Utolsó lélegzetig...(Miraculous fanfiction)

Méng csapdájában

Sziasztok,bocsi,hogy ennyit késtem a folytatással,de itt az új rész!Végül a Wattpad üzenet írást nem sikerült,ám végre megvan a megoldás:ha esetleg ötletetek,véleményetek vannak a történeteimhez,vagy bármi más,nyugodtan írhattok privátba Instagrammon ide:brigitta_carstairs.
Köszönöm a segítségeket és a támogatásokat❤❤❤

Egy hatalmas csillogó terem középén állok.Előttem megannyi ember,akik mind újonganak,és a nevemmel ellátott pólókat viselnek.A tömegben megpillantom anyucit,aki apuhoz fordul.
-Az Én drága tehetséges kislányom Párizs legnagyobb hőse!Chloé egyedül győzte le Halálfejet!-apu kacagva húzza magához.
-Ezt drágám,inkább hagyd a beszédedbe!-mondja,és szeretettel megcsókolja.Mosolyogva nézek körbe.
-Hé,Chloé!-jönnek felém barátaim.Adrien nagy mosolyal jön felém.-Ismét megmentettél minket.-mondja,átfogja a derekamat,és megpróbál megcsókolni.Fogalmam sincs miért,de megállítom.Felhúzott szemöldökkel néz rám,megszólalok.
-Mit csinálsz?Hisz Katica...Marinette...-azonban a zöldszemű félbeszakít.
-Pff,ugyan már,tudod jól,hogy mindig is téged szerettelek!Alig várom,hogy feleségül vegyelek.-villantja meg mosolyát amibe beleszerettem.Lábaim remegni kezdenek,érzem elvörösödök.Az a személy akire nem is számítottam szólal meg izgatottan.
-Jaj de nagyszerű!Legyen augusztusban!Imádom a nyári esküvőket!-tapsigál boldogan Marinette.Elkerekedett szemekkel nézek rá.
-De hát,akkor mi lesz a mindenki imádott hősduóval?Mi lessz veletek?A kwamim azt mondta,a Katica,és a Fekete Macska talizmán egymás nélkül nem létezhet...ti vagytok a legjobb hősök!A tiéd a teremtés,Adriené a pusztítás hatalma...ti egymásnak lettetek teremtve!
-Ugyan már,mindenki tudja,hogy meg sem érdemlem.-jelenti ki,majd lelkesen rángatni kezdi a helyeslő Alya karját-Tényleg,oda kéne adni neki a talizmánom,és a bloggodat ,,Méh blog"vagy ,,Királynő blogjának" átszerkeszteni!-Nino is boldogan bólogatni kezd,belőlem kétségbeesetten törnek ki a szavak.
-Ezt nem gondolhatod komolyan!Nem,nem és nem!Nem teheted!Fogalmad sincs mit jelentett nekem Katica a bús sötét napjaimban,amikor a smink és a drága ruháim mögött,csak egy szomorú üres kislány lapult!Te jelentetted a fényt és a reményt,hogy bárkiből lehet hős,hogy belőlem is lehet jó...-suttogom a végét magam elé.Ők mosollyal arcukon néznek,rám teszi kezét.
-De megtehetem.Mert,mi szeretünk téged!-mondják szinte egyszerre.Fura érzés tör rám.Valami nagyon nincs rendben.Kétkedve nézek rá Adriennre.
-Miért szerettek?Miért vagy szerelmes belém?-ő erre csak egy fura képet vág és egyből válaszol.
-Ez miféle kérdés?Hisz te vagy a polgármester lánya,a leggazdagabb lány akit ismerek.-Éles fájdalom nyíllal karomba,magamhoz térek.

■□■□■□■□■□■□■□■□■□■□■□■□■□■□■□■

Egy hatalmas zöld réten fekszem.Virágok sokasága vesz körül,ontják magukból az édes illatokat.Madarak csicseregnek,a szél kellemesen fújdogál.Észre veszek egy alakot közeledni.Fehér lenge ruhája és vállára kiengedett fekete haja,úgy lobog akár maga a szabadság zászlaja szívemnek.Gyönyörű kék szemeiből boldogság sugárzik,mosolyogva jön hozzám.
-Bocs cicus,hogy késtem.-mondja ám én ravaszan elmosolyodom és magamhoz rántom a puha fűre,mire egy kissebb meglepett sikkantás  hadja el ajkait.Fölé kerekedem és halkan szólalok meg.
-Tudod jól,hogy nem szeretek sokáig nélküled lenni,hercegnő.-mondom,és megcsókolóm.Nem haboz viszonozni a gesztust,kezei utat találnak nyakamba.Levegőhiányban megszakítja a csókot,ám amikor újért indulok,mutató ujját számra helyezi.Meglepve pillantok rá.
-Adrien,tudod jól,hogy még dolgunk van.-jelenti ki,szemem megálapodik az eggyik ujján,amin gyűrű díszeleg.Amikor ezt észre veszi,felkacagva folytassa.-És attól még,hogy a jövendőbeli menyasszonyod vagyok,nem jelenti azt,hogy egész nap más dolgunk sincs,csak eggyütt...Mindegy is,az a lényeg,hogy nem csak te nem szereted ha megvárattatnak.Gondolom ez is egy családi  örökletesség.-a végét már elgondolkodóan suttogja maga elé.Érdeklődve nézek rá,valamennyire legördülök róla,ezt kihasználva kimászik alólam.
-Családi örökletesség?-kérdezem.Leporolja a ruháját.
-Talán kéne emlékeztesselek a karácsonyi vacsorára,vagy amikor bejelentettük az eljegyzést?Vagy emlékezz vissza a húsvétra,vagy az eggyik kedvencemre,a hálaadásra!Istenem,mennyit kacagtunk Gabrielel!
-Eggyütt ünnepeltünk,apuval?-kerekednek el szemeim,Marinette értetlen arcot vág.
-Ez milyen kérdés?Hisz minden második héten ,,kötelességünk" átugrani minimum egy teára.-ezután ravasz mosolyra húzza ajkait.-No meg,édesanyád megígérte,hogy ma megmutassa a pelenkás képeidet.-hirtelen megáll bennem valami.Remegve szólalok meg.
-Anyu?

Adrien szemszöge:

Arra ébredek fell,hogy a kis katica kwami kétségbeesetten próbál felébreszteni.Nagy lendülettel ülök fel és meredek magam elé.Szívem hevesen ver.
-De örülök,hogy felébredtetek!Már megijedtem,hogy örökre a csapdában ragadtok!-mondja megkönnyebbülten Tikki.Chloéra nézek,aki jelmezes lábát magához öleli és a semmibe bámul.
-Milyen csapda,és hol van Nino és Alya?-kérdezem.
-Először is a barátaitok jól vannak,Párizsban maradtak,hogy lassítsák Yíwàngot.Másodszor,ritka nagy szerencsétek volt,hogy feltudtatok ébredni Méng,az álmok úrnője trükkjéből.Ő már évszázadok óta így ejti csapdába az embereket.Álmukban megadja nekik a szívük legnagyobb vágyait,ami nem lehet az övék,de az ára,hogy soha többé nem ébredhetnek fel.Ez az eggyik legkegyetlenebb dolog az életben.Gyönyörű álmokat adni,amikről tudjuk,hogy örökre csak álmok maradnak.Senki se akarhat szabadulni.-fejezi be.
Így van kölyök.Álmodban a legtitkosabb vágyaid szabadultak el.Édesanyád életben volt,apád rendes ember és apa.Szabad voltál.A mezőn senki se volt,csak te,és a szerelmed.-szólal meg fejemben Plagg,kissé együttérző hangon,de most örültem volna,ha nem szólal meg.A szívembe helyezett tőrt,mintha megforgatták volna.Ha tényleg így volt,addig rendben,hogy anyu sose jöhet vissza,és apámból se lessz többé igazi szülő de eggyet nem értek:Mit keresett Marinette, a ,,soha nem válhat valóra álmaim között" ?Nem,nem szabad semmi roszra gondolnom.Plaggnak biztos igaza van,azért láttam mert,ő is jelenti számomra a szabadság motívumát.Semmi másért.
  Most először nézek körül a helyiségben ahova pottyantunk.Egy hatalmas omladozó épületben vagyunk,a mennyezetet négy oszlop tartja ami kezd nagyon is kopni és gyengülni.Látszódik,régebben gyönyörű hófehér falai,most kormosak,mintha tűzvész égette volna fel.A helyiségből csak egy folyosó vezet ki.Chloé felteszi helyettem is a kérdést.
-Hol vagyunk és...itt mi történt?-A kis pöttyös kwami szomorúan hajtja le kis fejét.
-Az utolsó esélyünknél,ha győzni akarunk Yíwàngal szemben.Az eggyetlen személynél aki legyőzheti.Itt rejtőzik,vagy pontosabban ide zárták be.-zavartan vakarja meg tarkóját.-Ami pedig a termeket illeti...ezt ők ketten csinálták.Yíwàng és Marinette rengeteget harcoltak és amiben reménykedünk,hogy Mari még nem adta fel,és hogy időben megtaláljuk,mielőtt késő lenne.Ne vesztegessük az időt,kövessetek!

Külső szemszög,Párizs:

A várost gonosz kacajok sokasága,emberek sikolyai töltötte be.Yíwàng az Agreste birtok előt áll meg.
-Várj meg itt,hű katona!-adja ki a parancsot a fiúnak,és már hamúvá is vált.Egy nagy sötét szobában vette fel újból alakját,melyben pillangók sokasága repked.A lány amint meglássa az álruhás férfit,letérdel elébe.
-Teremtőm és parancsolóm,eljöttem ahogy kívántad.-nem néz fel a szemébe,Halálfej kárörömmel hangjában szólítja meg.
-Yíwàng,rémálmok legrosszabika,elhoztad amit kértem?-a nő,szégyenkezve bámul fel rá.
-Sajnálom mester,de Tikki elmenekült,és Plaggot még nem találták meg seregeim.-A férfi dühtől fűtve néz rá,és egy pillanat múlva tenyere nagyott csattan a lány arcán.Yíwàng döbbenten néz rá,megtörli ajkát melyből vér csordogál.-A húgom testét nem bánthatod...külömben is,meg fogod kapni a talizmánokat ahogy kívántad,cserébe csak vissza kell adnod,amit több ezer éve elvettél tőlem,az előző gazdáim megígérték,hogy...-ám Halálfej nem hadja befejezni a mondatot,őrült kiabálásba kezdett.
-Én nem vagyok az előző gazdáid,és én nem tűröm el a hibáidat!Ha nem szerzed meg amiért megidéztelek...-Megdöbenésére,a nőnek fény csillan lila szemeiben és feláll,közelíteni kezd gazdája felé.
-Való igaz,nem vagy az előző gazdáim.Nem neked adtam el a lelkem.-Közelít az egyre hátráló férfi felé.-Nem te adtad az erőmet.Nem neked tartozok hűséggel.És ha te nem adod vissza a szabadságom-Hátborzongatóan elvigyorodik,amint Halálfej halálra rémülve próbál kijutni a helyiségből.-Akkor saját magam szerzem vissza!