Untouchable | Irwin [befejezett] |

tenth

- Te egész éjjel itt voltál? - hüledezik Cassidy.

Most kelt fel úgy öt perce, de már kérdezősködik.

- Aha - vonom meg a vállaimat. - És elnyomtad a mellkasomat. Zsibbad.

Cass felnevet.

- Van ilyen - mondja, majd hirtelen felindulásból felém hajol, és nyom egy puszit az arcomra.

- Hmm - mosolygok rá pimaszul.

Elvörösödik.

- Én... én nem tudom, hogy miért... izé... sajnálom - mentegetőzik. - Inkább elmegyek lezuhanyozni.

Nem reagálok, csak mosolyogva figyelem, ahogyan szerencsétlen lány totál zavarban, égővörös fejjel, botlatozva összeszedi a cuccait, majd kisiet a fürdőbe.

Egyszer már ,,pusziszkodtunk", vagy hogy mondják.

Körülbelül fél éve történt, hogy Cass-t a volt barátja megcsalta, és még az is rátesz egy lapáttal a dologra, hogy a saját szemével látta őket. Igen. Rajtakapta őket, miközben a srác egy másik csajjal kufircolt.

Aznap beszéltem először Cassidy-vel úgy, mint egy barátommal.

*Fél évvel ezelőtt*

Borús este volt. Buszozni támadt kedvem, úgyhogy felültem a legelső járatra, ami megállt a házunk előtti megállóban, és random buszozgattam.

De megérte.

Ugyanis a harmadik megállóban felszállt egy ismerős lány.

Megvette a jegyét, majd lehajtott fejjel megindult felém. Mindig mellém ült le, úgyhogy most is arrébb mentem, ahogy szoktam, hogy ideférjen.

De legnagyobb meglepetésemre a tőlem legtávolabbi ülésen foglalt helyet.

- Cassidy? - szóltam hozzá halkan, bár az egész buszban rajtunk kívül csak egy idős néni ült csukott szemekkel. Aludt. Vagy az is lehet, hogy meghalt. Nem tudtam eldönteni.

- Cass - nógattam. - Miért ültél el mellőlem?

- Mit érdekel ez téged? - szipogott. Kissé megemelte a fejét, de még mindig nem láthattam az arcát a hajától. - Sosem szólsz hozzám, akárhányszor odaülök.

Megvontam a vállaimat.

- De megszoktam. Te pedig sírtál.

Halkan felnevetett.

- Ilyen feltűnő? - emelte fel a fejét.

Láttam az arcát. A sminkje szétfolyt az arcán, fekete csíkok éktelenkedtek rajta, amelyek eltakarták a már így is halvány szeplőit, szeme vérvörös volt a sós könnyektől.

- Gyere ide - kérleltem.

Fejével nemet intett. Kérette magát.

- Akkor idehozlak én - morogtam, és felálltam, hogy odasétáljak hozzá.

Megálltam előtte, majd az állánál fogva megemeltem a fejét.

- Akkor is jössz velem - mosolyogtam rá bátorítóan, ő pedig megadva magát, követett a régi helyünkre.

Alighogy visszaültünk, újra kitört belőle a sírás.

- Na, shh - csitítgattam.

- Ne... ne haragudj, hogy így viselkedek - hüppögött. - Csak most szakítottam a fiúmmal.

,,Fiúmmal". De édes.

- Sajnálom - simítottam meg a karját. - Mi történt, ha szabad tudnom?

- Megcsalt - nézett fel rám.

- A seggfej - szorult ökölbe a kezem. - Meséld el.

- Hát, jó - vett egy mély levegőt, hogy lenyugodjon. - Ma reggel Tyler felhívott, hogy este menjek át hozzá, mert van egy kis meglepetése. Egész nap izgatott voltam, mert sejtettem, mi lehet a meglepi.

- Micsoda? - kérdeztem.

- Még szűz vagyok - mosolygott rám szomorúan. - Innen már szerintem sejtheted.

- Igen - csikorgattam a fogaimat.

Bólintott, majd folytatta.

- Aztán, ugye, este lett, így kaptam az alkalmon, és már hétkor átmentem. Az anyukája szánakozva nézett rám, de beengedett. Innen már gondolhattam volna, mi a helyzet, de én hülye, túlságosan is szerelmes voltam Tylerbe. Felmentem a szobájához, és benyitottam. És ott volt... azzal a szőke ribanccal - sírta el újra magát.

Esetlenül magamhoz szorítottam. Nincs az ilyenben tapasztalatom.

- Ki volt a csaj?

- Stephanie - fúrta a fejét a vállamba. Keservesen zokogott.

- Nyugodj meg, jó? Minden rendben lesz - cirógatom meg a haját.

- Jó - emelte fel a fejét. - Úúú, a pulcsid... - húzta el a száját.

- Kimosom - mosolyodtam el, ránézve a két kis fekete sminkfoltra a fehér pulcsimon.

- Ashton, köszönöm, hogy elmondhattam. Tiszta szánalmas vagyok - nevetett fel halkan.

- Dehogy vagy. De most menj, mert ez a te megállód! - szóltam rá.

Bólintott.

- Beszélünk még?

- Mindenképp - pusziltam meg a homlokát, és gyengéden végighúztam ujjaim sírástól felpüffedt arcán.

Felállt.

- Viszlát, Ashton - integetett, majd leszállt a buszról.

- Szia, Cass - suttogtam magam elé, majd gúnyosan felnevettem. Ekkora seggfej fiút... nagyobb hímkurva, mint Scott, vagy éppen Jason.

És akkor fogadtam meg, hogy bosszút állok Tyler Lockwood-on és Stephanie Miller-en.

*Jelen*

- Hahó, Föld hívja Ashton Irwin-t - hadonászik előttem Cass.

- Upsz, bocsi. Elkalandoztam - nevetek fel.

- Hát, azt látom - biccent, majd leül elém. - Na, és min agyaltál ennyire?

- Tyler Lockwood-on.

- A volt pasimon? - rökönyödik meg.

Bólintok.

- De miért? - értetlenkedik.

- Emlékszel, amikor először adtam neked puszit? - Elvörösödik, de bólint. - Akkor mesélted el, hogy az a fasz megcsalt Stephanie-val.

- Igen. De ez most hogy jön ide? - fészkelődik. Ideges.

- Arról, hogy jóban vagy azzal a szőke ribanccal, később még beszélünk. A lényeg most az, hogy még akkor megfogadtam, hogy bosszút állok mindkettőn. És most be is tartom az ígéretem.

Cass felpattan.

Nem tudom, miért, de úgy érzem, muszáj megkínoznom azt a Lockwood gyereket, mert megbántotta és kihasználta Cassidy-t. Az egy dolog, hogy most én is ezt csinálom, de mivel ez a lány az enyém, és csak az enyém, más nem teheti tönkre. Csak én, és senki más.

- Mennem kell - ültetem vissza a lányt az ágyra. - Akkor este mozi. Majd jövök.

Cass csak bólint, de nem szól. Rám se néz, úgyhogy halkan kislisszolok az ablakon.

Meg kell találnom Lorenzo-t, most azonnal. Beszélnem kell vele.