Utolsó lélegzetig...(Miraculous fanfiction)

Lebukás

Marinette szemszöge:

Hulla fáradtan megyek az isibe.Semmit se aludtam.Rémisztő volt.Pár pár napja a csatában, mintha nem lettem volna ura a testemnek.Tudtam,hogy nem helyes amit teszek és,hogy annyi lett volna a dolgom,hogy tisztítsam meg az akumát.Mégis,amikor Macska megsebesült,valami elpattant bennem.És ahogy láttam a lányt szenvedni...furcsa.
Én megmondtam,hogy tetszeni fog.Hallom meg újból a hangot.Tudd meg,nem élveztem.
Ó,dehogy nem.Én te vagyok.Minden amit érzel,azt én is ugyanúgy érzem.Ha neked fáj,nekem is.Én csak arra vágyom,ami neked jó.És azt az estét igenis élvezted.Örültél a bosszúnak.
Gondolj amit csak akarsz.
A művész teremből hirtelen halk sírdogálásra leszek figyelmes.Belépek és elém tárul a sarokban szipogó Rose.Lábait átkarolta,mellette egy lap hevert.Oda szaladok hozzá és legugolok.
- Mi történt?-kérdezem aggódóan.
-L-li-Lila-zokogta,és a papirra mutatott.Kezembe vettem a kissé gyűrött tárgyat.Egy dalszöveg volt,amire vörös nyúlánk bettűk csúfították.Lúzer,béna és ,,soha nem fogsz semmire se menni"feliratok tették tönkre.
-Rose, ne hidjél neki!Nagyszerűek a szövegeid és én hiszek benne,hogy egy nap híres dalszöveg író leszel!-hirtelen apró szárny csapásokra leszek figyelmes.Az ablaknál egy kis,lila akuma férkőzik be.Rose felsikít,én védelmezően állok elé.-Szaladj Miss.Bustlerhez és gondolj jó dolgokra!
-De Marinette....!
-Menj!-szóltam rá erényesebben,mire kirohant.A kis kártékony jószág felém tart.-Hagyd őket békén!-nem hallgat rám és meglepettségemre,fülbevalómba száll.
Ilyedten meredek a sötétségbe ami körbe vesz.
-Katica,Halálfej vagyok.

Adriene szemszöge:

Beérve az iskolába azt veszem észre,hogy Rose,ijedten szalad Nino és én felém.Szemei könnyektől égtek kétségbeesetten szólít meg.
- Kérlek segítsetek!-Alya mellettünk terem és érdeklődve figyeli osztálytársnőnket.-E-egy akuma!-erre felkaptuk a fejünket.
-Milyen akuma?-kérdezem feszülten.
-Megtámadott és át akart változtatni.-gyűltek könnyek szemeiben és a teremre mutatott.Barátaimmal már rohanni kezdettünk volna de még utánunk szólt.-Mari is ott van.
Egy pohár zuhant és tört ezernyi apró darabra a kemény talajon. Chloé ijedt arcal meredt ránk.Hirtelen felpattant és
szaladva haladt a művész terem felé.Hiába nem értettük reakcióját,most nem ez a legfontosabb!Berontunk a terembe és észre vesszük,amint Marinette fejét szorongatva térdre zuhan,miközben arca előtt egy pillangó sziluett jelenik meg.
-Pofa be!-kiáltja el magát mindenkit meghökkentve.-Elegem van abból,hogy nekem mindig hallgatnom kell!Elegem van abból,hogy félelemben tartasz!Elegem van belőled!A változatosság kedvéért nem te fogsz nekem rémálmokat okozni,hanem én neked!És most hallani fogsz egy történetet.Egy történetet amit egész Párizs ismer,mégse lát be senki a színfalak mögé!-letaglózva figyeljük a lányt amint bele kezd mesélésbe.-Volt egyszer egy lány,akit mindenki lenézet.Egy nap,egy hatalmas kőszörny kezdte rombolni a békés város utcáit.A lány,egy fura szimbólumokkal díszített dobozkát talált magánál,benne egy életvidám kis lénnyel.A  lény,felajánlotta neki a teremtés erejét,és bízott benne.Hiába kapta meg a társat,aki mintha hősnek született volna,elbukott és még nagyobb veszedelmet hozott Párizsra.-ez...olyan mint Katica és az én történetem!De Mari mit akarhat mondani?-A lány felakarta adni.Már megtalálta a  tökéletes hősnek való utódot,aki megérdemli az erőt.Ám,amikor a lány barátnőjét majdnem megsebesítették,elpattant benne valami.Társával eggyüt legyőzték a kőszörnyet.Azon a napon,a lány megfogadott neked valamit.És ha minden igaz a második esküt is megkaptad,ugye?-vigyorodott el,de folytatására már vicsorrá vált-Amikor Volpína leszúrta a társamat azt élvezted mi?!Élvezted ahogy szenvedtem?Álmaiban mindig azzal fenyegetsz,hogy elveszed tőlem a családomat és,hogy adjam fel a harcot mert,a társaim a végsőkön el fognak árulni!-emelte fel hangját mi meg lélegzet visszafolytva figyeljük- Rene a lány,aki mindig kiáll az igazáért,akit a nővéremként szeretek,aki mindent megtett volna azért,hogy ő is hős legyen.Jáde Teknős,aki hiába tudta,hogy esélytelen,
mégis minden áron megakarta védeni a barátnőjét-erre kicsit elmosolyodott majd folytatta-Méh Királynő ,aki kívűl jég és lenéző,szívében mégis tűz lobog.Macska,aki mindig ott volt vele,aki akkor is hitt benne amikor ő magában nem.Aki megneveteti akkor is amikor minden veszni látszik.-a végét már elhaló hangon mondta,de ezután feljebb emeli a hangját-Ők az én családom,és ha egy újjal hozzájuk mersz érni,akkor nem csak Noorot fogom tőled elvenni!-ilyesztő kacaj hagyta el ajkait.-Hanem az életedet is.
Fehér pillangó száll ki fülbevalójából,és ájultan zuhan a padló felé,ha nem értem volna oda előbb,ölembe húzom és próbálom felébreszteni.Felébreszteni...a bogaramat.

Alya szemszöge:

Elképedve nézem Marit,akit Adrien sikertelenül próbál felkölteni.Még mindig nem tudom feldolgozni barátnőm szavait.Ninora emelem a fejem.
-Jáde Teknős aki mindent megtett volna azért,hogy megvédje barátnőjét?-szégyenlősen hajtja le a fejét.A feszűlt Chloéra nézek.-,,Méh Királynő,aki kívűl jég és lenéző,szívében mégis tűz lobog"?-nézek rá hitetlenkedve,kerüli tekintetemet.Adrienre nézek,aki minket figyel,ám Marinette még mindig karjaiban van.Túl ismerős helyzet.A kék hajúra nézek,rá képzelem a kosztümöt és lassan a piros pöttyös maszkot.Majd a zöld szeműre pillantok.Ahogy kétségbeesetten öleli magához,ahogy rá képzelem a maszkot...- Macska?-kérdezem padlót súroló állal.Rám emeli tekintetét,és látom benne:már nincs értelme titkolni.Hirtelen az összes kwami előbúj.
-Hát eljött ez a nap is...-mondta a kis fekete cicus,miközben Marihoz fordul.-Gyere elő Tikki,már nincs mit titkolni-lassan előbúj a kis katica kwami.Aggódó tekintettel néz Marinettre.
-Szegény lány,így is sokat szenved és most megint veszít az erejéből.-Mondja könnyek között.
-Hogyhogy veszít az erejéből?-kérdezi a kis teknős kwami.-Nem úgy volt,hogy a teremtés erejét hordozza?Az pedig szinte kimeríthetetlen!
-Úgy is van,de amikor Macskát meggyógyította,az rengeteget elhasznált belőle.Marinak nem csak az volt a célja,hogy a sebét gyógyítsa,hanem az is,hogy a fájdalmát is saját magára vegye.
Barátnőnk fájdalmasan felnyög,és pár centit elmozdul.Chloé hozzá készűl rohanni,ám Hirtelen,egy sötét árnyék taszítja el,úgy,hogy a szőke hajú pár métert repült,majd a fal állítja meg.
Hagyd őt békén!
Hallunk meg egy hangot.Tikki barátnőnkhöz száll.
- Őt hagyd békén Yíwàng,ezt a Katicát nem veszed el tőlem!-mondja harciasan,de látszanak a ki nem buggyant könnyei.
Úgyan Tikki,te is tudod ennek a játéknak ki lessz a nyertese!Végre megtaláltam a kiválasztotatt és a jóslat beteljesül!A hősök végleg elbuknak!