Nincs más választásom... [ Befejezett ]

tízedik

Kim Tae Hyung- Nikoow
Kim Nam Joon - Lee_Min_Young00

Namjoon

- Hogy gondolhatsz ilyenre TaeHyung? - mondtam én is felemelve a hangom. - Sose csalnálak meg, nekem te vagy a mindenem! Én csak nem akarom, hogy bármi bajod legyen, vagy hogy hátráltassuk a felépülésed. - mondtam a szemeibe nézve  - És nem, nem cukorból vagy, hanem egy kis gyémántból, amire a mégjobban vigyázni szeretnék, hisz most is miattam sérült meg! - kiabáltam kikelve magamból. Nem akartam kiakadni, de rohadtul feszült voltam az utóbbi időben, mindenre rágörcsöltem, ráadásul még a bűntudat is gyötört. És úgy látszik most tervez kitörni.
- Nincs senkim, csak te és kook, értsd meg! Fontosak vagyok a számomra! És nem akarom, hogy bajotok essen. - halkultam el a végére, a sírás határán állva.

Taehyung

-Miért lett volna a te hibád?! Én mentem el otthonról Namjoon! Miért esne bajom?! Ne legyél már ennyire idióta! A kurva életbe már...
Rettentően felhúztam magam. - Őszintén, ki ne gondolna arra, hogy megcsalják, ha a párjuk nem közeledik hozzá? Még mielőtt mégjobban eldurrant volna az agyam, belépett az orvos.
- Nos, úgy látszik felépült. Haza mehet Kim Taehyung. két hét múlva várom egy ellenőrzésre. Nyugodtan elkísérheti maga is. Igazán kellemes társaság, bármikor szívesen látnám. - kacsintott Namjoonra, majd átadva a papírjaim távozott.
Az agyam elöntötte a vörös köd. Felkaptam a sporttáskám, és ahogy csak tudtam igyekeztem elhagyni a kórházat. Vele csalt volna? Máskor is észrevettem, hogy elmélyülten beszélgettek, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget... hiba volt. Mi másért flörtölt volna vele a szemem láttára?

Namjoon

- TaeHyung állj már meg az isten szerelmére, ez nem tesz jót neked! - loholtam utána. Hosszú lábaim vannak, nem is tudom hogy képes ilyen gyorsan lépkedni, de ebből tényleg baja lehet. - Most mégis mi a bajod? - fogtam meg a vállát, amint utolértem egy kis futással. Tényleg nem értettem mi baja lehet ilyen hirtelen, azt hittem sikerült megbeszélnünk. Komolyan mondom, most épült fel még csak TaeHyung, de már is veszekszik. Nem értem ezt a srácot... néha rosszabb, mint egy menstruáló nő. Ráadásul forró fejű kis méregzsák tud lenni, de én így szeretem. Nem is értem, hogy gondolhatta azt, hogy egyáltalán képes lennék megcsalni őt, mikor számomra ő jelenti a mindent. Mondjuk emlékszem akkor is ilyen volt, mikor azért nem feküdtem le vele, mert a tökéletes alkalmat szerveztem. De a megcsalás azért mégis komoly vád.

Taehyung

-Engedj már el! - ráztam le magamról kezét. - A faszom kivan már veled! Nem kell aggódnod miattam, én is felnőtt vagyok! Tudok vigyázni magamra! - néztem szemeibe, dühtől izzó tekintettel.
Van képe megkérdezni, hogy mi bajom... Észre se veszi, hogy mennyire megbánt. Nekem ez nem szimpla óvásnak tűnik, sokkal inkább lerázásnak. A sérülésemre fogja, mikor ettől a nagy sietségtől se lett kutya bajom. Attól mert én vagyok alul, nem leszek nő,és gyengébb se.
-Mi a bajom?! Komolyan kérdezed?! Az, hogy a drága orvosom, a szemem láttára kezdett el flörtölni veled! Ha nem lettem volna ott, úgy cuppant volna rád, mint csecsemő az anyja csöcseire! Lehet meg is tette! Azt hiszed nem vettem észre a beszélgetéseket sok kuncogással megspékelve? De! Kurvára észre vettem, és azt is, hogy bármikor alád feküdne! Csak nem akartam észrevenni, de mégis bökte a szemem! Nem kell az állapotomra fogni a dolgokat, ha őt akarod dugni helyettem, akkor hajrá! Nem foglak megállítani.
Mindent mondtam, ami csak a számra jött. Át se gondoltam, csak úgy ömlöttek belőlem a szavak.