Sötét, mint a lelke. [BEFEJEZETT]

11.fejezet

Az éjszaka közepén, a bátyámmal száguldozni százhússzal, miközben mind a kettőnknek más, sokkal fontosabb dolga lenne? Imádtam minden percét. Csak beszélgettünk, mint régen, amikor még titokban volt vasember, és amikor én egyetemre jártam.

Nem a bosszúállókról, vagy a rejtvényről. Csak, ami eszünkbe jutott. Amikor még normálisabb életünk volt.

Az egyik üres pláza köves folyosóin járkáltunk. Minden egyes mondatunk visszhangzott a kihalt épületben.

A legtöbb üzlet még nyitva volt, de csak néhányan lézengtek a boltokban. Nagyon szerettem Tonyval időt tölteni. Ilyenkor nem sietett sehova, nem egy sikeres üzletemberrel, sem pedig vasember sétáltam. Hanem csak a bátyámmal, egy pasival, aki igaz egoista, de a humor érzéke a toppon, becsületes, és egyszerűen imádok vele beszélgetni.

Sosem vágytam a luxus házára, vagy a pénzére, és nem használtam ki a hírnevét se.
Nekem csak a testvérem kellett, és ennyi...

-Emlékszel amikor még kicsik voltunk, mennyi hülyeséget csináltunk? - kérdeztem nevetve.

-Kisasszony, mi ez a többes szám?-mondta miközben bement egy ruha üzletbe. Vigyorogva követtem.

-Egyszer felrobbantottad a kedvenc plüss macimat, mert robbanó anyagot csempésztél bele -vigyorogtam a ruha polcok között lépdelve. Tony halkan felnevetett.

-Ah, gyerek kor. Szép emlékek. -mosolygott, miközben egy nevetséges rózsaszín napszemüveget húzott a fejére.

-Hat éves voltam -tettem csípőre a kezem, morcosan. A rózsaszín napszemüveges, mellém lépett majd a pulcsim kapucniját a fejembe húzta, hogy semmit ne lássak.

-Shhhh-röhögött ki, majd a szemüveget letette és tovább sétált.

-Nem vagy te egy kicsit...dehogyisnem. -küszködtem a szavakkal, miközben a kapucnit lerántottam a fejemről, majd bátyám után eredtem.

-Szemtelen vagy Tony Stark -mosolyogtam rá, a pulcsikat nézve.

-Sokan mondják -kacsintott rám. Tovább beszélgettünk, majd, amikor későre járt megkérdeztem.

-Holnap nem kell korán kelned? -tűnődtem, miközben egy pulcsinak az árát néztem, majd levettem a karfáról.

-Tudod, ilyen világ megmentős teendők, a szuperhősök korán kelnek nem? -kérdeztem.

-Pont nem érdekel, hogy Steve mit fog kitalálni. Nem ő mondja meg mikor kelek fel, attól még hogy ég benne a csapatszellem. Ha ő irányítana, akkor már régen egyforma pizsamában aludnánk, és órákra járnánk ahol a csapatmunkáról tanulnank, miközben ugyanolyan kakaót szürcsölgetnénk. -hümmögött.

-Best friends nyakláncotok nincs? -nevettem fel. Tony, rosszallóan pillantott rám majd, neki dőlt az egyik oszlopnak.

-MÉG nincs -biccentett.

-Akkor is elkéne indulnunk, aki korán kel aranyat lel -próbáltam kicsit felvillanyozni Breat előző mondtával.

-Ez baromság, aki korán kell, az álmos lesz -mondta szinte, ugyanazt mint én korábban Lokiéknak.

-Nézd, jó ez a pulcsi! Van férfi méretben, és nőiben is, és akkor lenne közös pulcsink -néztem rá, mosolyogva.

Tony végig mérte a ruhadarabot, majd elfintorodott.

-Nem tetszik -jelentette ki.

-Mert? -biggyesztettem le az ajkaim.
A pulóver egy világos szürke, kapucnis darab volt.
Kifejezetten bő, és kenguru zsebekkel volt még ellátva.
A közepén egy apró idézet.