Utolsó lélegzetig...(Miraculous fanfiction)

Érzelmi kitörés

Marinette szemszöge:

Épp egy akuma utáni harcból fáradtan toppanok be szobámba.Ahogy a hősruha leolvad rólam,Tikki drága barátom elvitorlázik az íróasztalomig,hogy feltöltődjön.

Én csak bámulok ki a fejemből.Olyan furcsa belegondolni mi minden változott meg pár röpke év alatt.Tikki rengeteget mesélt a múlt nagy Katicáiról és Fekete Macskáiról.Én is a drága cicusommal is egyre több akuma ellen harcolunk és mindig győzünk,ám érzem valami megváltozott.Mintha minden ,,tisztítás" után egyre fáradtabb lennék.
Mintha...nem is tudom...elszívná néha az erőm.Álítólag a magánéletemben is egyre nagyobb szerepet játszik Katica.Már egyáltalán nem félek se Lila-tól sem Cloétól. Mikor ezekről kérdeztem a kis kwamimat ,szavait soha nem fogom elfelejteni.
-Marinette,amit most mondok,vésd jól az eszedbe.Nem amiatt lettél,sem vagy Katicabogár mert,hordod a talizmánt.Soha nem is ezért voltál és egy katica sem ezért volt.Nem azért vagy hős mert,álarcot húzol és maskarát öltesz.Azért lehettél te az új kiválasztott,mert az vagy aki vagy.Ezt lehet,hogy most nem érted,de hidd el,ha ezt megjegyzed, soha SENKI sem állíthat meg.Mert lehet,hogy fegyvert és némi hatalmat adhatok neked,de tiszta szívet nem.És a te hatalmad a szívedből ered.Bárki bármit mond,nem én,és nem is a talizmán tisztítja meg a gonosz lelket,hanem te.Mert,a rosszat csakis a jó javíthatja ugyan olyanná mint Ő.A ruha és a jojó csak összpontosítja erődet.Semmi több.És miért viselkedsz Katicaként amikor Marinette vagy?Egyszerű.Nem ketten vagytok.Nincs se Katica ,se Marinette. Ti eggyek vagytok

Arra eszmélek fel,hogy valaki a tetőmön jár.Ám amikor kinézek hirtelen ledöbbennek.
-Fekete Macska?-erre látogatóm felkapja fejét és két ragyogó zöld szemével rám néz.-Van valami probléma?
-Á...M-marinette! D-dehogy...-amint ezeket mondja nem néz a szemembe de tudom hazudik.Amikor jobban megfigyelem az arcát észreveszek valamit rajta.
-Te sírtál?
-Mit?Én?Soha Hercegnő!Macskasztikusan vagyok!-ezzél a már jól megszokott macskás vigyorral nézet rám,ám engem nem tud átejteni.
- Macska ne hazudj!Látom rajtad,hogy valami nagyon nincs rendben.-mondtam a végét már gyengédebben.Erre már nem kaptam választ csak éreztem amint hirtelen átölel.Megszeppenve állok ahogy a két erős kar magához húz,úgy,hogy egy percre levegőt is elfelejtek venni. Ám amint meghallom,hogy sír egyből minden gát nélkül magamhoz szorítom és apró köröket rajzolok a hátára.Apró mantrákkal halmozom el mint a ,,nincs semmi baj"  ,,minden rendbe lessz "és társaival ám mégsem tudom meg végül kitörésének okát.
Éjfélre jár az óra mire lecsitúl,ám akárhányszor kérdezem mi történt nem válaszol.Nem sokára jelez a gyűrűje mire elbúcsúzik ám távozássa előtt apró csókot lehel homlokomra.Ennek következtében vöröslő arccal, lefagyva figyelem távolodó alakja sziluettjét.

Sziasztok itt is lettem volna az új résszel,remélem tetszet,ha igen tudod a dolgod!Építő jellegű kritikákat szívesen fogadok!Viszlát legközelebb!