A Tél Sárkánya (Loki f.f. Christmas special)

9.

Sokkal lassabban tért vissza a látásuk, mint ahogyan az az erdőnél történt. Érezhetően jóval több időbe telt, míg elhagyta őket végre az a szikrázóan erőteljes, fehér fényesség. De végül is, csak megtörtént, és ők egyszerre csak azt vették észre, hogy megint az Erőd falának mellvédjénél állnak, mellettük pedig még mindig ott voltak a boroskupák, ugyanolyan forrón gőzölögve, mint amikor itt hagyták őket. Mintha egyetlen percig sem lettek volna távol... 

Még arra sem volt igazán idejük, hogy felfogják, mi is történt velük, amikor egy kiáltás harsant feléjük a csöndes, hideg, téli éjszakában.

- Loki! Samerah! Merre vagytok?

- Ez Thor hangja... - motyogta a herceg, kábán pislogva. Nem volt azonban lehetősége válaszolni a hívásra, mert a bátyja már fel is tűnt a mellvédhez vezető lépcső tetején.

- Megvagytok végre! – fújtatott megkönnyebbülten Thor. – Már végigkajtattam értetek az egész kastélyt... De mi ez a fura maskara rajtatok?

Egyikük sem válaszolt neki, csak meglepve és értetlenül meredtek rá.

- Mindegy... - intézte el egy legyintéssel a kérdést az idősebb herceg. - Gyertek le az udvarra, igyekezzetek! Vendégünk érkezik! – jelentette be izgatottan, azután még egyszer végigpillantott az öccsén és Samerah-n, és egy értetlen fejcsóválást követően otthagyta őket.

- Vendég? – húzta fel a szemöldökét Loki kérdően, Samerah-ra nézve. – Milyen vendég?

- Honnan tudhatnám? – kérdezett vissza Samerah. – Ugyanott voltam eddig, ahol te... Viszont azt hiszem... azt már sejtem, hogy Thor miért nézett ránk ilyen furán... és hogy mire értette a maskarát... - azzal elnevette magát, és huncut kis hunyorgással igazított egyet Loki nyakkendőjén. A herceg erre futólag végignézett magán, azután Samerah-n is – és belőle is kitört a nevetés. Még mindig a Viktória-korabeli Londonból való ruhájukat viselték ugyanis...

- Mit gondolsz, jó ötlet lenne így lemenni? – kérdezte Loki cinkosan a lányra vigyorogva, de Samerah most nem igazán volt partner egy ilyen típusú tréfára.

- Nem. – jelentette ki határozottan, és a herceg, bármennyire is nem fűlött a foga hozzá, kénytelen volt visszavarázsolni magára az Asgardban szokásos öltözéket.

- Azért megnéztem volna a képüket, mikor megjelensz ebben a porcelánbaba-kiadásban... - jegyezte meg kuncogva, mielőtt egy csalódott kis fintor kíséretében a lány ruháját is visszaváltoztatta volna.

- Jó, majd egyszer talán azt is eljátsszuk velük... De nem most, az biztos... egyébként is, hogy magyaráznánk ki?

- Miért kell mindig elrontanod a mókát, Sárkánylány! – sóhajtott fel Loki színpadiasan, majd karon fogta Samerah-t. - Na jó, akkor majd legközelebb. Most pedig menjünk le, gyere... lássuk azt a híres-neves vendéget...

***

Mindenki a vár főbejárata előtt állt, élen a nagymesterrel, a titokzatos vendég érkezésére várva. Loki hiába próbálta kifaggatni a bátyját, ő sem tudott semmit arról, kire is várnak. Csak annyit sikerült belőle kiszednie, hogy egy a fajtájához képest hatalmas méretű hóbagoly jelent meg hirtelen a nagyteremben, miután a herceg otthagyta a lakomát és Samerah keresésére indult. A madár egyenesen a nagymesterhez repült és letelepedett a széke háttámlájára. Sokáig ült ott, és bár senki egy árva szót sem hallott tőlük a teremben, mégis úgy tűnt, mintha ő és a férfi beszélgettek volna. Aztán a bagoly újra szárnyra kapott és amilyen hirtelen megjelent, épp olyan hirtelen távozott, a nagymester pedig, miután bejelentette, hogy vendégük érkezik, a fogadására egyszerűen kiparancsolt ide mindenkit...