Sötét, mint a lelke. [BEFEJEZETT]

8.fejezet

Csoszogva, botorkáltam ki a nappaliból a konyhába egy kis vízért. Hiába volt még csak hajnali 5 óra, nem tudtam vissza aludni. Bele kortyoltam a hűs folyadékba, ami jólesően járta át a testemet.
Kinéztem az ablakon, és szemem elé tárult Canada gyönyörű napfelkeltében.

A lakosság ébredezett néhányan már húzták fel a redőnyt, és ennivalót adtak a kutyának. Szomorkásan elmosolyodtam, eszembe jutott, hogy nekem sosem lesz ilyen átlagos, és nyugodt életem.

Letettem a poharat, és körül néztem Breat házában. Pici volt, de még is tiszta és praktikus.
Egy fürdő volt benne, egy nappali, egy csöpp konyha, és körülbelül ennyi. Breat nem volt otthon, hagyott az asztalon egy papírt, hogy elment új fegyverekért, és vásároljunk be, hagyott pénzt is.

Tudtam, hogy teljességgel kivan zárva, hogy Lokival menjek bevásárolni, azért annyira nem vagyunk átlagosak, főleg úgy, hogy Loki egy Asgardi herceg, kizárt, hogy nyugodtan ás zökkenő mentesen vásárolgassunk.

Besétáltam a fürdőbe, és tükörbe néztem. A kezemen és nyakamon horzsolás és seb éktelenedet, az arcomra alvadt vér szárat. Csuklómon a bilincs nyoma éktelenkedett, hajam csatakos volt, és még mindig nyirkos az izzadtság miatt.

Úgy gondoltam, hogy jót fog tenni egy zuhany, így be is álltam a forró víz alá.

Hajamból kimostam a vért, majd visszabújtam a farmerembe, és fölvettem Breatnek az egyik pólóját. Hiába volt rám nagy, így is örültem, hogy találtam egy olyan ruhadarabot, ami nem véres, vagy koszos.

Visszasétáltam a nappaliba, és végig néztem a még mindig alvó Lokin. Neki nem volt annyi sebesülése, de a karján volt egy mély seb, amit muszáj volt kitisztítanom.

Leültem a kanapé szélére, a kendőt fertőtlenítőbe mártottam, majd azzal kezdtem el az alvadt vért letörölni.

Ahogy a hideg anyag Loki kezéhez ért a férfi szemei kipattantak és reflexből felém lendítette öklét.
Elhajoltam előle, és döbbenten méregettem.

-Nyugi Laufeyson! Csak én vagyok, próbáltam segíteni... -makogtam. A férfi szeme összevissza villogott, és riadtan tekintett körül a szobában. Elakadt a lélegzetem.

-Loki?! Minden rendben? -érintettem meg a vállát, de ő ellökte a kezével. Megszeppenve méregettem a férfit. A tegnapi ruhája volt rajta, egy sima fekete ing, fekete nadrággal, és szintén fekete csizmával. Szeme idegesen csillogott.
Pár fekete tincs az arcába lógott, ami tökéletesen keretezte az arcát, vékony arccsontját, és állkapcsát.

Fölült a kanapén, majd megdörzsölte az arcát.
Még mindig értetlenül méregettem. A férfi mély tekintetét az enyémbe fúrta majd olyan dolgot tett amire a legkevésbé se számítottam. Vékony ajkait halvány mosolyra húzta, megragadta a karomat és fölhúzott maga mellé a kanapéra.

-Niara, keresnek téged! -mondta reggeli rekedtes hangon. Megköszörülte a torkát, majd végig nézett rajtam, bő pólómon, és félig megszáradt hajamon.

-Mióta vagy ébren? -kérdezte.

-Már régóta, de most nem ez a lényeg. Majdnem eltörted az orrom, ráadásul mi az, hogy keresnek, és honnan tudod? -hadartam értetlenül.
A férfi csöndesen vizsgálta az arcomat, majd felém fordult.

-Álmodtam, azt, hogy Thor és Stark elindulnak. Tudják, hogy Midgardon vagyunk. Valaki elárult minket... -sóhajtott.

-Breat? -kérdeztem.

-Nem, Breat sosem tenne ilyet, hiszen ő sem bírja a bosszúállókat, amúgy sem lenne belőle semmi érdek. Talán Éfa lehetett, bár ebben se látnék logikát.