Szilánkok

2. Fejezet

A találkozások általában olyankor történnek amikor valamilyen határhoz érünk:
a lelkünknek meg kell halnia, hogy újjászülessen.

/Coelho/

-Mi volt ez az üzenet?-vonta kérdőre Florine az igen zaklatott barátnőjét. Jenavieve ebben a percben esett be a szobába, arcszínét még egy paradicsom is megirigyelhette volna.

-Florine! Nem fogod elhinni mi történt.-kezdett bele, majd hanyatt dőlt a méregzöld ágytakarón.-Hála a sok thrillernek amit Annie adott kölcsön, teljesen paranoiás lettem és az egyik lakótársunkra rányomtam a pszichopata bélyeget. Moira mesélt róla, de az a szegény nő tiszta bolond és főzni sem tud, így aztán aligha hihetek a szavának.

-A lényeget, kérlek...válaszolnom kell a kommentekre.-sóhajtott Flo, az ágytámlának dőlve ölelgette az egyik szőrös párnáját.

-A lényeg az... hogy sikoltozva rogytam a padlóra amikor bejött az egyik üres szobába és fellöktem mikor megpróbált megnyugtatni. Azt kiabáltam, hogy ne öljön meg. Fel tudod te ezt fogni?-Vee idegesen a hajába túrt, inkább becsukta a szemét, mert úgy érezte, minden tárgy gúnyosan mosolyog rá.

-Na jó...-Florineből kitört a nevetés, kacagva borult fel az ágyon.-Te Vee... ezek után nem akarom mégegyszer hallani tőled, hogy gáz vagyok. Világos?

-Igen, az.

-Világos, mint a tűz amiben égsz. Hihetetlen vagy! Elmúltál 21 és még mindig úgy viselkedsz, mint egy általános iskolás aki először lát horror filmet.

-Miért nézne egy általános iskolás horror filmet?

-Nem tudom.

-Te néztél?

-Dehogy.

Ezzel Florine befejezettnek tekintette a beszélgetést, telefonjába mélyedt és lelkesen válaszolgatott rajongóinak, közben egy BTS számot dúdolgatott. Sok koreai csodálója is akadt, hiszen a vonásai kicsit az ázsiaiakra hajaztak és erre még sminkkel is ráerősített. Vékony ezüst keretes szemüvegét csak a divat miatt viselte, neki nem volt igazából szüksége rá, ellentétben Veevel.

Vee felkelt az ágyról, nekiállt kipakolni maradék cuccait a dobozokból. Ruhái mellé gondosan felakasztotta fekete szakácskabátját és piros kötényét, hátha még szüksége lesz rá. Ágya alá becsúsztatta kincsként őrzött késkészletét, pár könyvvel eltakarta, nehogy valamelyik itt lakó beosonjon aztán a konyhán kívül használja őket. Az orvosi könyveit feltornyozta az íróasztala mellé, az asztalra pedig felpakolta a kicsi kaktuszokból álló gyűjteményét és a kopopnyát amit az egyetemre vett. Tekintete megakadt Annie dobozokban álló cuccain.

-Lucienne meddig akar még a könyvtárban szórakozni? Ideje lenne elkezdeni kipakolni.

Amint ezt kimondta Annie lépett be az ajtón egy rakás poros könyvvel a kezében, arcán fellelkesült mosollyal.

-Mi ez a sötétség? Vámpír életet éltek, vagy csak spóroltok és nem akarjátok használni a villanyt?-kérdezte egy sóhajtás kíséretében, majd óvatosan ágyára tette a világ összes férfiját helyettesítő könyvkupacot.

-Fel sem tűnt.-motyogta Vee, az ajtóhoz lépett és felkapcsolta a villanyt.-Már éppen készült bezárni a szobájukat amikor iszonyatos bűz csapta meg az orrát.

-Moira üzeni, hogy mindenkinek jelenése van a vacsoránál. Kivételesen ő fog főzni.-mondta Annie és nekilátott ő is a kipakolásnak.

-Ti érzitek ezt?-fintorgott Vee, kidugta fejét a folyosóra, hátha be tudja azonosítani az erős szag forrását.