💫4💫

571 32 13
                                    

Reggel, amikor felébredtem azt vettem észre, hogy valaki ott ül az íróasztalomnál. Elfogott a félelem... Talán anya, vagy esetleg apa?
Felültem, majd így szóltam:

-om... Jó reggelt. -mondtam halkan és bizonytalanul.

-jó reggelt neked is Ariana. -halottam meg anya hangját, mely dühösnek hallatszódott.

-mit szeretnél? -kérdeztem félve.

-apáddal holnap elválunk és mind a kettőnk megy a maga útjára. De te. Te is itt vagy a képbe. -mondta gúnyosan. -te mész nagymamádhoz. Legalább nem leszel a terhemre. Holnap után megyünk és áthelyeznek hozzá. Oké?

-re... Rendben. -mondtam dadogva. Miért dadogok?

-csak ennyit akartam. Szia. -mondta, majd válaszomat meg sem várva kiment. Visszafeküdtem és hosszasan kifújtam a levegőt.
Miért pont velem történnek meg ezek a rossz dolgok?
Először anyáék, most pedig Shawn. Nagyszerű, mondhatom.

Lassan kimásztam a pihe-puha ágyamból és a fürdő felé vettem az irányt. Elvégeztem a vizes teendőimet, majd visszamentem a szobámba és felvettem a táskám a hátamra. Lebattyogtam a lépcsőn. A bejárati ajtóhoz érve felöltöztem, majd útnak indultam.

Belépve az iskolába, elindultam a teremhez. Ahogy bementem, meglátott a barátnőm felpattant és integetni kezdett.

-szia ari. -köszönt, amikor odaértem a padunkhoz.

-szia sel. Mizu? - öleltem meg.

-álmos vagyok és az első óránk történelem. Utálom Mr. Simpson-t.

-nyugi én is. Folyton ordibál. Egyszer leütöm.

-veled tartok. -mosolyodott el. -amúgy veled mizu?

-képzeld el, ma anya benn volt a szobámba és holnap elválnak. Holnap után pedig áthelyeznek mamáékhoz.

-sajnálom. -ölelt meg szorosan.

-ugyan, nem tehetsz semmiről. Amúgy is, már megszoktam, hogy ennyire undok velem. -bontakoztam ki az öleléséből.

-de akkor is ez... -nem tudta befejezni, ugyanis valaki közbeszólt.

-sziasztok. Ari, beszélhetnénk? -felálltam és megforfultam.

-szia shawn. Szerintem nincs megbeszélni valónk.

-pedig van. -mondta, megfogta a csuklómat, majd húzni kezdett. Megálltunk a folyosón, ahol csak pár ember volt.

-mit akarsz? -kérdeztem flegmán.

-figyi, nem tudom, hogy mi a bajod velem. De jó lenne, ha elmondanád.

-hogy mi a bajom veled? -nevettem fel hihetetlenül. -mondjuk az, hogy beképzelt vagy, kárörvendő, gonosz, minden lányt megfektetsz. Soroljam még. Ja ami tegnap volt? Nem volt világos, hogy hagyj békén?

-Ariana. Engem nem lehet csak úgy lerázni ugye tudod? -mosolyodott el féloldalasan.

-és ugye tudod, hogy engem nem érdekel? -kérdeztem, miközben a mellkason előtt összefontam a két kezem. -és mint mondtam, hagyj békén. -szememet megforgatva indultam volna vissza a terembe, de ő megfogta a csuklóm és vissza rántott, aminek a következménye az lett, hogy a mellkasának ütköztem. -most meg mi az?

-hé, nyugodj már meg! -mondta flegmán. -amúgy van barátod?

-mit érdekel az téged?

-csak mert...

-nem nincs. És most engedj el. -mondtam, miközben próbáltam a csuklómat kihúzni az erős szorításából, de nem sikerült.

-ne is próbálkozz. Amúgy is, a második óra tesi, amin együtt leszünk.

-aha és?

-hagyjuk. Szia. -engedte el a csuklómat.

-szia. -szememet megforgatva mentem vissza a terembe. Leültem Sel mellé, majd faggatni kezdett.






































Sziasztok!
Nos, nem tudom, hogy most mi lett velem.... :(
Remélem tetszett ez a rész is. :)
Puszi

Better off ✔Onde histórias criam vida. Descubra agora