Untouchable | Irwin [befejezett] |

eleventh

Az én fekete árny-őrangyalomat egy parkban találom meg, egy padon ülve.

Nagy mosollyal az arcomon, büszkén lépkedek felé, mire felemeli sötét fejét.

Most, hogy így belegondolok, sosem láttam még az arcát.

- Tudom, miket csináltál - köszönt. - És ez nem tetszik.

- Neked is szia - röhögök.

- Nézd, Ashton. Nagyon elszaladt veled a ló, és ezt te még csak észre sem veszed

Vállat vonok.

- Embereket ölsz, és mivel belelátok a fejedbe, tudom hogy még legalább három gyilkosságot akarsz elkövetni - folytatja a fejmosást. - Plusz kihasználod azt a kislányt. Hogy is hivják?

- Cassidy - mosolyodok el, amikor kimondom a nevét.

Lorenzo elgondolkozva mered rám.

- Szereted?

- Mi? - rökönyödök meg. - Dehogy. Ő nekem csak arra kell, hogy visszatérjek a testembe.

Lorenzo csalódottan sóhajt egyet.

- Te tudod - paskolja meg a vállam, és eltűnik.

Az eredeti tervem az, hogy elmegyek Tyler Lockwood-hoz, és szépen lassan, kínok között ölöm meg, de mivel a Lorenzo-val való találkozásom miatt elszaladt az idő (és mivel az a fasz felszállt egy buszra, hogy elmenjen a nagyanyjához), sietnem kell, ha el akarom vinni Cass-t a moziba.

Pff. Hogy én szeressek egy lányt? Kizárt, ez egy kész vicc. Ha az eddigi csajaim közül szerettem volna bármelyiket is, nem lennék egyedül és még mindig élhetnék.

Kihallgattam Lockwood telefonbeszélgetését, innen tudom, hogy hova megy.

Rengetegen ülnek a buszon. Idősek, középkorúak, korombeli tinik, gyerekek, csecsemők, és terhes anyukák. Sajnálatos, de nekik is meg kell halniuk ahhoz, hogy a tervem száz százalékos legyen.

Egy buszbaleset. Megbánod még, hogy félrekúrtál, te csicska, és megbántottad Cass-t.

Ezt a te érdekedben teszem, Lockwood.

Felszállok a buszra, de mivel szellem vagyok, senki sem lát. Odasétálok Tyler-höz, és mivel nem ül mögötte senki, leülök.

Elindul a busz, a fiú pedig a mellette ülő haverjával kezd el beszélgetni.

Most jövök én.

- És az a rész, amikor megdugta a csajt? - röhög Lockwood.

Megforgatom a szemeimet.

- Már megint a csajok, fiam? - suttogom a fülébe.

Megrázkódik.

Éljen, meghallotta!

- Igen, csajozol, közben félrekúrsz... - ingerlem tovább.

- Mi van? - döbben le Tyler.

- Kivel beszélsz, tesó? - mered rá kérdőn a haverja.

- Ja semmi - rázza meg a fejét az áldozatom. - Csak hallottam valamit.

- A lelkiismeretedet hallottad, azaz engem.

Tyler megrázza a fejét.

A haverja felvont szemöldökkel figyeli, majd próbál beszélgetni a fiúval, de én nem hagyom.

- Te, meg fogsz halni - mosolyogtam.

- Takarodj - suttogja maga elé.

- Mert megcsaltad Cassidy Shireline-t - fejezem be.

- Mondom TAKARODJ! - üvölt vörös fejjel.

Az egész busz felénk fordul.

- Ritka kedves ember vagy, mit ne mondjak - ciccegek. - Elküldesz, pedig tudod, hogy nem megyek sehova.

- Tyler! Ember, nyugodj már le - nyugtatgatja a haverja. - Nincs itt senki. Meg amúgy is. Mindenki minket néz.

- Ohhó, Ashton Irwin-t nem fogod ilyen könnyen lerázni - morgom.

- Ashton Irwin? - nyöszörög Tyler.

- Te beteg vagy. Ashton Irwin-nel beszélgetsz? Az a srác már halott - szól rá a haver. - De kezd már elegem lenni belőled, hallod!

- Le. Akarok. Szállni. Le akarok szállni! - áll fel Tyler, és a sofőrhöz rohan.

- Állítsa meg a buszt! - szól a sofőrhöz.

- 10 perc és megállunk - értetlenkedik a férfi. - Mi ilyen sietős?

- Utálom ezt a buszt - morog Tyler. - Maga meg miért nem tud megállni?

- 10 perc és leszállhat - nyugtatja a férfi. - De vezetek, szóval ha megbocsájt...

- Álljon félre!

- De...

- Álljon már meg! - ragadja meg Tyler a kormányt, és félrerántja.

A sofőr a kormány után kap, de már mindhiába. A jármű egy hatalmas csattanással kiszakítja a szalagkorlátot, majd 10 métert zuhanva ér földet a szakadék lankásabb oldalába furódva.

Milyen jó nekem! Tyler elintézett helyettem mindent.

Alig fél perccel a manőver után legalább húsz lelket láttam felszállni a roncsokból.

- Van túlélő? - nézek körbe a lelkek között.

- Egy fiú - biccent egy terhes anyuka. A hasa már újra lapos volt, mellette kézenfogva sétált egy 5 éves forma, hosszú szőke hajú kislány.

Mosolyogva nézem őket, a nő bólint, majd integetve eltűnnek, a többi lélekkel együtt.

- Nevet tudtok? - kérdezem meg a korombeli fiút, aki történetesen Tyler mellett ült.

- Lockwood az - válaszol a srác.

Na ne már.

- Kösz, tesó - mondom, és hagyom, hogy az áldozataim egyenként eltűnjenek.

Lesietek az eredeti célpontomhoz.

A kis köcsög nyöszörögve fekszik. Beszorult.

Most véged.

- Ezt Cassidy-ért kapod.

Felkapok egy éles vasdarabot, ami egy ülésből jött ki, majd tiszta erőből a srác fejébe vágom.

A lelke pedig azonnal kiemelkedik a testéből, majd szó nélkül válik köddé.

Háromból egy. Már csak kettő maradt.