Öngyötrő

14

Leander eltüntette a szétmarcangolt testet majd elindult hazafelé. Nem tudta most mit tegyen. A történteken rágódott. Olyan nehezen fogta vissza magát amikor Lilla harcolt, de nem tehetett mást. Már így is bármikor megkereshetik, hogy megöljék. Viszont most már a kötelékére is vadászhatnak. Hazaérve bement a konyhába és töltött magának egy pohár whiskyit. A pohárral és az üveggel a kezében indult meg a zongora felé, leült és egész este játszott. Reggelre elfogyott mind az ital, mind a nyugottsága. Amit tett nem volt helyén való. Helyre kell hoznia, a nyomasztó érzés nem hagyja békén. Lilla sincs jó hangulatában.  Nem tudja pontosan mért, de úgy érzi szüksége van rá. Biztos a kötelék miatt. Összekészülődött és elindult. Gyalog ment úgy kicsit gyorsabb. A lány háza előtt megállt és elgondolkodott. Tudja, hogy haragszik rá viszont a lelkiismerete ezúttal nem hagyja békén. Körbejárta az épületet bejáratot keresve. Az ajtón úgyse fogják beengedni. Végül észrevette a konyhaablak apró résén a huzatnak köszönhetően kilógó függönyt. Óvatosan benyúlt és kipöckölte a zárat. Elmosolyodott mintha eszébe jutna egy emlék, majd határozottan egy lendülettel már bent is volt. Csend volt. Még egy légy sem zümmögött. Mintha nem lenne itthon senki. Ez annyiban dőlt csak meg, hogy érzi a jelenlétét. Lehunyta a szemét és  koncentrált. Majd egy halk szipogás zavarta meg a a fürdőszoba felől. Határozottan lépett az ajtóhoz, de amikor a kilincsre tette a kezét megtorpant. Elengedte és egyszerűen csak bekopogott. Lilla az ajtó túloldalán meglepetten kapta fel a fejét. Tudta ki van a másik oldalon. 
-Mit akarsz?-kérdezte dühösen. 
L:-Csak tudni akartam jól vagy-e?-
-El tudom képzelni.-
L:-Figyelj, tudom, hogy hibáztam. Ha visszamehetnék nem hagynám, hogy bárki egy ujjal is hozzád érjen viszont tegnap megijedtem. Nem jó dolog belekötni a vadászokba. Sajnálom.-
-Gyáva vagy! Nem, hogy magadért még értem sem voltál képes kiállni. Pedig milyen nagyra vagy ezzel a hülye kötelék dologgal. Tudod mit? Én nem kérek belőle!- 
L:-Ha visszacsinálnám hidd el megtenném, de már megtörtént szóval kénytelen leszel elviselni!-
-Szóval eltörölnél. Értem. Csak egy hiba vagyok! Ne izgulj ahogy tehetem véget vetek ennek!-
L:-Nem úgy értettem! Én....Mégis hogyan?-
-Mindegy. Az már az én dolgom. Menj el!-
L:-Nem megyek!-
Lilla felállt a sarokból és az ajtó elé állt. A szemét feketére váltva kitárt az ajtót. 
-Akkor elintézem, hogy el akarj menni!-mosolyodott el. 
L:-A fekete szemeid nem rémisztenek meg. És amúgy sincs túl sok esélyed.-
-Nem akarlak látni! Nem ártottál már így is eleget?!-
L:-Akkor mikor megmentetted az életem valami megváltozott. Te voltál az aki rajongóból lett utálóm, majd ebből kötelékem. Utóbbi pedig azért mert feláldoztad magad értem.-
-Ne akarj a lelkemre hatni! Próbálsz megállás nélkül lenyűgözni, de ezúttal nem hagyom magam. Nincs szükségem rád!-
L:-Dehogyisnem! Annyi mindent nem tudsz még.-
-Nem akarom tudni! Hamarosan úgyis eljönnek értem és megölnek.-
L:-Ne butáskodj. Még nem vagy benne a rendszerben, neved sincs.-mosolyogva nézte végig a lányt aki elgondolkodott.
-Hmm...Szerintem az enyém igen találó lesz....-
L:-Mire gondolsz?-nézett kérdően. 
-Semmire...A tied honnan jött?-
L:-Az egy hosszú sztori...De elmesélhetem ha gondolod.-mosolygott. 
-Annyira nem fontos.-mondta hidegen. 
L:-Naa...tényleg sajnálom.-mondta majd az egyik kezét a lány derekára tette és közelebb húzta magához.
-Nem akarom.-Lépett hátra.
-Úgy éreztem bízhatok benned. Tévedtem..-
L:-Had adjak rá újra okot, hogy bízz.-nézett kedvesen.
 -És ha megint átvesz?-
L:-Ne félj. Vigyázni fogok rád.-
Bal kezét a lány felé nyújtotta  aki lassan a férfi tenyerébe helyezte apró tenyerét.  
L:-Most már visszaváltod a szemed?-
-Jobb most így...-nevetett kínosan. 
L:-Mi a baj?-
-Semmi csak...jól vagyok most így.-
L:-Kérlek..-
Lilla lenézett, nem akart a férfi szemébe nézni. Visszaváltotta a szemét, de nem emelte fel.
L:-Mi történt?-kérdezte. Hangjában érezni lehetett az aggodalmat.
-Amikor eltalált a penge egyenesen a szememet vágta meg. Borzasztóan fájt, de mikor visszatért az erőm meggyógyult. Csak hát...valami nem úgy alakult ahogy vártam.-
L:-Mi?-nézett aggódóan a lányra majd lassan az állához ért és megemelte a fejét. A lány könnyes szemmel nézett a férfira akinek szeméből a döbbenet tükröződött vissza. Megrémült. Ijedtében feketére váltotta szemeit és elfordult partnere elől.
L:-Ezt a penge okozta?-kérdezte félelemmel a hangjában.
-Valószínűleg. Valami félrecsúszhatott a regenerálódásnál.-mondta szomorúan.
L:-Találunk rá megoldást. Meggyógyítjuk.-mondta biztatóan és hátulról átkarolta a lányt.
-Ismersz olyat aki segíthet?-fordult meg a férfi karjai között.
L:-Még szép! Na induljunk...