Ji Na, persze próbált segíteni, de ő sem ért el sok mindent mert vele is ugyanúgy viselkedett. Aztán ha még azt hinné az ember ennél rosszabb nem jöhet elérkezett az utolsó órám.

- Jó reggelt kívánok mindenkinek! Ne is üljenek le, hozzák a páros projektet, amit a kijelölt társukkal készítettek el. – és ekkor még az a csepp mosoly is lehervadt az arcomról, ami eddig ott volt.

Azóta sokszor találkoztunk Taehyung-gal, de mindig mással voltunk elfoglalva és egyikünknek sem volt eszébe a projekt. Hogy magyarázzam ezt meg a tanárnak?
Egy nagy ötlettől vezérelve – amit utána már azonnal megbántam- elkezdtem magyarázni mikor sorra kerültem, hogy még nem vagyunk kész, ezért szükségünk lenne még egy napra, hogy tökéletes legyen. A tanár, persze megengedte és meg is jegyezte, hogy már nagyon kíváncsi rá és várja a munkánkat.