Tehetetlenül állok a szakadék szélén.
Csak figyelem azt a sok embert, akik ide-oda szaladgálnak.
Mindenfelé roncsok hevernek.
Mindenütt vér.
A mentõsök már kihúzták az autóból Cassidy-t. Gépekre, infúziókra kötötték, sürögnek-forognak körülötte.
Kiabálnak.
Az életéért küzdenek.
Ha nem próbálok meg öngyilkosságot elkövetni, ez soha nem történik meg. Nem lennék szellem, nem ismertem volna meg közelebbről Cassidy-t, nem gyilkoltam volna meg ártatlan (vagy kevésbé ártatlan) embereket, nem használtam volna ki azt a szeretetreméltó, kedves, önzetlen lányt, nem jelennek meg a többiek, nem veszünk össze Vele, nem ül be a kocsijába... és most nem lenne életveszélyes állapotban.Mindez miattam van.
Mert féltem szeretni. Bármit. Õt.
Féltem szeretve lenni.
Teljes, tiszta szívbõl.
Mert Õ szeretett engem. Úgy, ahogy vagyok, és én ezt nem becsültem meg.
Semennyire.
Magamnak sem akartam bevallani, de azt hiszem, beleszerettem Cass-be.De erre csak most, túl késõn jöttem rá.
És már nem tarthatom Õt soha többé a karomban.
Önhibából.
- Meg fog halni - sírom el magam. Igen. Én. - És nem tehetek ellene semmit!
Gépcsipogás.
- Dehogynem - teszi a vállamra a kezét Lorenzo. - Igazából két választási lehetõséged van.- Mi? - fordulok felé.
Lassabb gépcsipogás.
- Nos. Az elsõ. Hagyod õt meghalni...- Nem! - szakítom félbe.
Lorenzo megrázza a fejét.
- Hallgass már végig, azután alkoss véleményt! Na szóval. Az elsõ. Mint már mondtam, hagyod õt meghalni, nem avatkozol közbe az elkövetkezendő tíz percbe. Hagyod, hogy minden menjen a maga rendje és módja szerint. Akkor teljesül a kívánságod: visszatérhetsz a testedbe.
Hatalmasat nyelek, de bólintok.
Csábító ajánlat.
De nagyon.
- A második, és egyben utolsó - folytatja. - Meggyógyítod. De akkor te meghalsz. Ténylegesen - mondja ki kíméletlenül.
Újabb lassú gépcsipogás.
Arcomra kiül a döbbenet.- Mégis hogy gyógyítanám meg? - A hangom remeg.
Lorenzo elmosolyodik.
- Tudod te azt nagyon jól. De most döntsd! Nincs sok idõd.
- Mi? Miért ni...? - nem tudom befejezni, mert éles sípolás üti meg a fülem.
- Gyorsan, mindenki hátra! 360! Üsd ki! - üvölt az egyik mentõs.
- Cassidy! - fordítom felé a fejem.
Próbálják újraéleszteni.
Aztán, pár perccel késõbb meghallom azt a rideg, de mégis ismerõs mondatot:- Vége, ne próbálkozz tovább. Elment. A halál beállta: 19:45.
- Döntsd el, Ashton, mit akarsz? Azt, hogy te élj, vagy azt, hogy Õ? - rivall rám Lorenzo.
Összeszorítom a szemeimet.- Mi értelme élnem, ha Õ nincs már velem? - suttogom magam elé.
Elindulok a hordágy elé, amelyen az én egyetlen, igaz szerelmem fekszik. Megállok mellette, majd egyik kezemet Cass mellkasára téve lehajolok hozzá, és puha, hideg ajkaira nyomom az enyémeket. Csókunkba csak ennyit búgok:
- Annyira sajnálok mindent. Szeretlek.
És lehunyom a szemeimet.
Vége.
BINABASA MO ANG
Untouchable | Irwin [befejezett] |
FanfictionMegpróbáltam megölni magam, de csak a testemet sikerült. A lelkem maradt. ///NEM VÁLLALOK FELELŐSSÉGET a történetben elhangzó trágár szavakért, a +16, esetleg +18-as részekért, vagy egyéb más, a nyugalmat megzavaró és érzelmeket felkavaró szituációk...