Utolsó lélegzetig...(Miraculous fanfiction)

...egyenlő egy gonosz ébredésével

Sziasztok,itt az új rész,tudom,késtem,de bocsássatok meg!A hét nagyon stresszes volt,jövő héten írom a simulárékat (Nem tudom mi a normális nevük)Plussz keresztelőn is voltam.
Ajj ne rinyálj már annyit!(kiabálom magara,és leadok egy sajtos tejfölöst)Mindegy,szurkoljatok pls,hogy jól sikerüljenek😅.
És ezer köszönet,hisz még van az 1,03K megtekintés és a 117 csillag!!Imádlak titeket nagyon hálás vagyok nektek!!😘😘😘❤❤❤Nem is húzom tovább az időt,jó olvasást!

Fekete Macska szemszöge:
Baljós árnyak gyülekeztek Párizs utcáin.A madarak nem csicseregtek,a kóbor macskák is inkább elrejtőztek sikátorok sokaságában.Az embereken is egy hátborzongató érzés vette át az uralmat:a félelem.
A mindig vidám és nyugodt
Dupain-Chengi pékség,nem a vásárlók és járókelők zsibongásával volt tele.Nem átlag emberekké.
Az épület előtt,különb-féle méretű,alkatú és kinézetű erejű akumatizáltak hada állt,és izgatottan meredt a pékség tetején álló lányra.Ében-fekete haja vállaira omlott,lilla szemei csak úgy csillogtak.Fekete ruháját,mintha füstből szőtték volna,úgy lobog a szélben.Fájdalommal kémlelem egy kémény mögűl társaimmal eggyüt,hogy Marinette szónokolni kezd.Nem.Ő már nem Mari.Ő már nem a bogárkám,emlékeztetem magam.És ez csak az én hibám.
-Drága gyermekeim,árnyakban megbúvó sötét angyalaim!Oly sok éve börtönben élünk és miért?Kérdem miért?!Mert mi vagyunk az emberiség igaz orcái!Oly sokáig vártunk már a szabadságra,oly sok éve sínylődtök sötét fiaim és lányaim,hogy végre eljöjjön a mi időnk!Én,drága húgommal eggyütt elhozzuk számotokra azt amit megérdemeltek.A világot!A hősök oly sokáig tartottak minket satuban,oly sokáig ,,győzedelmeskedtek" felletünk,azt hiszik különbek és jobbak nálunk,pedig semmi mások,csak egy csomó kölyök akik maskarákat húztak magukra!Én,Yíwàng,beteljesítem a próféciát, és húgommal eggyütt uralkodni fogunk ég és föld felett!Csatlakozzatok hű seregeink soraiba,és hozzuk el eggyütt a hősök alkonyát!Ki áll mellettem?!-kiáltja el magát,és az egész akuma sereg öröm ujjongásban tör ki.Rene,mellettem búsan suttog.
-A régebbi ,,kis beszédei" jobban bejöttek.-ekkor a tömeg kissé szétvállik,és egy ismerős kékes-fekete hajú srácot taszigálnak előre.Luka.Yíwàng elé terelik és térdre kényszerítik.
-Úrnőm,ezt egy saroknyira találtuk!-mondja,egy piros bőrű lány.A srác hirtelen emeli volt társamra tekintetét.Tágra nyílt pupillával mered rá és megszólal.
-Mari,mit művelsz?Miért csinálod ezt?-Yíwàng, állánál emeli meg Luka fejét így szemébe nézhet.
-Te mindig hűséges és jó voltál hozzám.Mellettem a helyed,dicső seregem élén!-a fiúnak megdöbbenésre sincs ideje,mert a lilla szemű már a kezébe helyez egy pillangót ,,bemocskolja"majd  fülbevalójába teszi,és már át is változott.Ruhája fekete lett,haja kék.Gitárja sokkal fenyegetőbbé vállt kezében.Arcát mint mindenki másnak,maszk védte.-A neved mostantól Viperion!Állj fel,dicső katona!-az új akuma Yíwàng ellé lépett,és kezet csókolt neki.
-Megtiszteltetés,Szívem úrnője!-Mégha tudtam is,hogy (valószínűleg) csak az akuma beszél belőle,mégis keserű féltékenység fogott el.Plagg,mindig is azt mondta,az akumatizált emberek,olyan dolgokat tesznek meg,amit erejük híjján félnének.Ilyenkor relytett álmaik és vágyaik felszínre törnek.Ezért is érzem torkomban a maró mérget.Hiszen én,aki minden nap álarcot viseltem, nem kerülhettem a lányhoz ilyen közel.Hiába szerettem volna,féltem bevallani mit érzek iránta,és most hol tartunk?Itt áll,nem messze tőlem,megszállva,egy akuma hadsereg várja parancsait,miközben egy ismerősöm ,,udvarol" neki.
Rettegek,hogy lehet sose kapom vissza azt az élet vidám,bátor,gyönyörű lányt akit megismertem.Akibe beleszerettem.

Yíwàng elveszi kézfejét,és hála macska-hallásomnak,hallom mit suttog maga elé.
-Húgocskám,látogatóink érkeztek.-ezzel felnéz ránk,és elvigyorodik.A francba.Meghökkentő gyorsasággal ugrik fel elénk.Kiegyenesedik,és széttárja karjait.
-Hát üdvözöllek titeket régen látott barátaim!Pollen,Wayzz,Plagg!-nézett rám,és mohóság csillant lilla szemeiben.Mintha éreztem volna kwamim félelmét.Kölyök,ha tényleg még benne van Marinette,muszály lessz előcsalogatni mi hamarabb.Hallom meg hangját fejemben.
-Yíwàng,miért csinálod ezt?Miért jó neked ha a hősök elbuknak?Hisz Marinette is egy közülünk!-próbálok szívére hatni,ám úgy néz ki,hibát követtem el.
-Megvannak az okaim,és ezt pont neked,és Plaggnak kéne a legjobban tudnotok!Nem igaz,ti gyilkosok?!-kiáltja dühösen.Úgy,hogy ne vegye észre,kezembe veszem az Igazság Tükrét.
-Nem értem miről beszélsz...Plagg és a többi kwami mit csináltak ellened,hogy így gyűlölöd őket?-próbálom húzni az időt.
-Elvették tőlem ami számomra a legkedvesebb  volt az egész világon.-válaszolt hidegen,majd újból gyűlölet lángja váltotta fel.-Bezzeg erről nem meséltetek a választottaitoknak?!Az átokról,és a vérről ami örökre kezetekre tapad?!-mondta inkább a kwamiknak,mint nekünk.Itt láttam jónak a pilanattot,és botom segítségével hozzá rugaszkodom,kezembe a tükörrel,és szeme elé tartom.Ám ő eltakarja szemeit,és egy profi rugással kiveri kezemből a tárgyat.Figyelem,ahogy Rene és Méh Királynő utánaugranak,ám elkéstek.Nagy ricsajjal ért földet,és ezernyi apró szilánkaira tört.Az eggyetlen eséjünk a győzelemre odaveszett.Yíwàng kárörvendően felkacag,amint látja kétségbeesett képünket.
-Butus cicus.Azt hitted ilyen egyszerű lessz?Akkor bolondabb vagy mint kinézel.De mostmár nagyon untattok ti mind!Sajnálom,de fontosabb dolgaim is akadnak nálad,szóval...-Csettintett eggyet,és tíz akuma már körbe is vett minket.-Jó szórakozást!-ezzel füst vette körül,Viperionnal eggyütt,és el is tűntek. Ám nem úgy,mint az akumatizáltak.Gyorsan néztem Renére,és bólintottam.Tudja a dolgát.Játszani kezdett,és egy csomó hős jelent meg,addig amíg mi elmenekültünk.Ahogy szokták mondani,szégyen a futás de hasznos.

A város legtávolabbi részén találunk menedékre.Egy sikátorban azonnal vissza is változunk,és egyből Plagghoz fordulok.
-Na jó,nincs kedvetek esetleg beavatni minket is mi folyik itt?!Miért nevezi Yíwàng Marit a húgának,hogy értette,hogy vér tapad a kezetekhez és milyen átokról hablatyolt itt össze vissza?!-kérdem kiakadva.A kis lények félve néznek egymásra,és végűl a kis róka kwami szólal meg.
-Mi kwamik,nem mindig voltunk...ilyenek-mutatott végig magán- Sokezer évvel ezelőtt,emberek voltunk,mágiával,akik az Őrzők kérésére elhatározták,hogy hősöket fognak ,,létrehozni".Legjobb meglátásunk szerint választottunk.Tikki legelső Katicája,jólelkű és tiszta volt,Jiji Míng Meinek hívták.Volt egy nővére,akit Yíwàngnak hívtak.Mindennél jobban szerette a kishúgát,és nagyon dühös lett,hogy ilyen veszéjeknek tegye ki.Telt,múlt az idő,és az akkori Katica beleszeretett,Plagg első kiválasztottjába,ám a fiú nem viszonozta érzéseit,hisz ő,a maszk alatti lányt szerette,habár nem tudhatta,hogy akkor utasította el.Rengeteget zokogott míg a nővére észre nem vette.Ő viszont nem hagyta ennyiben.Felkereste az akkori Halálfejet,hogy segítsen neki,hogy mindentől megóvhassa kishúgát.Nooroo kiválasztottja teljesítette,kérését,ám nem úgy,ahogy a lány gondolta.Kivonta a lány lelkét,hogy megszállhassa testvérét.De ahelyet,hogy megvédhette volna,elő csalogatta a lány legsötétebb énnyét.Sose felejtem el,a falvak máglyákként égtek,családok,szerelmek,barátok vesztek oda.-ekkor vette át Wayzz a mesélést.-Akkoriban,még képesek voltunk kiválasztottaink testébe bújni,hogy erősebbek legyünk.Ám amikor JiJi harc közben meglátta szerelmét,mintha újból ő írányított volna.Plagg szóval tartotta,amíg mi a háta mögé kerültünk és...-itt egy nagyot nyelt,és szomorúan mered maga elé.-végeztünk vele.A testéből előbukkant nővére lelke, csak zokogott és sikoltozott.Bosszút esküdött,hogy ameddig mi élünk,addig ő sem nyugszik és meglakolunk a húga haláláért.Eltűnt,mint hamu a szélben.Ám nem mi láttuk egyedül mi történt.Örzők jelentek meg,és amiért kioltottunk egy ártatlan lelket,mondhatni megátkoztak.Kwámikká változtattak,és ékszerünk rabjaivá tettek,hogy amíg élünk hősöket teremtsünk,ennek talán örültünk is volna,ám amint nincs ránk szükség,egyedül legyünk bezárva talizmánjainkba,amíg új gazdára nem lelünk.
-Láttam amint a kiválasztottam ordítva szorította magához a már visszaváltozott Jijit.Szörnyű érzés volt,főleg a mindig vidám Tikkit sírni látni.És miattam és az első Macska miatt,visszatért,megszállta a Katicáit,és megölte őket.Az én hibám.-suttogja rekedtes hangon Plagg.Egy vékony kis hangocska szólal
-Nem a te hibád...-mindegyikünk egyszerre fordul,és meglátunk egy kis,piros alakot.Tikkit.Az összes kwami oda száll hozzá és szorosan megölelik.-Nincs minden veszve.-jelenti ki határozottan.Döbbenten meredünk rá,Wayzz szólal meg.
-De Tikki...Marinetten eluralkodott Yíwàng és hatalmas a serege...és ha ellenállunk,a lányt ugyan úgy mint a többit...no,meg a tükör...-Nem engedi,hogy befejezze a mondatot,a kis katica közbeszól.
-Marinette nem olyan mint a többi Katica!Ugyanis neki előnye van.
-Mégis mi?-kérdezi kíváncsian a méh kwami.
-Az,hogy ő képes irányítani Yíwàngot.-elképedve nézünk rá- Emlékeztek?Minden áldozata felett pár nap alatt át vette az uralmat,de Mari egy hétig képes volt kontrollálni!Hallottam amint álmában vele beszél,és ahogy megannyiszor nap közben megállította nehogy kicsináljon valakit...Mindegy is!De az is a javunkra szolgál,hogy Yíwàng úgy tekint Marinetre mint...,hogy is mondjam...A húga reinkarnációja.De nagyon félek mert,az idő fogy.Nagyon gyorsan.
-Akkor ugye tudod,hogy csak eggyet tehetünk?-kérdezi Plagg komolyan,a kis piroska bólít.
-Tudom.De nincs más választásunk!-mondja határozottan,és megfogják egymás kezét,és énekelni kezdenek.
Megmentelek Mari,akár az életem árán is.Utolsó lélegzetig harcolok érted.
Gondolom,majd éles fény vesz minket körbe.