Korean Dream/ kth.

14

Az utóbbi pár nap maga volt a borzalom. Apu tényleg komolyan gondolta ezt a felügyelet dolgot ugyanis mindenhova egy Dwayne Johnson kinézetű férfi követett vagy furikázott.
Ji Na próbálta ebből a legjobbat kihozni miszerint nem mindenkinek jut ilyen helyes férfi kisérőjeként.

- Gondolj bele az én nagynéném sohasem bérelne fel senkit, hogy vigyázzon rám. Talán még örülne is, ha eltűnnék a színről. – gondolkozott el egy pillanatra, de aztán próbált tovább győzködni mennyi előnye van ennek a dolognak és hogy inkább erre gondoljak a sok rossz helyett. Második érvként felhozta, hogy talán csak túl sokat képzelek a dolgokba és az apám csak védeni akar, de túl sok volt a véletlen ahhoz, hogy ezt elhiggyem. Az apám nem csinál ilyeneket anélkül, hogy ne legyen oka.

- Túlságosan pozitívan állsz a dolgokhoz. Amivel egyébként semmi gond nincs, de nem minden emberben lehet bízni. – szólalt meg, aki eddig mindvégig hallgatott.

A lányoknak már másnap beszámoltam a történtekről ugyanis egyedül képtelen voltam összerakni ezt a bonyolult kirakóst. Most pedig itt ülünk szombat délelőtt az iskola melletti parkban és próbáljuk ezeket a pici darabkákat a helyükre illeszteni. Először anyu levelével kezdtük – amit eddig nagy becsben őriztem a párnám alatt - , de nem sikerült rájönnünk az anyám mire értette, amit írt. Sokkal könnyebb dolgunk lenne, ha létezne valami varázsige, amivel újra beszélhetnénk az elhunyt szeretteinkkel, anélkül, hogy feltételezéseken filózunk egy kihalt parkban, ahol csak egy férfi sétáltatja a kutyáját.

- Próbálok a jóra gondolni ugyanis, ha sokszor gondolunk a rossz dolgokra az a végén felemészt minket. – válaszolt halkan elmélyedve a távolban lengedező fákban.

Ji Na szavainak jelentését mind a ketten jól ismertük. Ő volt az a lány a kevés közül, aki már senkire sem számíthatott a családnak nevezett körben. A szülei évekkel ezelőtt egy balesetben meghaltak, a bátyja pedig eltűnt. Az utolsó családtagja a nagynénje volt, aki nyíltan kimutatta mennyire terhére van. Próbálja ezt mind palástolni, de mi tudjuk, hogy mennyire nagyon visszaakarja kapni a családját.

- Ezért vagy te itt nekünk, hogy mindig emlékeztess a jó dolgokra. – szorítottam meg az ölében pihenő kezét. Könnyes szemmel fordult hozzánk és szavak sem kelletek, hogy lássuk mennyire hálás nekünk.

- Lara! – nyílt tágra hirtelen Min Ji szeme.

- Mi az? – ráncoltam össze a homlokom.

- Azt mondtad Taehyung és az apja ott volt nálatok és mikor beléptél akkor abbahagyták a beszélgetést, igaz?

- Igen, de ennek mi köze az apámhoz?

- Taehyung apja és a te apád üzlettársak voltak és mikor legutóbb találkoztatok vele az apád ellenszenves volt vele. Nem lehet, hogy Tae apja küldte a levelet, amiben megfenyegethette az apádat és ezért állított melléd testőrséget? – tette fel az elméletét. – De egy valamit nem értek. A bátyád és az anyukád halála még jóval ezek előtt történt és ez az egész sehogy sem áll össze. Mi oka lehetett megöletni őket?

- Anyuék sosem ejtettek szót a Kim családról, sőt nem hinném, hogy a bátyám halálakor ismerték volna őket.

- Rá kell jönnünk mikor ismerték meg egymást, ha már akkor üzleteltek, akkor van kapcsolat a történések között és utána már csak azt kell megtudnunk mégis mi olyan történhetett közöttük amiért Kim Ju Won arra vetemedett, hogy megölesse a családodat.

- Kirázz a hideg ettől az egésztől! Tisztára, mint valami bűnügyi sorozat és annak sosincs jó vége. – borzadt össze Ji Na. Ebben az volt a vicces, hogy mind tisztában voltunk azzal a ténnyel, hogyha megtaláljuk a megoldást akkor annak biztos nem lesz boldog befejezése.
Ha tényleg Ju Won az anyám és a bátyám gyilkosa az darabokra törné Taehyung-ot bármennyi ellenszenvet is érez az apja iránt. Ezzel tudattal vágtam bele ebbe és reménykedtem, hogy ez a két dolog nem függ össze egymással.