Sötét, mint a lelke. [BEFEJEZETT]

10.fejezet

Mikor visszaértünk, Breatet már otthon találtuk. A kanapén ült és döbbenten bámulta a tv-ét.

-Szia, Breat...-köszöntem, de az csöndre intett, és felhangosította a tv-ét.

-Ha valahol látják a képen látható személyt akkor, azonnal hívják a rendőrséget -csíptem el az utolsó mondatot.
A képen én voltam. Keserű szájízzel, döbbenten bámultam a képernyőt, ahol magammal néztem farkasszemet.

Mostani fotó lehetett, szerintem még Tony csinálta rólam mielőtt elindultunk Asgardra.
Olyan távolinak tűnt.

Maró bűntudat és honvágy tört rám. Hiányoztak... A bátyám illata, Thor biztonságot nyújtó ölelése, az a ház, ahol éltem, és New York...

Abbahagytam a bambulást, és azt vettem észre, hogy Loki, és Breat is engem néz.

-Kicsinálta ezt a képet Niara? -dörrent rám Breat fenyegetően.

-Öh, nem... emlékszem -hebegtem zavartan. Loki mérgesen pillantott rám, majd a falnak lökött, a fejem hangosan csapódott annak.

-Ki csinálta a képet Niara? -sziszegte, és olyan közel hajolt, hogy éreztem hideg leheletét az arcomon.

-Válaszolj! -kiáltotta. Rideg kékes-zöldes szemébe néztem, elakartam kapni a tekintetemet, de olyan közel volt, hogy az lehetetlennek bizonyult. Loki keze szorosan tartott a falhoz. Éreztem ahogy meleg vér csordogál a nyakamra.

-Tony -mondtam, remegő hanggal.

Loki szorítása engedett, majd elhúzódott és Breatre nézett.

-Itt vannak a földön. -mondta dühösen a férfi, és Breat mellé lépet.

-Megkell fejtenünk azt a rohadt rejtvényt -nézett Loki dühösen a férfi szemébe.

-Nyugodj le! Nem lesz baj. -tette a raszta kezét Loki vállára. Amaz dühösen felkiáltott, és suttogva hadarni kezdett valamit. Felsem tűnt nekik amikor kimentem az ajtón, miközben hajamból kicsavartam a vért.

Friss levegőre volt szükségem és magányra. Az a hír, hogy Tony a földön van, nem csak Lokit döbbentette meg.

Bármit megtettem volna, hogy lássam a bátyám. Bűntudatom volt, hiszen fogoly vagyok, még is boldog. Elvagyok rabolva, én meg boldogan vásárolgatok pékárukat egy gyilkossal, és megsem kíséreltem elszökni. Találkoznom kell Tonyval. Bármi áron.

Az ajtóhoz léptem és rátapasztottam a fülemet. Halk veszekedés szűrődött át az ajtón.
Tökéletes, egy ideig felsem fog nekik tűnni.

Rohanni kezdtem, hogy minél hamarabb elhagyjam az utcát. Kifordultam a sarkon és csak szaladtam.

A szél tépte a hajamat, csípte a szememet. Az izmaim égtek, de nem érdekelt addig rohantam amig, egy számomra teljesen ismeretlen térre érkeztem.

Leültem egy padra és kifújtam a levegőt. Nem tudtam hol vagyok, de nagyobb biztonságban, mint Loki közelében.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de arra lettem figyelmes, hogy egyre jobban fázok.

Feláltam a padról, hogy körül nézzek, de hirtelen megállt bennem az ütő. Egy kapucnis férfi ácsorgott pár méterre tőlem, lazán egy fának támaszkodott, majd megiramodott felém. Levegőt se tudtam venni olyan szinten megrémültem.
Néztem ahogy egyre közelebb ér hozzám, azt a pár métert is ami köztünk volt semmivé tette.

Most már tényleg kellett valamit cselekednem. Gyors reflexből előrántottam a kardomat, és a hidegtől megmerevedve nyújtottam ki a kezem.

A férfi megtorpant én meg a mellkasának szegeztem a kard hegyét. A férfi mellkasán keményen koppant a kardéle és egy kör gyenge fénye világított át a pulóveren.
A kard kiesett a kezemből... Hangos csörömpöléssel ütközött a betonnak.
A férfi lehúzta a kapucnit a fejéről, és beleturt barna hajába.

Tony Stark, itt van a földön, ebben a parkban.

Elsem hittem, amit látok. Kicsit nem figyeltem csak, de már Tony ölelő karjaiban találtam magam.

Hideg kihűlt testemet, meleg izmos karjai hamar felmelegítették. Hiányzott, hihetetlenül.
Az időérzékem teljesen tönkre ment. Csak szorosan simultam a bátyámhoz, és nem akartam elengedni. Tony a fejemet simogatta, majd eltolt magától.

-Ez vér? -kérdése úgy visszhangzott a parkban, mint egy horrorfilmbe lettünk volna. Ujjáról vörös vérem csöpögött, valószínűleg a hajamból ragadta kezére.

-Igen

Az egész napot a parkban töltöttem, még sötétedés után is ott voltunk. Nem tudtam betelni a bátyámmal.
A látványa olyan biztonsággal töltött el, mint még soha. Mindent elmeséltem neki.
Minden mindent. Nem csak azt, hogy miket csináltunk Breatékkel az itt töltött idő alatt.

Hanem azt is hogy akármennyire bűntudatom van miatta, akármennyire is rossz döntésnek tudható be. Lokinak igaza van, meg kell fejteni a rejtvényt, hogy megtudjuk kiakarja Asgardot elpusztítani.

A legnagyobb gáz ebben az egészben, hogy Tonynak és a bosszúálloknak a segítségre nincs szükség.
Vannak fegyvereink, van egy rejtvény, amit megkell fejteni. Egyszóval, tudjuk mit kell tenni, mikor, és miért, megtudjuk oldani segítség nélkül is.

-Mondj egy okot, hogy miért ne fejeljem le, és verjem lapossá azt a férget? -dőlt hátra Tony, miközben engem vizslatott. Elgondolkozva harapdáltam a számat, majd szórakozottan megvontam a vállam.

-Kár lenne érte, Thor nem hinném, hogy örülne neki.
Tony gúnyosan felnevetett, miközben feltápászkodott a padról.

Követtem a példáját majd a füstös gomolygó felhőkre néztem, és az ibolya kék égboltra. Késő lehetett. talán már 9 óra is elmúlt, de miközben Tonyval beszélgettem olyan szinten kihagyott az időérzékem hogy azt se tudtam milyen nap van.

Hideg szél söpörte ki a szememből a fáradságot. Eszembe jutott Loki és Breat, már biztosan keresnek.

-Hallod hugi? Nincs kedved eljönni kocsikázni, körül nézhetnénk kicsit -pillantott rám Tony.

-Most? -pillantottam a sötét égre.

-Talán utoljára -komolyodott el a bátyám. Igaza volt, neki vissza kell mennie a céghez elrendezni a felkavarodást, amit az váltott ki, hogy kiderült ő vasember, és természetesen még ezer meg ezer elintézendő dolga van. Rám is sok fontos teendő vár. Talán ez lesz az utolsó alkalom, hogy együtt lehetünk.
Bólintottam majd összehúztam magamon Tony pulcsiját, amit odaadott, hogy ne fázzak. Pár perc várakozás után, az út szélén leparkolt egy önmagát vezető autó. Besötétített ablakai voltak, feketén csillogott az éjszakában. Erős,vastag kerekei voltak, és tiszta szélvédő üvege.

Beszálltam a luxuskocsi bőr ülésére, és bekötöttem magam. Tony bepattant a mellém, majd beindította a kocsit.

-Padlógáz? -nézett rám mosolyogva.