Utolsó lélegzetig...(Miraculous fanfiction)

Inkább nekem mint neked

Sziasztok itt vagyok az új résszel.
Önreklámként, kint az új könyv ,,Négy banda háborúja"néven,ha érdekel nézzetek be!
Nem húzom az időt,jó olvasást!❤

Marinette szemszöge:

Hirtelen sikolyok hátborzongató zaja csapja meg füleimet.Nagy hévvel indulok meg a Louvru felé.Ahogy odaérek,meglátom,hogy az emberek mint egy hangyaboly úgy rohangálnak fel alá félelmükben menedéket keresve.Egy kis barna hajú,kék szemű kisfiú könnyes szemmel rohan az akuma elől,aki egy tőrt akar felé hajítani.Gyorsan ellendítem a yoyomat,és ölembe kapom mielőtt eltalálták volna.Erősen kapaszkodik a nyakamba,szegény halálra réműlt.Földre érkezek és gyorsan bekűldöm egy szemközti boltba.Az új szuper gonosz kacagva ér földet nem messze tőlem.Volpína.Ez a csaj mi a franc?!Puszipajtások Halálfejjel vagy mi a...?!
- Mi van bogárka,berezeltél?-kérdezi vigyorogva.
-Tőled?Ugyan már!Csak azon gondolkodtam, milyen jó lenne valamikor a csapattal beugorni egy jó kis étterembe,tudod,mostanság megkívánta a kagylót!-vicsorítottam rá.Kezd ideges lenni.
-Ó bogárkám, milyen kifinomúlt ízlésed van,igaz én inkább arra gondoltam  elmehetnénk róka bundát vásárolni, nem akarom,hogy megfázz!-vigyorgott rám a most betoppant Macska.Megérkezett három másik társunk is.
-Kár, hogy a mű nem érhet fel az újjal!-szólt közbe Rene,akinek lehet nem tetszett a rókás poén.
- Elég legyen és adjátok át a talizmánjaitokat!
-Már megint kezdi,esküszöm ebben a lányban nincs semmi egyedi-csóváltam meg a fejem.Fuvoláját fogva zenélni kezdet létre hozva tíz fegyveres harcost.Jáde Teknős ellendítette a pajzsát azt remélve,hogy porrá válnak,ám ez nem így lett.A pajzs jól leütött egy harcost,ám az nem tűnt el.Meglepődségűnk biztos kiűlt arcunkra,hisz ellenfelünk diadal ittasan felkacag.
-Na,hogy tetszik az új képességem,lúzerek?
Harcba szálltunk.Fejenként kettő.Gyorsan pörgetem fegyverem és körbetekerem az eggyiket találok rajta egy fura lila kristályt megfogom,eltöröm és...a yoyom a földre hull,a harcos porrá vált.Ezt a fejleményt megosztom társaimmal is,  így hamar végzünk a harcosokkal.Volpina az Eiffel torony felé rohan.Utána iramodunk,a fülünkbe sűvít a szél.Megállok a hatalmas emlékművön körbe kémlelek,ám semmi.Sűvitő hangra leszek figyelmes, olyan mint a....
-Katica vigyáz!-Macska elém ugrik és átölel.Nyíl fúródik társam hátába,fájdalmasat nyög,én felsikítok.Lassan eresztem el és ahogy földre csúszik a többi szuperhős hozzánk rohan.Szememet könny csípi.Ránézek a felletünk vigyorgó lányra,és elönt a düh.
Ha ez a liba nem létezne ez nem történt volna meg.Hallom meg újból a hangot és igaza van.Mindenről ő tehet.Dühtől remegve állok fel.
-Te!Ez a te hibád!-Csak haragot érzek,semmi mást.Egy akkorát ugrok,hogy még magamat is meglepem.Felugrottam arra a részre ahol Volpina van,arcára félelem költözik.-Bántottad a társamat!-köré tekerem a yoyómat jó erősen,moccani se bír.Fegyverét elejtette szeme rettegéstől csillog.
-A-a s-szemed!L-lila!
-Ó,drágaság,én a helyedben,nem a szemem miatt aggódnék!-vigyorgok rá.megszorítom a zsinórt, figyelem ahogy fuldokol. Kezével próbálja leszedni magáról,sikertelenül.Élvezem.Végre nem az emberek,hanem ő szenved.Hirtelen egy erőtlen hang szólít meg.
-Katica...ne-a társamra nézek.Bele a smaragd szemekbe.Mit csinálok?! Úgy engedem el a yoyo zsinórját, mintha az életem múlna rajta.Gyorsan megtisztítom az akumát és szabaddá engedem.Felhajítom a talizmánt és a katicák átjárják a várost.Leugrok fekete ruhás társamhoz. A nyíl már nincs benne,ám látszódik a fiút kínozza a fájdalom. Letérdeplek mellé és fejét az ölembe veszem.Könnyeim megerednek.
Hirtelen,egy ösztön folyamán felültetem és átölelem.Többi társam furcsán néz rám de én csak lehunyom a szemem.
-Teremtsd és gyógyítsd-suttogom magam elé és még jobban átölelem. Érzem ahogy átjár egy tiszta energia.Tikki szavaira emlékszem.Ha hiszek magamban,mindenre képes vagyok.Az enyém a teremtés ereje,bennem él.Elképzelem amint a seb begyógyúl,a fájdalma megszünik létezni.Éles fájdalmat érzek amint gyengülök.Valyon ha segíteni akarok az érőmmel mindig rosszúl leszek?Köhögőroham tör fel torkomból,kissé elszakadok tőle.

Adrien szemszöge:

Ahogy Katica átölel hirtelen fényt érzek. Sebem begyógyul,egy csepp fájdalmat sem érzek.Szerelmem köhögve,levegő után kapkod.Felnézek azúrkék szemeibe mellyek fájdalomtól éskönnyektől csillog.Rám mosolyog.
-Jobban vagy cicus?-kérdi félve,de mosolyogva.
-Hogyan?Már nem fáj...
-Tudod egyszer azt ígérted, hogy végső harcig kisérsz, és lehet mohó vagyok,de nem elégszem meg ezzel a hangyányival.-kacag fel ám ezzel csak fájdalmát leplezi.Túl jól ismerem.
-Nem tudom mit csináltál bogaram,de tudom engem megszabadítottál a fájdalomtól,ám saját magad büntetted.-ezzel megérintettem arcát.
-Inkább nekem mint neked-mondta,és olyat tett amire nem gondoltam.Arcon csókolt és elviharzott a napfelkeltében. Ledermedve álltam.Ez azt jelenti ...én esetleg neki...
Mindenki elviharzott,csak én maradtam még mindig fülig vörösödve az Eiffel tornyon és eggyek jár a fejem.Most akkor tetszek neki?!