-Shawn...én...én szeretnék a barátnőd lenni...
-ez akkor egy igen?-kérdezte félve.
-Nem.-ráztam meg a fejem. láttam rajta, hogy csalódott lett. elengedte a kezeimet.-szerinted mi? Persze, hogy egy igen!-nevettem el magam, s neki felvirult az arca. egyből megcsókolt. kezeit a derekamra vezette, s én pedig a tarkójára helyeztem az enyémet.
az ajkaink forró táncot jártak.-Annyira örülök neki, hogy a barátnőm vagy!-mondta boldogan.-mostmár csak az enyém vagy.-mondta, majd az arcát a nyakamba temette.
-Shawn, fázok.-mondtam neki, mire kiegyenesedett.
-na gyere ide.-mondta, majd a szoros ölelésbe zárt. biztonságban éreztem magam.
-Shawn, ettől nem jobb.-néztem fel rá.
-akkor tessék.-vette le az öltönyét.
-Shawn, de már itt vagyok a kapunál. miért adtad ide?
-csak azért, mert még veled szeretnék lenni egy kicsit. látni akarom a gyönyörű arcodat, s testedet. érezni akarom az édes illatodat. meg akarlak csókolni, s érinteni. akarlak téged.-mondta a szemembe nézve és végígsimított az arcomon. mosolyogva hunytam le a szememet, s hagytam, hogy újra a biztonságot nyújtó ölelésébe zárjon.
-Shawn, mosmár tényleg mennem kell.-néztem rá szomorúan.
-oké.-sóhajtott fel szomorúan. levettem az öltönyét és odaadtam neki. megköszöntem neki.
-Na, én megyek.-bújtam mégegyszer hozzá.
-rendben. vigyázz magadra baba oké?-baba? nagyon meglepett ez a becenév.
-okés szívem, de te is magadra.-húztam le egy csókra.-Szeretlek.-súgtam oda és a homlokunkat egymásénak döntöttük.
-én is szeretlek.
-nos, de én megyek.
-muszáj?
-igen Shawnie, muszáj.-adtam egy puszit az arcára.
-jó, de holnap találkozunk az iskolába, ugye?
-igen Shawn, találkozunk.-mosolyodtam el.
-oké. akkor szia baba.-mondta csalódottan.
-Szia Shawnie.-feleltem és egy csókot nyomtam az ajkaira. kibontakoztam az öleléséből. kinyitottam a kaput és befelé vettem az irányt. lenyomtam a bejárati ajtót, s amikor beléptem hátra néztem, és Shawn csak engem bámult mosolyogva, zsebre tett kezekkel. elmosolyodtam. intettem neki egyet, amit viszonzott.
-Szeretlek!-kiáltotta. csak nevetve megráztam a fejemet.
-én is.-kiabáltam vissza, majd bezártam az ajtót.
-nagyon cukik vagytok.-ütötte meg egy rekedtes hang a fülemet. egy kicsit megugrottam, hisz hirtelen ért. megfordultam és a nagyi vigyorgó arcával találtam szembe magam.
-Ó nagyi, szia.-mondtam kínosan.-mit láttál ebből az egészből?-kérdeztem félve, s reménykedtem, hogy a válasza a nem lesz.
-mindent láttam. ahogy látom együtt vagytok. gratulálok nektek! olyan cuki az a fiú, hogy odaadta az öltönyét, de tényleg. annyira örülök, hogy ezek után ilyen boldog vagy, s ilyen boldog párkapcsolatban élesz, ahol a fiú, az az Shawn ennyire törődik veled.-csapta össze a két tenyerét.
-nagyi, max, 10-20 perce vagyunk együtt.-néztem rá értetlenül.
-és? az is sok idő.-mondta vigyorogva. én csak "ez nekem túl sok" és "na, nekem most lett elegem" fejjel néztem rá. ezt most nem gondolhatja komolyan...mamám...
-Nagyi, most nyugodj le, oké? igen, szeretjük egymást.
-azt tudtam Ari.-legyintett. mintha, ez egy egyszerű dolog lenne.
-Nonna! hé, nyugi, de tényleg. csak összejöttem egy fiúval.
-oké, oké. akkor, megyek is, fáradt vagyok.-rázta a fejét.-túl sok energiát fektettem abba bele, hogy meg ne lássatok.-mondta és megindult a lépcső felé. én csak tátott szájjal bámultam őt. mi az isten? már az utolsó lépcsőfoknál volt, mikor hátrafordult.-de, lehetőleg halkan csináljátok, rendben?-kérdezte, majd folytatta tovább az útját.
-re...rend..rendben.-dadogtam elképedve. ez most komoly?
HALISZTOOK EMBIIK!
nos, itt is lennék a folytatással.
remélem, hogy tetszett ez a rész is! :)
puszi❤
ESTÁS LEYENDO
Better off ✔
Romanceazt hittem, hogy szeret... de átvert... ezt nem tudom neki megbocsájtani... "Jobb leszek nélküled Jobb lesz az, ha én leszek a vad. Az utcákat jártam, hogy kitisztítsam a fejem, vagy ezerszer. Jobb leszek nélküled, ha nem vagy mellettem..."