Nincs más választásom... [ Befejezett ]

Negyedik

Kim Tae Hyung- Nikoow
Kim Nam Joon - Lee_Min_Young00

Taehyung

Mikor végeztem a fürdéssel kiszálltam, és megtörölköztem.  Már a boxert akartam felvenni, de mikor lehajoltam pont nyílt az ajtó. Ijedtemben felsikítottam, és el akartam takarni magam, de sikeresen seggre estem.
Fuck! Fuck! Fuck! Most látta a seggem?!
-Menj már ki! - kiáltottam rá, mikor nem mozdult.
A pofám úgy égett, mintha tűzbe lógatnának. Nem tudtam mást csinálni, csak feküdtem a csembén, és próbaltam takarni a farkam. Legalább azt ne lássa meg.

NamJoon

- B.. Bocsánat - dobtam el gyorsan huzatokat, majd kiszaladtam a fürdőből. Mentségemre szóljon, azt hittem még fürdik. De mégis borzasztóan sajnáltam, hogy rányítottam. Most biztos rohadt mérges rám. Mondjuk ki ne lenne, ha rányitnának, miközben öltöz? Mindenképpen bocsánatot kell kérnem tőle.

Taehyung

Gyorsan felvetten a ruhákat, de továbbra is ott ültem a csempén. Nem vitt rá a lélek, hogy kimenjek. Rettentően szégyelltem magam, pedig ez nem az én hibám volt. Direkt azért akkor szálltam ki, mert a ruhákat már behozta. Biztos voltam benne, hogy többet nem jön be.
Nagy nehezen rávettem magam, hogy átmenjek a szobába. Gyorsan bebújtam a takaró alá, amit teljesen a fejemre húztam, és hátat fordítottam neki.
Nem tudnék most a szemébe nézni.

NamJoon

Bűntudatom csak még tovább nőtt, mikor rám se nézve vágódott be az ágyba és húzta a fejére a takarítót.. Nem akartam ezt..
- Tae.. Sajnálom. Nem volt direkt, nem figyeltem és azt hittem még fürdessz. Ne haragudj.. Jó? - mondandóm közben leültem az ágy szélére, és a takaróval bevont vállára helyeztem a kezem, miközben próbáltam a lehető legkedvesebben hozzászólni. Nem akarom, hogy haragban legyünk... Olyan jó vele.

Taehyung

-Nem haragszom... Csak zavarban vagyok.  - motyogtam. - Hozzá vagyok szokva, hogy idegenek látják a testem, de veled más a helyzet.
Elmondtam neki a problémám, de még mindig rosszul éreztem magam. Napi szinten dugok idegen emberekkel, de előtte mégis... mocskosnak érzem magam. Nem is tudom hogy mertem az ágyába feküdni. Te jó ég!
-Annyira szégyenlem magam...

NamJoon

- Nincs semmi szégyellni valód. Ugyanolyan ember vagy, mint mindenki más, hibákkal és jó tulajdonságokkal. De erről most én tehetek, kopognom kelett volna, ez egy alapvető illem szabály lenne. Te pedig ne ostorozd magad, semmi rosszat nem tettél. - hangom még mindig ugyanolyan kedvesen cseng, mint amikor belekezdtem. Lassan húzom le a fejéről a takarót, ha tiltakozni szeretne. Az ágy sarkához lépve újból eligazítom, majd TaeHyung oldalára lépve, a mellkasáig felhúzom. Ezután át sétálok az én oldalamra, majd én is betakarózok.
- Gondolom fáradt vagy. Mindjárt hajnali három - jegyeztem meg. - Ha bármire szükséged van, nyugodtan szólj, nem baj ha éppen alszok. - mondtam, a szemeibe nézve.. Mióta csillognak ilyen szépen?

Taehyung

Teljesen meghatott, amit mondott. Ezek szerint nem néz ribancnak, habár az vagyok.
-Köszönöm. - fordultam felé.
Ismét az az érzés öntött el, mint a kocsiban. Akaratlanul is közelebb húzódtam hozzá, végül teljesen hozzá nyomódtam. Folyamatosan ajkait figyeltem. "Meg akarom csókolni." Nem! Nem lehetek idióta! Attól mert egyszer csókolóztunk, amikor részeg volt, nem jelenti azt, hogy bármi más is lehet. A puszin is hogy meglepődött...