Öngyötrő

4

L:-Miért?-nézett értettlenül.
-Te egy kicsit fontosabb ember vagy mint én. Én nem tudnék ilyen tudassál normális életet élni, megbolondulnék. Egy jó tettel zárom az életem, legalább.-könnyei folytak le az arcán.
L:-Nem..Nem hagyom!-
Odahajolt a férfihoz és beleharapott a nyakába, kiszívott egy kevés vért, majd Lilla fölé hajolt és megcsókolta. Közben leengedte a vért Lilla torkán aki ez elején ellenkezett majd átadta magát a vér magával ragadó ízvilágának. Elringatta, majd elálmosodott a hatására. Leander a karjába vette kisétált vele az utcából majd visszafordult és egy doboz gyufát meggyújtva elégette a holttesteket. Ezután újra felvette Lillát és egy pillantás alatt eltűnt az éjszakában.

Másnap reggel Lilla arra kelt, hogy nagyon zavarja a besütő napfény. Elfordult a fényforrás felől és a fejére húzta a takarót. De valami nem volt rendben. Sem az ágynemű anyaga és színe sem az illata nem stimmelt a sajátjával. Felült és egy ismeretlen szobában találta magát. Fekete bútorok szürke fal itt-ott szétdobált fekete ruhadarabok. Nézelődését a szoba ajtajának kilincse zavarta meg.
L:-Jó reggelt. Hogy vagy?-dőlt az ajtófélfának a férfi.
-Jól....Hogy kerültem ide? Egyáltalán hol vagyok?
L:-Nálam vagy, és normális, hogy még nem emlékszel az átváltoztatásod körülményeire.-
-Értem..várj mire nem emlékszem?-
L:-Tegnap este feláldoztad magad értem, pedig én csak ellenedre tettem. Haldoklásod látványa átformálta világnézetem, cserébe most én fogom a tiédet.-
-Nézd, ez kedves, de erre nem vagyok felkészülve, és különbem is megígértem neked, hogy visszaváltozom úgyhogy...-
L:-A kötelék már létre jött.-
-Mi? Na jól van rendbe teszem magam és ha nem haragszol utána hazamennék.-
L:-Ilyen szakadt és véres ruhában akarsz az utcára kimenni?-
-Nem. Lehet át kéne öltöznöm. Meglátogatnám a mosdót ha nem baj. Merre találom?-
L:-Kimész és első ajtó balra.-
Lilla kimászott az ágyból majd kiment a szobából mintha Leander ott se lett volna. Kulcsra zárta a fürdőszobaajtót majd belenezett a tükörbe. Ruhrja elszakadt, véres és saras volt. Mint egy zombis halloween jelmez. Úgy gondolta egyszerűbb lenne akkor már lezuhanyozni és tiszta ruhát felvenni. Csak a kádban esett le neki,hogy nincs nála másik ruha a koszosat meg már nem tudja felvenni. A fürdés befejeztével kétségbeesetten nézett körbe ideiglenes megoldást keresve. Szeme a szárítóra akasztott félhosszú ujjú fekete ingen akadt  meg. A fehérneműje még éppen, hogy megúszta épségben azt ideiglenes póló alá vette. A helységből kilépve visszasomfordált a hálószobába.  Az ing pont olyan hosszú volt, hogy eltakarja amit el kell. Csakhogy így sem mehet haza. Leander nadrágja már túl nagy lenne. Föl alá mászkált a szobában és törte a fejét miként tudna hazajutni. Gondolatait zongoraszó zavarta meg. Halkan kiment a szobából és elindult a hang irányába. A szoba küszöbénél megállt és onnan leskelődött. Leander játszotta a szomorú vasárnap dallamát a szoba közepén. Lillát mindig is egy bizonyos borzongással töltötte el amikor Leander zongorázott, de most, hogy ilyen közelről élőben úgy, hogy senki sem volt ott rajta kívül egyenesen transzba ejtette. 
L:-Onnan fogsz leskelődni végig? Ne félj nem harapok.-nyalta meg szemfogát ami közbe megnőtt és kihegyesedett. 
-Nagyon vicces.-nevetett gúnyosan.  Besétált a helységbe.
L:-Tudsz zongorázni?-
-Sajnos nem.-
L:-Tettszik az inged kicsit nagy rád nem?-mosolyodott el.
-Izé..az én ruhámat már nem tudtam visszavenni és csak ezt találtam, de még így sem tudok hazamenni.-
L:-Ki mondta, hogy elmehetsz?-
-Nem kell hozzá engedély.-
Lilla összefonta a karjait maga előtt majd elindult vissza a hálóba. Útközben ismét meghallotta a zongorát, de igyekezet nem venni róla tudomást. Becsukta maga mögött az ajtót és leült az ágy végébe. Nem akarta, de a könnyei erősebbek voltak és kikandikáltak szemeidből. A dallam pedig belefészkelődött fejébe így énekelni kezdett. 

-Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor miránk vár,
virág és koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó. -

Hangja néhol elcsuklott a sírás miatt, de kicsit könnyített a lelkén. 

L:-Nyitva lesz szemem
Hogy még egyszer
Lássalak ne félj
A szememtől
Holtan is áldalak..-fejezte be csodálatos hangjával a refrént a férfi majd rámosolyodott a lányra. Lilla gyorsan letörölte könnyeit majd a férfi felé fordult.
L:-Szép hangod van.-
-Köszönöm. Viszont nem annyira jó mint a kedven énekesemnek.-
L:-Ki az?-
-Nem fontos már nincs az élők között.-
L:-És emiatt itatod az egereket?-
-Nem. Én csak...nem értek semmit. Olyan üresnek érzem magam és ridegnek.-
L:-Az elején nekem is voltak ilyen megtöréseim, de majd hozzászoksz.-
Odasétált Lillához és leült mellé. Átkarolta a vállánál a lányt aki rádőlt.
-Miről beszélsz már megint?-nézett rá csillogó szemekkel.