Untouchable | Irwin [befejezett] |

ninth

Cassidy tévedett, ha azt hitte, hogy magukra hagyom őket Stephanie-val. Ezt nekem is látnom kell.

- Olyan hideg van - vacog Steph.

Hm. Egy szál sportmelltartóban, és minisortban én is fáznék. Izé... már ha lány lennék.

- Megyek, becsukom az ablakot - nyomja meg a ,,becsukom" szót Cass.

Nyilván ezzel arra akar utalni, hogy tűnjek el, de én csak mosolyogva megrázom a fejem, leugrok az ablakból, és Stephanie mellé ülök.

Cass szúrós tekintettel mered rám, majd bezárja az ablakot.

- Na, most mit csináljunk? - mosolyog Steph-re.

- Mondanék valamit - mondja komolyan.

- El akarja mondani, hogy megdugtam - súgom Cass fülébe, aki köhögésbe próbálja elfojtani a nevetését.

- Mondd nyugodtan - simítja meg Stephanie combját, majd amikor a lány nem figyel, lelök maga mellől a földre.

- Ezt még visszakapod - morgom, azzal elhelyezkedek a szőnyegen, és kíváncsian meredek a lányokra.

Tudom, hogy rossz amit teszek, de az elmúlt egy hétben csak öltem, dugtam, és megint öltem. Kell a változás, és úgy érzem, meg is találtam azt az utat, Cassidy személyében. Ő lehet a megmentőm. Talán az ő segítségével visszaléphetek a testembe, és tovább élhetem az életem.

De előtte, a célom elérése érdekében közelebbről meg kell ismernem őt. És erre már van is egy külön haditervem.

- Na szóval - fújtat Steph. - Kezdhetem?

- Mondd már, te ribanc - sürgetem.

Cass megforgatja a szemeit, majd bátorító mosollyal mered Steph-re.

- Kezdd.

- Oké - fújja ki a levegőt a szőkeség. Merthogy Stephanie szőke. - Ashton Irwin-ről lenne szó.

- Ahha! Így legyen lottó ötösöm - ugrok fel röhögve.

- Ashton Irwin-ről? Mármint arról az Ashton Irwin-ről? - nyel egy nagyot Cass.

- Arról, aki öngyilkos lett, és most kórházban van - bólint Steph. - Jason miatt tette.

Felnevetek.

- Micsoda? Mullingar? Mesélj el mindent - kéri Cass idegesen.

- Hát, jó. Azon a napon Jason meg akarta szívatni Ashton-t, úgy, hogy kiparodizálja, mert tudta, hogy Ash erre ugrik. De amikor reggel értem jött, a temető mellett ment el, és meghalotta, ahogyan Ash az apukája sírjánál ül, és beszél hozzá. A suliban lehordta mindennek az egész folyosó előtt, mire Ashton behúzott neki egyet. Amit megérdemelt az a fasz - itt a szöszi elmosolyodik. - Ashton-t viszont aznap látták utoljára.

- Én összefutottam vele a buszon. Mellé ültem le - csikorgatja a fogait Cass. - Erről a kis incidensről nem mesélt, de akkor ezért volt bunkó.

- Megbántottalak? - simítom meg vörös haját.

- Megbántott? - szorul ökölbe ugyanabban a pillanatban Steph keze.

- Egy picit - válaszol mindkettőnknek Cass.

- Sajnálom - nyomok egy puszit az arcára.

Steph éjfél körül haza is ment, bár még így is el tudta mesélni, hogy Jason megütötte őt, majd aznap a fiú farka valahogyan megsérült.

Khm. Virágokat az öltözőmbe kérném, köszönöm.

- Te tényleg levágtad a... azt? - nevet Cass, amikor már ketten vagyunk.

- Csak megvágtam - legyintek.

- Ashton!

- Steph sem járt jobban.

- Mit tettél vele, Irwin? - ráncolja össze a homlokát.

- Thomas - javítom ki. - Tudod, Steph még mindig béna az ágyban.

- Várj - összegzi a hallottakat. - Te voltál Thomas? Mármint... beleköltöztél a testébe?

Bólintok.

- De ahhoz az kell, hogy te...

- Hogy megöljem őt? - mosolygok rá. - Meg is öltem Thomast. Őt is, meg még ki tudja hány embert.

Cassidy szótlanul az ágyra ül, és maga elé meredve gondolkozik.

- Miért nem mondtad el, hogy gyilkos vagy? - teszi fel a kérdést.

- És te miért nem mondtad , hogy megbántottalak a buszon? - kérdezek vissza.

- Megbíztam benned.

- Tudom - hajtom le a fejem. - De a buszon...

- Én voltam a hülye, hogy megkérdeztem a sulibált - folyik le egy könnycsepp az arcán.

Azt hiszem, megbántottam. Nem mondtam el neki mindent, pedig ő mindenét kitálalta nekem. A családját, a barátaid, a múltját, és a jelenét egyaránt.

Sajnos vakon megbízott egy gyilkosban. Vagyis bennem.

- Ne haragudj - nézek rá bűnbánóan. Anyunál mindig bejött, ha kamuzni akartam.

- Nem haragszom. Csak bánt hogy nem mondtad el. Pedig én toleráltam volna - mosolyog rám keserűen.

- Tudom. De hadd tegyem jóvá.

- Mégis hogy?

- Gyere el velem moziba - bököm ki hirtelen.

Irwin, te seggfej.

- Micsoda? - röhög fel Cassidy hitetlenül.

- Gyere el velem moziba - ismétlem önmagam, ezúttal nyugodt hangon, mosolyogva.

Cass elpirul.

- Na, mi lesz? Jössz? - nógatom.

- Hát... persze - nyögi ki halkan.

Challenge accepted. Teljesen beetettem szerencsétlent. De így jár az, aki megbízik egy szellemben.

- Holnap? - fészkelődik a mellkasomon. Nem találja a helyét, pedig amikor lefeküdt mellém az ágyba, még be is takartam, hogy ne fázzon. Erre nekiáll mocorogni.

- A holnap tökéletes - találja meg a helyét a vállamon, és érzem, ahogyan a teste ellazul, elernyed. Álmos.

- Miért nem alszol már? - játszok az egyik tincsével.

Cass rám emeli nagy szemeit.

- Mert itt vagy.

Elmosolyodok.

- Óóó, és mi leszel? Ember vagy szellem? - kérdezi.

- Passz - vonom meg a vállam. - Majd még eldöntöm.

Cass elmosolyodik, felnéz, és kedvesen vizsgálgatja szemeivel az arcomat

- Vörös haj és kék szem? - kuncogok halkan.

- Ritka - ásít, majd behunyja a szemeit, pár másodperc múlva pedig már csak halk szuszogását hallom.

Mosolyogva nézem, ahogy alszik. Igazából Cass nem is olyan csúnya lány. Sőt, igazán szép kis arca van.

Nem beszélve arról, hogy nála érzékenyebb, kedvesebb, és értékesebb lánnyal még soha nem találkoztam.

Kezdem kicsit sajnálni, hogy pont őt kell kihasználnom ahhoz, hogy visszaléphessek a testembe.