Utolsó lélegzetig...(Miraculous fanfiction)

Egy alku,és egy sérülés

Sziasztok,mielőtt belekezdenénk,köszönetet szeretnék mondani nektek,mivel már 123an látták a könyvet és megvan a 23 csillag!!Királyak vagytok srácok!
Háttér információ a könyvhöz (amit elfelejtettem a buta fejemmel)Nem csak Katica és Macska őrzi Párizst,hanem a többiek is.

Chloé szemszöge:

Zümmivel a kwamimmal beszélgettem éppen amikor arra lettem figyelmes,hogy nyílik a mosdó ajtaja.Gyorsan beugrottam egy fülkébe,mert azért elég furán venni ki magát,hogy a suli legmenőbb és egyben legeslegszebb lánya egy bazi nagy méhecskéhez beszél.Nagy csapódással zárult az ajtó,majd valaki nagy erővel üt a falba.Már éppen nyitnám az ajtóm,amikor meghallom a suli lúzerének hangját.Ki szeretném nyitni az ajtót,és beoltani,hisz gyerekek,a csaj magában beszél!De nem teszem.Nem tudom,mert egy apró vékony hang próbálja nyugtatni.Ez a hang felkelti figyelmemet.Olyan aggódó a hangja ,mintha félne...nem is!Inkább rettegne valamitől.Lassan kikandikálok és lefagyva figyelem amint Marinette egy akumát szorongat kezei között,és tisztít meg és egy KWAMIVAL beszélget meghitten.Ha a kis repülő barátom nem vigyázott volna rám,már rég elájultam volna.
Na nem.Ez valami félreértés.
-Te vagy a valaha volt legjobb Katicám!
-Te meg a valaha volt legjobb barátom!
Ajtó csapódás,majd néma csend.Eddig bírtam.Leroskadok a mosdó koszos és hideg talajára, de most nem érdekel.Hogy történhetett meg ez?!Ez...ez a lúzer,szerencsétlen...akit mindig bántottam és megaláztam....szinte az egyetlen személy akire felnéztem?Ő az aki a példaképem,a bálványom volt?Ő az aki kacagva rohan akumák után a fekete cicussal az oldalán?A lúzer Marinette Dupain Cheng....a Csodálatos Katicabogár?!

Adrien szemszöge:
Miután este eljöttem Marinettől sokkal jobban aludtam.Plag a reggel egy csomót próbált piszkálni a kis homlok csók miatt,hiába mondtam neki,hogy ő csak egy barát.
A suliban az fogadott,hogy a termünk előtt osztálytársaim állnak. Nem tudom mit néznek de nagyon érdekes vagy ijesztő lehetett,mert a világ kincséiért sem mozdultak volna meg.Egyszercsak szétválik a tömeg,és felém robog egy dühtől csillogó szemű lány.Mintha a harag megvakította volna,Marinette belémütközött,de nem mondott semmit csak sietett elfele.Mi történt vele?
Mikor végre beértem és leültem a helyemre szembe találtam magamat két szomorú és aggódó arccal:Ninoval és Alyaval.
-Hé srácok,mi történt?-kérdeztem meg barátaimat.
-Lila megint hazudozott,és átverte a tanárnőt így mi kapunk büntetést pedig ártatlanok vagyunk...válaszolt Nino majd barátnője folytatta.
-De nem is ez a legnagyobb gondunk.Mari próbált minket megvédeni de nem is figyeltek rá.Félünk nehogy...-ám nem tudta befejezni mert,kinyílott az ajtó,és belépett rajta az említett. Ám most nem a harag hanem sokkal inkább az elhatározottság megtestesítője.Elszánt mosollyal ment a helyére,figyelmen kívűl hagyva Alya fura pillantásait.
-Tanárnő,már megtetszet bűntetni Ninot és Alyat?-kérdezte a kékszemű
-Még nem Marinette,de ha már itt tartunk,megmagyaráznád a kirohanásodat?
-Köszönöm tanárnő,aķkor lenne is egy ajánlatom.-mondta,Miss Buster első kérdésére fittyet hányva.
-Mégis mire gondolsz gyermekem?
-Ne tessék megbüntetni a barátaimat,és én bebizonyítom,hogy csak Lila hazudott a saját érdekében.Ha tévednék,vállalom a büntetéseket.-mondta határozottan.Hátra fordulok,amikor Alya próbálja lebeszélni a lányt semmi sikerrel.
- Kislány,ne csináld!Úgyse tudsz a ravaszdi ellen semmit se tenni!-suttogja neki,ám amaz csak nyugtatóan ráteszi a kezét Alya vállára.
- Nem fogom hagyni,hogy ártatlanokként bünhődjetek.-mielőtt folytatná,úgy néz hátra Lilara,mint egy róka a buta tyúkra,akiből nemsokára vacsora lesz.-Amúgy is,a róka akkor esik igazán csapdába,ha annyira hisz a saját eszében-ezzel rámosolygott Lilára, de ebben a mosolyban semmi kedvesség nem volt.
-Rendben,Marinette de ha nem sikerűl,négy pont levonás a plakátodra és egy teljes....-hirtelen sikolyok szakítják félbe.Mindenki sikítva és kiabálva rohan a teremből.Én a mosdóban találok menedékre,hogy átváltozzak.
-Ne már kölyök,én szívesen végignéztem volna Marinette mentőakcióját!-morgott a kwamim és sunyin hozzátette-No meg azt a részt amikor a hős szerelmes a hercegnője segítségére kelljen.
-Elég volt a hülyességeidből,Plagg,karmokat ki!-Megint átjár egy energikus fény,amibe még a vérem is belepezsdül.

Fekete Macskaként rohanok az új gonosz irányába,melyekkel bogaram és a másik három hős harcol.Az áldozat egy nő,aki késeket és egyébb éles fegyvereket dobál.Olyan 30éves lehet,hosszú hófehér haja táncot ejt a szélben.Szemei vörösen izzanak. Én is elkezdek küzdeni,de egyvalamit így is észre veszek.Méh Királynő nem koncentrál rendesen,hanem mindig Katica mozdulatait figyeli.Szerelmem yoyoját pörgetve védi magát mert,az akuma egy lila pengével hadonászik felé,amin valami fekete trutymó van és egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Hirtelen a piros kosztümös lány egy másodpercig ránk néz,ez elegendő az akumának, bogaram bordái között egy szempillantás alatt végighúzza a tőrt.A lány egy fájdalmasat sikít és meglátom.A tőr felszakította a hősruhát,a sebből nagy cseppekben folyik a vér.
-Őt Hagyd Békén!-mérgesen,ordibálom e három szót,és készülök nekiugrani a gonosznak,ám azt egy fekete füst lengi körűl és újra ember.Meglepve nézünk rá,ahogy az akuma tovább akarna szállni,ám bogaram hamarabb megtisztítja.
-Viszlát kis pillangó...-ha nem ugrok elébe ,gyönyörű arca már a betonnal ejtene találkát. Karomba kapom és magvamhoz szorítom.Érzem ahogy kis teste remeg.Érzem,amint a szíve ver,és az illatát is.Olyan bódító,hogy akár örökre így maradnék vele,feltéve,hogy ne lenne sebesült.Feldobja a szerencse talizmánját,és apró katicabogarak járják át a várost,megjavítva minden kárt.Amikor elérnek minket Katica egy jólesőt sóhajt az ölemben.A sebe begyógyult,és ruhája is olyan mint a régi.
-Jól vagy bogaram?-kérdem aggódva amint belenézek a tengerkék szemekbe.
-Jobban csak még olyan furán érzem magam...
-Nem lessz semmi baj,biztos csak megijedtél.
-Szeretnéd mi cicus?kérdezi mosolyogva, öklét tartja és mindenkinek gratulál.
Méhecskével valami furcsa van olyan bűnbánóan néz társnőmre,hogy az meg is kérdezi mi a baj.
- Annyira féltem amikor megvágott,Katica, és ez az én hibám!Ha gyorsabb lettem volna nem sebesültél volna meg!-eredtek meg a csíkos könnyei.Katica rátette a kezét a lány válára.
-Nem lessz semmi baj,minden rendbe lessz.Külömben is,én nem figyeltem eléggé,ne emésztd magad!Egy kicsit szédülök,de rendbe jövök!De mostmár mennem kell, ágyő!

??? Szemszőge:

-Rendben,Noroo, végre a testében van a mi kis ajándékunk,és mostmár semmi másra nem kell várni, csak arra,hogy Katicának előjöjjenek a rémálmai és,hogy a drágaságos Yíwàng felkeljen és átálítsa a mi oldalunkra,ezzel a hősök végleg elbuknak!
Gyönyörűséges rémálmokat,Marinette Dupain Cheng.

Sziasztok,ennyi lett volna ez a rész, lehet nem lett valami jó,de kellett egy kis információk,mielőtt ténylegesen belevágunk a lecsóba!Lehet találgatni,ki vagy MI az a Yíwàng (Amúgy ez egy kínai szó😏)és mijen hatással lesz Marira.És mielőtt búcsúznék,véleményt szeretnék kérni,kit érdekelne egy novellás könyv, amibe alternatív felállások körülmények lennének stb?Ha érdekelne,írjatok commentet vagy privibe,mert egy csomó miraculous ötletem van,csak nem mind idevaló.
Brigi voltam,sziasztok!