Öngyötrő

5

L:-Mit nem értesz?-
-Semmit. Nem értem mire utalsz ezek alatt, nem emlékszem a tegnap estére, hogy kerültem ide? Mi történt velem?-
L:-Megtámadtak. És ha nem érek oda időben akkor lehet ott halsz meg az utcán. Ismét visszaadtam az életed, de mikor hátba akartak támadni engem elém ugrottál, és a testeddel védtél. Nem hagyhattalak ott, ezért vért itattam veled...-

-Hogy mit csináltál?-szakította félbe.
Ránézett a férfira, aki kicsit megtörtebbnek tűnt. Majd lenézett mélyen Lilla szemeibe.
L:-Sajnálom.-
-Most azt akarod mondani, hogy én is vámpír lettem?-
L:-Igen.-érezni lehetett a megbánást a hangjában.
Lilla döbbenten nézett maga elé majd lehajtotta a fejét. 
-És te is így éreztél mikor átváltoztál?-
L:-Körülbelül. Csak nekem ott volt a teremtőm aki segített.-
-Az nekem te vagy. Ugye?-
L:-Igen. Az utolsó szívveréseddel létrejött köztünk az a láthatatlan kötelék amit csak akkor lehet megtörni ha valamelyikünk meghal. Viszont így mindent el követünk a másik túlélése érdekében.-
-És téged ki teremtett?-
L:-Ne izgulj majd bemutatlak neki.-kacsintott.
L:-Jut eszembe nem vagy éhes?-állt fel az ágyról.
-Most, hogy mondod, igen.-
L:-Remek, akkor indgyár jövök.- 
Leander villámgyorsan eltűnt amit Lilla sem tudott felfogni. Vajon most ő is képes ilyenekre. És mért lett Leander ilyen kedves a konkrét halálos fenyegetések után? Elfeküdt az ágyon és nézett ki az ablakon. Nézte a madarakat ahogy repülnek. Ők élnek. Ő már nem. Ő már nem is része ennek? Kiszakadt a világból. Lehunyta a szemét és élvezte a csendet. Hallotta az óra kattogását a nappaliban, a légy zümmögését a konyhában és a fák susogását a távolban ahogy fúja őket a szél. Még távolabbról egy női nevetésre lett figyelmes. Mintha valamilyen kábítószer hatása alatt lenne. Közeledik felé. Egyre erőteljesebben koncertállt rá, már a szívverését is hallotta. Gyors volt, túl gyors. Még a parfümjének az illatát is érezte az orrában. Édes, kissé kevert valami másikkal. Töményebb kicsit mentolos. Olyan férfias. Ismerős illat. Kinyitotta szemét és a látása is élesebb lett erősen koncentrálva a plafon repedéseibe is belelátott. Majd Leander tört be az ajtón ami olyan hangosan szólt így az apró neszekre figyelve, hogy szegény lány felpattant ijedtében. De a ház ura nem egyedül érkezett. Vele volt a nő. Az erős kevert parfümmel, a hangos szívveréssel. Nagyon szórakozott volt mégis kába. Innen volt ismerős a férfi parfüm. 
-Ki ez a nő?-
L:-Ebéd.-Mondta érzéstelen arccal.
-De ő egy élő emberi lény.-
L:-És? Van még belőle odakint..És megkérdeztem nem hiányozna senkinek. Az út szélén találtam részegen.-
-Attól még meg kell ölni?-
L:-Nekünk is életben kell maradni.-
-És mivel vagy te több mint ő?-
L:-Kicsit feljebb állok a táplékláncban mint ő!-
Lilla az ágyhoz vezette a nőt és leültette. Szembeállt vele és megfogta a hölgy vállát.
-Jól van? Hogy hívják?-
A:-Anikó a nevem és jól vagyok, kik vagytok ti, és mit akartok tőlem?-
L:-Nem való játszani az étellel!-
A:-Bántani fogtok?-nézett hol a lányra, hol a férfira.
A nőnek könnyek szöktek a szemébe. Leander pedig szem forgatva odalépett elé.
L:-Könnyíteni akarok a fájdalmán mondja mikor volt utoljára része egy jó vállmasszázsban?-mosolyodott el.
Leander nyájas pillantásokat vetett Lillára miközben a nő mögé mászott és elkezdte masszírozni. Majd egy hirtelen mozdulattal eltörte a nyakát.
-Te meg mégis mit művelsz?!-
L:-Én szóltam, hogy ne játssz a kajával. Látom annyira mégsem vagy éhes.-
-De az vagyok, csak nem így akarok hozzájutni.-
L:-A halottak vére akár meg is ölhet. Így még megeheted segítek az elején viszont később neked kell majd gondoskodnod magadról.-
Leandernek feketévé változott a szeme majd lehajolt és beleharapott a nő csuklójába. 
-Köszi, de azt hiszem inkább kihagyom.-
Lilla elindult kifelé a szobából, de Leander mögötte termett és megragadta a karját és a falhoz tolta. A lány ijedten nézett a fekete szempár mélyébe. Mi gonoszságot sugárzott magából. Tudta, hogy gyengébb a férfinál így várta mit fog lépni. Lassan lehunyta éjsötét szemét majd lehajolt és ajkait a lányéra tapasztotta. Hosszúra nyúlt csók volt, forró. Lilla is átadta magát neki, és többet akart. Érezte a vér ízét Leander szájában amitől még inkább belelendült a játékba. A férfi nyakához nyúlt, a tarkóján levő apró hajakba markolt, másik kezével átkarolta a nyakát és közelebb húzta magához Leandert aki magához ölelte az övénél sokkal törékenyebb női testet. Így maradtak hosszú percekig majd lassan elváltak egymástól. A lány arca pirosan égett. 
L:-Hmmm..Aranyos vagy kis pipacs..-varázsolt félmosolyt az arcára Leander.
Lilla eltakarta tenyerével orcáit majd a férfi kezeiből kiszakadva odaült az ágyra. Lehajtotta fejét, hogy hosszú fekete haja is takarja pirosságát. Leander odalépett hozzá és elvette a kezei, hogy a szemébe nézhessen.
L:-Most mi a baj?-
-Semmi csak....nem vagyok aranyos.-pufogta Lilla gyerekesen.
A férfi csak nevetett majd leült a lány mellé. 
L:-Még mindig nem vagy éhes?-
-De.-
L:-Ha zavar a jelenlétem akár magadra is hagyhatlak. Úgy lehet könnyebb lesz.-
Azzal kiment a szobából Lilla meg ottmaradt az ismeretlen női testtel egy szobában.