Untouchable | Irwin [befejezett] |

thirteenth

Tőlünk zeng az egész ház.

Cassidy háta ívben megfeszül, ahogy egyre gyorsabban tolom.

Milyen gyönyörű lány! De komolyan. Az egyik legszebb, és persze legjobb, akivel valaha dolgom volt. És hát, voltak egy páran...

Teste olyan, mintha törékeny porcelánból készült volna. Először félve, óvatosan értem hozzá, de Ő megmutatta, hogy durva is lehetek. Hát, az voltam, de Cass sem fogta vissza magát. A kis tapasztalatlan szűz lányka.

Apró kezeivel viszont egész jól teljesített, telt ajkairól nem is beszélve.

Azt hiszem, tényleg Ő az eddigi legjobb, attól eltekintve, hogy én voltam neki az első.

- Sikítsd a nevem, ha elmész! - szólok rá a szemébe nézve.

Cass újra felnyög, majd összeszorítja kék szemeit.

- Ashton!! - sikolt, és tudom: elért a csúcsra.

Pár másodperccel később én is elmegyek, bele az óvszerbe.

Mert nála használtam. Mert nála nem voltam ilyen aljas.

Fáradtan rogyok a mellkasára, és kihúzódom belőle.

Elhajítom a kotont, pont a szemetesbe.

Mindketten próbálunk lenyugodni, és a légzésünket szabályozni.

- Édes istenem - suttog Cass.

- Jó volt? - nézek le rá.

- Nagyon - bólint. - Ahhoz képest, hogy életemben elõször csináltam ezt...

Felnevetek.

- Tudtam, hogy szűz vagy - kacsintok. - De elképesztő voltál.

Elpirul.

- Elvesztettem... méghozzá egy szellemmel. Na, ilyet sem csinál az ember mindennap! - kacag csilingelően.

- Hát nem - nevetek vele, és hozzábújok. Rákulcsolom az ujjaimat az övére, és megcsókolom.

- Jóéjt - suttogom, mire a fejét a mellkasomra hajtja, pár perc múlva pedig már csak halk szuszogását hallom.

Óvatosan kibújok az ágyból, magamra veszem a ruháimat, és kilépek az ajtón.

Amíg alszik, találkozom Lorenzo-val.

A ház előtti kis hintaszékben ül.

- Na, minden oké? - kérdezem tõle.

- Velem igen - biccent. - Veled?

- Hát, ha te azt tudnád... - röhögök fel.

Végre megtörik a jég, és ő is elmosolyodik.

- Sikeresen meghúztad?

- Zengett a ház.

- Jó - bólint. - De valamit tudnod kell.

Összeráncolom a homlokom.

- Mit? - nézek rá.

Lorenzo megköszörüli a torkát, és sajnálkozva néz a szemembe.

- Ahhoz, hogy visszakerülj a testedbe, az kell, hogy megöld Cassidy-t.

- Várj, mi van? - összegzem a hallottakat. - Vagyis. Ha jól értettem, ahhoz, hogy felébredjek, és éljek, ki kell nyírnom őt, hogy ,,helyet cserélhessünk"?

- Pontosan - helyesel.

- Nem.

- Miért nem? Szereted?

- Mi? Nem, dehogy, csak... én még két embert akarok megölni, és az egyik sem Cassidy.

- Pedig muszáj lesz, ha élni akarsz - mondja.

- Nem lehetne ezt másképpen?

- Ashton! De, lehetett volna - sóhajt. - De te elbasztad.

Összeráncolom a szemöldököm.

- Te mindvégig tudtad - rökönyödök meg. - Mindvégig tudtad, hogy van egy egyszerűbb módja annak, hogy visszakerülhessek a testembe!

- Igen, tudtam.

- És nem mondtad el. Azt mondtad, ,,nem lesz egyszerű". Hazudtál nekem.

- Hidd el, volt rá okom. És azt hiszem, arra is van okom, hogy most elhagyjalak téged.

- Mi? - kérdem döbbenten.

Ő csak lehjtja a fejét, és eltűnik.

Ha jól értettem, Lorenzo elment, és nem fog többet visszajönni. Azt hiszem, csalódást okoztam neki. De megérdemelte. Hazudott nekem. Azt mondta, nem lesz könnyű visszatérnem a testembe. Azt mondta, küzdenem kell az életemért. Elhallgatta, hogy meg kell ölnöm Cassidy-t.

Én pedig bosszút fogok állni ezért.

Gondterhelten megyek vissza Cassidy-hez.

Ő az ágyon ül, a laptopjával az ölében. Érkezésemre felkapja fejét, és aranyos mosollyal az arcán néz rám.

Kissé megnyugodok.

- Miért nem alszol? - kérdezem.

- Melegem volt - vonja meg a vállát. - Merre jártál?

- Lorenzo-val találkoztam.

- Megtudtál valami fontosat?

- Igen - felelem szűkszavúan, Ő pedig nem kérdez többet, hanem feláll az ágyról, elém lép és a nyakam köré fonva a karját, magához húz.

Annyira jól esik most az ölelése. hogy nem tudom kontrollálni a gondolataimat, szavaimat és a tetteimet.

- Szeretlek - bukik ki hirtelen belőlem, miközben beletúrok dús vörös hajába.

Irwin, te kibaszott hülye vagy!

Cass összerezzen, de szorosan von magához.

- Én is téged - búgja a nyakamba.

Hogy miért mondtam ezt? Nem tudom.

Egyáltalán nem érzem ezt, és most nem csak neki, hanem magamnak is hazudtam.

Nekem ő csak arra kell, hogy éljek, és kielégítsem a vágyaimat.

Elgondolkozok Lorenzo szavain. Ő eddig is segített, szóval most is igaza lehet.

És ha az életemért cserébe meg kell hogy öljem Cassidy-t... hát, állok elébe.