Korean Dream/ kth.

3

Taehyung is ugyanúgy meglepődött mikor meglátott, majd elmosolyodott. Nem tudtam, hova tenni a mosolygást mert nekem egyáltalán nem volt kedvem mosolyogni. Nem elég a közös munka, de még ez is? Nem hiszem el, hogy apunak épp Taehyung apjával kell üzletelnie.
Azért egy kicsit furcsa volt, hogy apu elhozott minket is, mivel az ilyen munka ügyeket mindig szerette titokban intézni. A kínos csendet egy apával egykorú férfi zavarta meg – gondolom Taehyung apja-, aki épp akkor jött ki az egyik szobából.

- Azt hittem már nem is jöttök, Jong Hyun! Gyertek beljebb! – invitált be minket a nagy házba.

- Még volt egy kis elintéznivalónk, remélem nem zavarunk.

- Dehogy is, örülök, hogy újra látlak Christina. – mosolygott anyura, majd felénk tévedt a tekintete.

- Én is örülök. Ők itt a lányaim Lara és Hae Ra. – hajoltunk meg. Taehyung nagyon hasonlított az apjára, talán csak a szeme volt más. Gondolom azt anyukájától örökölte, de ahogy jobban megnéztem a férfi mellett megálló nőt egyáltalán nem láttam hasonlóságot.

- Örülök, hogy láthatatlak titeket, anyukátok sokat mesélt rólatok! Én Kim Ju Won vagyok, ő a csodálatos feleségem Hae So, ők pedig a fiaim, Taehyung és Min Jun. – ha tudná, hogy én már elég jól ismerem a nagyobbik fiát. Egyébként Taehyung-gal szemben, Min Jun kiköpött apja volt.

Miután mindenki bemutatkozott mindenkinek, leültünk a nappaliba. Megtudtuk, hogy üzleti okok miatt vagyunk itt, ezért apu újra el fog utazni egy hosszabb időre, amit már megszoktam. Apu amúgy eddig se tartózkodott olyan sokat otthon velünk, mindig is fontosabb volt neki a munka, mint a saját családja, vagyis nem mindig. Sung Kyu halála előtt olyanok voltunk, mint egy boldog család, de aztán az autóbaleset után minden megváltozott. Apa beletemetkezett a munkába, anyu pedig a sok fájdalom ellenére próbálta a családot összetartani. Én is próbáltam segíteni anyunak, de nem tudtam. A bátyám és köztem nagyon szoros kapcsolat volt, hiába utazott turnékra az éneklés miatt, mindig volt rám ideje. Ha felhívtam az éjszaka közepén, hogy valami baj van, bármennyire volt is fáradt meghallgatott, akár órákig is beszélgethettünk ő akkor sem tette le a telefont. Anyu mellett a bátyám volt az, akire a legjobban felnéztem. Ő nem csak a testvérem volt, hanem a legjobb barátom is, és azt az űrt, ami bennem maradt a halála után azt senki nem töltheti be.

- Menjetek ki nyugodtan a hátsó kertbe, úgyis csak unalmas üzleti dolgokról beszélgetünk. – szólalt meg Hae So, gondolom láthatta, hogy mindjárt elalszunk. Nem kellett kétszer mondani mert a két fiúval együtt mi is felpattantunk.

Amikor azt mondta Taehyung anyja, hogy menjünk ki a kertbe, gondoltam csak egy kis kert, ahol van pár virág. Hát nem az volt. Ez a kert hatalmas volt és mindenhol különböző virágok voltak, mivel már ősz volt nem nagyon lehetett látni a sok színt és nagyon már a virágokat se, de látszott, hogy nagyon sokat foglalkoznak vele. Szívesen kiülnék nyáron az egyik fa alá és nem is szabadulnék innen sötétedésig.

- Ez gyönyörű! – mondta ki Hae Ra hangosan amire én is gondoltam. Anyu is szeret a kertben ültetni, de ez a mi kertünk közelébe se ért.

- Igen, tényleg az. – értettem egyet.

- Apa megint elmegy? – szólalt meg hirtelen Min Jun, a testvérére nézve.

- Ezek szerint, igen. – most hallottam először a hangját, de úgy éreztem órákig képes lettem volna hallgatni azt a mély rekedt hangot.

- Te is elmész?

- Tudod jól, hogy nem vagyok képes Hae So-val egy házban maradni. – meglepett, hogy Taehyung az anyját a saját nevén nevezi.