Sötét, mint a lelke. [BEFEJEZETT]

17.fejezet

Sziasztok! Mivel ez az utolsó fejezet, és jó pár évvel később játszódik történetileg E/3-ba fogom írni, hogy több szemszögből is olvashassátok!

Asgard tróntermében a megszokottnál is kevesebb ember tartózkodott. Ilyenkor páncélos katonák, képviselők, ügyintézők, és főurak szoktak nyüzsögni a hatalmas teremben. Most viszont a trónterem kilett ürítve...Csak két személy tartózkodott benne. A hadvezér, a bátor harcos, aki Asgard katonáit irányította és mellesleg ő felelt a birodalom biztonságáért. A másik pedig Thor volt, Odin fia, a villámok Istene.

Mind ketten egy térkép fölé görnyedtek, és halkan beszélgettek. Fontos dolgokról társalogtak.

-A Ragnarök legendája igaz, biztos vagyok benne -dünnyögte a férfi, nemleges választ nem tűrve.

-Most győztétek le Ultront, rögtön ássuk bele magunkat még egy balhéba? Ne várjunk egy kicsit -kérdezte a hadvezér. Thor ránézett a katonára, és a halottakon gondolkozva fürkészte.

A hadvezér hangja lágy volt, teste finom vonású, egyértelmű volt, hogy nő. Mégis ő parancsolt az összes katonának. Rangja volt, és csak magának köszönheti, hogy eljutott odáig, ahol most van. Kemény munka, és kitartás. Thor bízott benne. Nem tudott a katona szemébe nézni, hiszen ezüst páncél volt rajta, és fejébe ezüst sisak volt húzva. Minden egyes mozdulatára megcsörrent oldalán a kardja. Ez kard már beleszőtte magát a történelembe, mennyi győztes csatánál volt égfelé emelve. A hadvezér magától Thortól kapta a pengét...Még nagyon réges régen...

A hadvezér és Thor még sokáig társalogtak, látszott a szócseréken, hogy nem csupán munkaviszonyban vannak. Egész régóta ismerhették egymást.

Miután közös döntésre jutottak a hadvezér engedélyt kért, hogy elhagyhassa a termet.

-Figyelj, tudom, hogy gáz tőled ilyet kérni, de letudnál ugrani a börtönökhöz? -kérdezte a férfi. -Csak egy ellenőrzésre, a börtönőrünk komában van. -nézett hosszan a katonára.

A kínos csönd tapintható volt a teremben. Majd a hadvezér hirtelen megszólalt. Hangja magabiztos volt és erőteljes. Kihúzta magát. -Ha tényleg nincs más megoldás, lemegyek -tisztelgett a felettesének.

-Ne hülyéskedj már, nem kell ez a felhajtás, meg tisztelgés, az egyik legjobb barátom vagy. Olyan komoly lettél, csak az ügyek érdekelnek... Tönkre tett az öccsém -hümmögött Thor.

Megint kínos csönd. Majd a katona megmozdult a páncéljában, és még az ajtóból visszanézett.

-Dolgozom. Ilyenkor komolynak kell lennem -mondta.

-Jogos -biccentett szórakozottan a férfi az ablakon kibámulva.

***

A katona, végig viharzott a folyosón, majd lefordult egy zárt sarkon, egészen egy másik folyosóra. Megállt egy ismerős ajtó előtt, ami rengeteg lakattal le volt zárva, és tilos matricákkal volt tele ragasztva. Az elmúlt időben nagyon sokszor állt az ajtó előtt, leakart menni. Aztán egyidő után mindig győzött az erős akarat, és tovább haladt. Most viszont feltörte a zárakat, majd lassan lesétált a lépcsőn, egyenesen a cella felé.

­­***

A katona határozottan az üveg börtön elé sétált, majd megállt előtte, és fürkészte a benne lévő rabot. Az ágyról rögtön felpattant egy magas férfi. Sápadt bőr, cinkos tekintet. Vékony arccsont, ében fekete hosszú haj. Loki Laufeyson lakott az üvegek között, mivel rácsoknál már rég kiszökött volna.

-Uh, kifeküdt az őröm? Szegény, pedig olyan jól elütöttük az időd. Remélem hamar rendbe jön -gúnyolódott a férfi. Egyértelműen az volt a célja, hogy kihozza a sodrából a katonát. Tisztában sem volt, hogy ki áll vele szemben.

-Én nem őr vagyok. Hadvezér. Ellenőrizni jöttem, hogy minden rendben -e? -mondta ridegen. Igaz a sisak miatt nem lehetett felismerni, hogy ki ő, de az tisztán hangzott, hogy nő. Lokinak kikerekedett a szeme.

-Hadvezér?! De hát te nő vagy! -kuncogott Loki.

-Te meg még mindig szexista -vágta rá rögtön a katona meggondolás nélkül. Utólag esett le neki, hogy körülbelül megismerkedésük mondatait ismételték el.

A férfinak kitágult a szeme, majd elfordult.

-Nagyon hasonlítasz az egyik ismerősömre -mondta. Szavaiból csak úgy csöpögött a mély gyász.

-Te tényleg nem tudod, hogy kivagyok? -szólalt meg a hadvezér. Loki megrázta a fejét.

A katona, a sisakot magán hagyta viszont a felsőtestéről lepattintotta a pácélt. Az csörömpölve zuhant a földre. Terep mintás trikó volt alatta, kidolgozott izmos karja és vállai voltak. Páncél nélkül még jobban látszódott nőies alakja, Loki nem tudta megállni, hogy ne nézze a nőt. Tisztában volt vele, hogy ember, de sokkal intelligensebb és szebb volt, mint egy átlagos ember. A katona megfordult a trikóját a vállánál letolta.

A lapockájánál jól megfigyelhető vágást lehetett észrevenni. Mély seb... Örökké ott marad a nyoma.

A katona megfordult majd levette a sisakot. Hangos robajjal zuhant az is a földre.

Fehér dús tincsei omlottak vállára. Niara semmit nem változott... Kivéve a haj színe, amit, amikor tehetett elrejtett. Csak régi emlékeket idézett volna elő. A szeme ugyanolyan élénk kék, bőre ugyanolyan napbarnított. A teste viszont sokkal izmosabb, és érettebb.

A férfi nem tudott megszólalni. Csak bámulta a lányt, és nem tudott betelni a látványával. Az üvegre tapasztotta a kezét. Kiakart törni a börtönből. Megakarta ölelni a lányt. Minden egyes négyzetcentijét végig mérte. Minden porcikáját fürkészte. Nézte ahogy lélegez a lány, emelkedik és süllyed a mellkasa. Ahogy pislog... Ahogy él...

-Túlélted...-sóhajtott a férfi, mintha még maga se hinné el.

-Igen. A bosszúállók megmentettek, téged pedig a börtönbe vittek. Így volt korrekt. -nyelt egyet a lány, majd vissza csatolta a páncélját, és a kezébe vette a sisakját. Indulni készült.

-Várj! Niara ne menj el! szükségem van rád, sajnálom... -ütött rá a falra egyet Loki, és olyan érzelem hullám söpört át az arcán, ami ezelőtt sosem fordult elő.

Niara, érzelem mentesen bámulta a férfit, majd megszólalt.

-Egy valamiben igaza volt Breatnek. És nem fogok megint beleszeretni a kígyóba. -mondta majd felhúzta a sisakját, és az ajtó felé fordult.

-Itt maradsz a palotában, vagy visszamész Midgardra? -kérdezte reménytelenül a férfi.

-Ez a munkám Laufeyson! -mondta Niara. -Itt lakok -majd becsukta az ajtót, és kulcsra zárta. Úgy gondolta jobb nem bolygatni a múltat. Lezárta ahogy Loki ajtaját is.

VÉGE