A felhők fölött

21

-Clud-mászik bele az arcomba hirtelen Eli.

-Igen?-kérdezem felkapva a fejemet. Egész végig a az ujján lévő gyűrűt bámultam. Ahogy a víz megállás nélkül folyik benne és a láng különböző színben lobog. Nagyin magával tudja ragadni az ember tekintetét.

-Már megint elbambultál?-forgatja a szemeit.

-Úgy tűnik-rántom meg a vállamat-De mit is mondtál?

-Ja-mondja nekidőlve a mellkasomnak. Szárnyai most éppen a ruhája alatt pihennek így nem nagyon zavar az minket-Csak annyit mondtam hogy izgulok. És megkérdeztem hogy te is így érzel-e.

-Én már túl vagyok azon-súgom a fülébe-Én akkor izgultam igazán mikor megkértelek-mondatomba bele-bele kuncogok ahogy visszagondolok arra a napra.

  Azóta eltelt már hét hónap. Megannyi szervezkedni valónk volt, amit nem hittem volna. Azt hittem, hogy a helyet lesz a legkönnyebb elintézni ahol megtarthatjuk a szertartást, de nem így alakult.

  Én a felhőkön akartam ezt az egészet, viszont Kon erősködött, hogy a tengernél kéne lerendeznünk. Krántisz meg a saját otthonát ajánlotta föl, ami pedig egy tűzhányó volt. Anyám ekkor jött az ötlettel, hogy nem kéne semmilyen extrém helyre gondolnunk. Valahol a földön kéne, hogy az emberek is eljöhessenek. Én erre a kijelentésére csak nagyot néztem, de annyit mondott, hogy ez egy olyan alkalom, amin istennek és embernek úgyszintén részt kell vennie. 

  Végül is engem annyira nem zavarnak az emberek. Néha tök jó lemenni hozzájuk. Néhányukkal elbeszélgetni, vagy csak szórakoztatni a népet az erőmmel. 

  Így eldőlt, hogy az emberek között tartjuk meg. Viszont nem találtunk olyan helyet ahol mindenki elfért volna. Ezért a szabadtéri mellett döntöttünk. Az időjárás miatt nagyon nem kell aggódnunk. Azon a virágos réten tartjuk ahol először találkoztunk. Most is éppen ott vagyunk és én hátulról ölelem és nézzük a naplementét.

  Miután a helyszín megvolt jöhetett az, hogy ki mi legyen. Az egyértelmű volt hogy a szüleim vezényelik le a szertartást, de az nem hogy ki hozza a gyűrűt és ki legyen koszorúslány. Ki kísérje Elit az oltárhoz. Meg az összes többi szerep. 

  Widy lett a gyűrű hozója, míg Migi meg Mary lettek a koszorúslányok. Először nagyon ment a vita, hogy melyikük mi legyen, de végül nagy nehezen össze tudtak hozni egy jó felállást.

  A vőfélyre ketten voltak esélyesek. Két olyan ember akik akár a végtelenségig is tudtak volna vitázni hogy melyiküknek kell annak lenni, így nekem kellett az egészet eldöntenem. Így most kettő vőfélyünk van. Ruti és Kon.

  Ezután a tanúk következtek. Ők voltak a leggyorsabban meg. Az enyém Lig lett míg Elié Irisz. 

  Végül de nem utolsó sorban az aki az oltárhoz kíséri az én istennőmet. Ez volt a legnehezebb. Abban mindenki egyetértett hogy az apja nem teheti meg. Hiszen nem is élt és a napjait most éppen a pokolban tölti, de akkor ki más?  Ekkor támadt a legjobb ötletem, hogy ki legyen az aki megérdemli ezt a fontos szerepet. 

  A többi munkálatban már mindenki megpróbált kisegíteni minket, hogy nehogy már csak ketten próbáljuk azt a sok dolgot elintézni. Ez az egész négy hónapig tartott. És végre befejeződött. Holnap lesz a nagy nap. És már alig várom.

-Holnap az a lány is eljön?-hangján hallom, hogy reméli a válaszom nem lesz.

  Pontosan három hónapja találkoztunk az egyik testvéremmel. Egy távoli bolygón volt istennő, de már nem is tudom, hogy miért került ide. Csak annyit tudok, hogy nagyon jól mutatkozott be nálunk. Mondjunk csak annyit, hogy megint több napot aludnom kellett.

-Mivel holnap a legtöbb testvérem itt lesz, ezért gondolom ő sem akarja kihagyni-mondom el a szomorú hírt. Olyan furcsa lesz nem csak őt látnom, hanem olyanokat akikről azt sem tudtam, hogy a családomba tartozik. Még elméletileg Strun is el fog jönni.

-Remek-morogja maga elé.

-Nyugi, csak a holnapi napot kell vele kibírnod-súgom a fülébe.

-Úgy beszélsz mintha te nem haragudnál rá-fordul felém duzzogva.

-Már nem is haragszom rá-már épp megszólalna mikor folytatom-Természetesen az első nap nagyon is haragudtam rá, de lehet hogy az ő helyzetében én is ezt csináltam volna. És amúgy is, testvérek vagyunk. Ez ugyanolyan mint Rutival. Néha hajba kapunk, de mindig kibékülünk.

-Bárcsak én is képes lennék úgy megbocsájtani mint te.

-Majd talán te is megtanulod-súgom a fülébe és lecsukom a szemeimet. 

  Bár már eltelt egy kis idő mióta összevesztünk azzal az istennővel, még a mai napig néha úgy érzem, hogy állva elbírnék aludni. Mondjuk akkor a szokásosnál is mérgesebb lettem. A mai napig is vannak sötét foltok abból a beszélgetésből. Nem tudom hogy valaha tudni fogom-e mi történt teljes egészében.

  Mikor azt hinné az ember, hogy minden tökéletes, minden menetre kész és lehet kezdeni akkor jön csak rá, hogy még van egy-két apróság vissza.

  Voltak amiket viszonylag gyorsan a vendégek érkezése előtt meg tudtunk csinálni. A többi feladatnál meg mázlink volt, hogy nagyon sokan késtek. Olyanok akik nélkül nem akartam elkezdeni. Mint például Elizabeth anyja. Na igen. Itt volt egy kis kavarodás, de végül megtudtuk oldani, hogy eljöjjön. És most itt ül az első sorban.

  De most már tényleg minden kész. Mindenki itt van. Az összes testvérem aki éppen ráért, vagy egyáltalán tud rólam, és az ő angyalaik nagyja, meg még egy rakatnyi ember. Mindenki a saját elegáns ruhájában van. Az embereké majdnem mind ugyanolyan, viszont a többiek a saját hatalmukhoz illő ruhát választottak. Krántiszon vörös és narancs színű ruhák vannak, míg Konon kék. Egy ember van, akinek a ruházata nem ideillő. És az nem más mint a jövevény. Egy hatalmas fehér csuklya van rajta, és arcát egy maszk fedi. Ha nem tudnám, hogy mire szolgál ez az egész akkor biztos megsértődnék rá, de úgy hogy ismerem a körülményeket ezt most elengedem. Örülök annak, hogy eljött, és remélem hogy ki tudok majd vele valamikor békülni.

-Hát ez a nap is eljött-csap erősen a vállamra Ruti, ezzel kizökkentve a gondolkozásomból-Tudtam, hogy egyszer be fog törni téged ez a lány, de nem hittem, hogy ilyen gyorsan.

-Téged is betörhetne már valaki-nézek rá egy ravasz mosolyra, mire mind a hárman nevetni kezdünk.

-Amilyen forrófejű szerintem a végtelenségig nem fog találni egy lányt sem aki el fogja viselni-kontráz rá Kon. 

-Na nyugodjatok le-teremt le minket anyánk-Mindjárt kezdődik.

  Igen. Néhány perc és Elizabeth az én istennőm lesz. Már itt állok az oltárnál mögöttem a két fivéremmel. Középen apám és anyám széttárt szárnyakkal. Már régen is nagyon csodáltam az ő szárnyaikat. Míg anyámnak hófehérek mint a gazdátlan angyaloknak, atyámnak ugyanolyan kristályokból vannak, mint amiből Eli gyűrűje van. 

  Halk zene szólal meg, mire feláll a tömeg, és mindenki az éppen ide közeledő lányra néz. Hófehér ruháját kisebb kristályok díszítik, arcát a fátyol fedi kezében meg egy gyönyörű csokor virág van. Olyan növények vannak összekötve amiket még életemben nem láttam. 

  Mögötte Migi, Widy és Mary lépked. Míg a szélistennő hozza a gyűrűt a másik kettő rózsaszirmokat dobál.

  Szoni Eli mellett áll, aki pedig belekarol. 

  Mikor odaérnek, a lányok és Barasz elállnak mellőle, és Elizabeth lehajtja a tekintetét. Látom karjainak remegéséből, hogy nagyon izgul. Viszont egyik pillanatban felkapja rám a tekintetét, és mikor meglátja biztató mosolyomat abbahagyja a remegést. Szájával egyetlen egy szót tátog nekem, hogy senki se hallhassa.

"Szeretlek"