Öngyötrő

9

-És egyébként, hogy kerültetek a hálószobám közelébe?-
L:-Az úgy volt..szóval a barátnőd megakart mutatni valamit és beráncigált.-mondta kicsit zavartan.
-Mit?-
L:-Főként a falon lévő poszterek kerültek szóba..-
-Szóval elmondta?..-
L:-Mit?-
-Hogy...én voltam az egyik legnagyobb rajongód.-
L:-Voltál?-
-Nos mikor halálosan megfenyegettél elszállt szinte minden.-
Lehajtotta a fejét, de Leander felállt a kanapéról és nagyon közel ment hozzá. Az állához nyúlt és megemelte a fejét. Szemei csillogtak mint megannyi csillag az égen.
L:-Sajnálom, de megrémültem attól ami akkor történt. Nem akartam botrányt, ha megtaláljak a hulládat. És nem akartam neked ezt a sorsot. Hosszú és magányos tud lenni az öröklét.-
-Értem. Lassan úgyis elfogadom magam.-rámosolygott a férfira aki viszonozta, viszont valami nem stimmelt. Mintha nem is itt lenne.
-Baj van?-
L:-Őöö..Nem, semmi.-
Lilla lábujjhegyre állt és egy halovány csókot nyomott Leander szájára.
-És egyébként hány hozzánk hasonlót ismersz?-
L:-Olyan sokat nem. A közvetlen környezetemben csak kettőt veled együtt hármat. Azon kívül még az éltem során találkoztam párral, de az rég volt.-
-Tulajdonképpen te mennyi idős vagy?-
L:-Ilyet nem illik kérdezni nem?-kacsintott.
-Csak nőktől.-
L:-Talán egyszer elmondom.-
-Naaa..-
L:-Nem, nem.-mosolygott.
-Akkor majd rájövök.-öltötte ki a nyelvét. 
Megjátszott sértődöttséggel fordított hátat a férfinak aki épp belement volna a játékba mikor megcsörrent a telefon a zsebében.
L:-Igen?...Hogy hol vagy?..Várj egy kicsit...Rendben sietek..Csá!-
-Ez gyors volt. Gond van?-
L:-Mit szólnál egy kis ismerkedéshez?-
-Kivel?-
L:-Az legyen meglepetés.-kacsintott.
-Részemről oké.-vont vállat.
L:-Szuper, akkor beszállás a vendég már ott áll a kapuba.-
Mikor megérkeztek nem volt sehol senki. A férfi leállította motort és kiszálltak.
-Nem hallok szívverést. Nincs itt senki.-
L:-Volt ablak nyitva hagyva?-
-Nem emlékszem. Miért?-
L:-Mindjárt kiderül.-
Bementek az ajtón a férfi ment előre. Alig léptek kettőt egy férfi elkapta Lillát és a kezeit hátrafogva a falnak nyomta. Leander reflexszerűen a nyakának fogva szorította a földhöz a támadót.
L:-Te meg mit csinálsz?-
-Várjunk ö nem?-
L:-De. Ö itt Valentin a dobosunk. Most pedig válaszolj?-
V:-Nem hiszek a szememnek. Szép fogás. Egyébként ha elengednél annak örülnék.-Leander elengedte.
Lassan felegyenesedett.
V:-Oké, hogy erősebb vagy, de néha azért visszafoghatnád magad.-dörzsölte meg tarkóját.
L:-Konkrétan betörtél a házamba és rátámadtál a velem lévő személyre, miért is kéne magam visszafogni?-
V:-Jó bocsi. Mióta játszol te az étellel?-
L:-Miről beszélsz?-
V:-Róla!-
Mutatott a frontember mögé.
-Én nem vagyok kaja!-
V:-Ja, persze. Haver mivel kábítottad el?-
L:-Semmivel. Ö itt Lilla..-
V:-Egy pillanat...nem ver a szíve. Szóval rokon vagy! Miért is nem vettem észre!-
L:-Mert még új.-
V:-Örülök, hogy megismerhetlek. Valentin vagyok. Bár az előbb megismertél gondolom ismered a bandát.-ölelte meg a lányt. 
-Igen. És én is örülök.-
L:-Nem megyünk beljebb?-
-Mehetünk.-
Bementek a nappaliba és helyet foglaltak a zongora mögötti kanapén.
V:-Na ki vele..Hol találkoztatok?-
L:-A utóbbi koncerten futottunk össze.-
V:-Szép kis este volt..főleg az a mámorító vérszag...-nyalta meg szája szélét.
L:-Mire gondolsz?-
V:-Tudod a koncert után még meg is említettem biztos a pogónál megsérült valaki. Megkóstoltam volna...-merengett el.
-Nem válthatnánk témát?-
V:-Mi a baj?-
L:-Akkor miről beszéljünk?-
-Hmmm..Nem tudod véletlen hány éves Leander?-
V:-Jó is lenne, de nem árulja el. Azt tudom, hogy nálam idősebb mondjuk én még csak 70 leszek.-
-Jól tartod magad!-nevetett.
V:-És te?
-Izé én...nemrég lettem 20 éves.-
V:-Mint vámpír?-
-Nem. Összesen még csak ennyit éltem.-
V:-Akkor te még nagyon új vagy. Tesó honnan szedted össze? Meghalt a köteléke és felcsaptál bébiszitternek? Tudod, hogy neki ez nem tetszene!-
L:-Tudom. Viszont nem lettem újonc megőrző. Ö a sajátom.-
Valentin döbbenten nézett egyszer Lillára egyszer barátjára.
V:-Nem mondod komolyan? Te meg a kötelék? A koncertek és a te teremtőd szavai ellen teszel?-
L:-Sosem mondta, hogy ne legyen, azt mondta óvatosan. A koncertek rovására meg aztán pláne nem megy.-
V:-Te tudod. Én szóltam. Bízom benned a vértestvéremben.-
Megveregette a férfi vállát majd távozott.
-Most veszekedtetek?-
L:-Nyugi nem, ö ilyen. Szeret okoskodni.-
-Értem. Mit jelent az, hogy vértestvérek vagytok?-
L:-Összekötöttük a vérünket mint anno a hét vezér.-mosolygott.
-Akkor az ö köteléke nem lehetek?-
L:-Nem, valószínűleg az már rég nincs az én szervezetemben. És ha lenne is az én véremből több van benned.-kacsintott. A lány felállt Leander elé. A férfi csak hátra dőlt kezeit a tarkójánál összefonta.
L:-Mire készülsz virágom?-
-Virág?-vonta fel szemöldökét.
L:-Igen virág...kis pipacs.-
-Nem vagyok pipacs..-
L:-Dehogynem..-
-Nem!-
L:-De!-
Lilla hirtelen nekitámaszkodott a kanapé támlájának a férfi hónalja alatt. Alig pár centi maradt az arcuk között.
-Nem.-suttogta majd odahajolt Leander füléhez.
-A virág elhervad, de én nem.-suttogta. Partnere nem reagált semmit így gondolta inkább magára hagyja kicsit a gondolataival. Lopva rápillantott a nyakára ami olyan hívogató volt. Erősen koncentrált, későn. Már megbabonázta.