Untouchable | Irwin [befejezett] |

start

Sötét van. Nem látok semmit, a sötétség hatalmas pajzsként vesz körbe, és szorít magához. Zajt viszont, azt annál többet hallok. Egy női üvöltés, sírás, picivel ezután sziréna, sürgés-forgás, mély, ideges férfi hang, majd gépsípolás. Végül egy elszomorító kérdés. "Meghalt?". Nincs rá válasz. Ha meghalt, az addig oké, de ki?

A női hang felsikolt. Próbálják nyugtatgatni, de ő folyamatosan visszabeszél, csapkod és beleokoskodik.

Megdörzsölöm a szemeimet, és az enyhe nyomással a szemhéjamon nem törődve, nagy nehezen kinyitom őket. A női hang tulajdonosa az anyám, az idegen férfihangok pedig három mentőshöz és két rendőrhöz tartoznak. De akkor ki halt meg? Vagyis... ki nem halt meg?

Lentebb téved a tekintetem. Ó, a francba! A földön az én testem fekszik, kiborított gyógyszeres dobozokkal és a tartalmukkal körbevéve. Karjaimból ömlik a vér, kezem görcsösen markolja a vörös folyadékkal bevont pengét.

Ó, én buta, még be sem mutatkoztam.

Ashton Irwin vagyok, és öngyilkos lettem.