Untouchable | Irwin [befejezett] |

eighteenth

Iszonyú gyorsan hajt.

Nagy nehezen utólérem Õt, és bemászok mellé az autóba, az anyósülésre.

- Ez nem jó ötlet - nézek rá.

- Az a nem jó ölet, hogy itt vagy! - mondja élesen. - Nem megmondtam, hogy felejts el? Tûnj el a kocsimból!

- Vedd le a lábad a gázról!

- Menj innen, Ashton! Mit akarsz még tõlem? Átvertél, hazudtál, kihasználtál és még a megölésemen is gondolkoztál! Sőt... Ha a többiek nem érnek oda időben, én már rég nem élnék! Miért nem tudsz már békén hagyni? - fullad el a hangja. Sír.

Megtörli a szemeit, de továbbra is az utat figyeli.

Rángatja a kormányt.

- Nyugodj le, kérlek. Tudom, hogy hibáztam, de ne...

- Mit ne? - csattan fel hirtelen. - Ne haragudjak rád? Ó, de kedves. Miért is ne? - veszi le a szemeit egy pillanatra az útról, de rögtön vissza is néz.

- Mert vezetsz - mondom halkan. - De nem ezt akartam mondani.

- Igen? - vonja fel a szemöldökét. - Ezt figyeld.

Hirtelen beletapos a gázba.

- Mit csinálsz? - riadok meg. - Cassidy, lassíts! Hallod?

- Nem - nevet fel keserűen. - Nem kell megölnöd engem. Megoldom egyedül is. Nagylány vagyok már.

- Lassíts már! Cassidy, ez nem megoldás. Semmire! - szólok rá.

Rám néz. Mondani akar valamit.

- Ezt pont te mondod? Haha jó vicc. Te is megtetted. Csak máshogy - emlékeztet.

- Tudom - fut végig egy hideg, bizsergetõ, és legfõképp nagyon rossz érzés a gerincemen.

Valami történni fog.

És nem jó dolog.

Cassidy a kis kezeivel görcsösen szorítja a kormányt, ujjai szinte már elfehérednek, miközben padlóig tapossa a gázt.

Még mindig engem figyel. Szóra nyitja a száját, de én elfordítom a fejem, és az útra nézek.

Ahol egy õzbak fekszik.

- Cassidy, vigyázz, az utat figyeld!

Sietve elõre fordítja a fejét, de már késõ.

Cassidy sikolt, majd elrántja a kormányt.

Az õzbak riadtan visszaugrik az erdõbe.

Az autó nem engedelmeskesik, kicsúszik, majd a szalagkorlátnak csapódik.

A korlát kettétörik.

Az autó pedig az út melletti kis szakadékba zuhan.