A felhők fölött

4

  A nap már fent van, viszont fogalmam sincsen, hogy hány óra van. Mondjuk ez nem meglepetés. Éppen föntről nézem a kis falucskát, és annak minden polgárát. Várom azt az egyet, akivel ma találkám van. 

  Mikor meglátom őt, ahogy elindul a rét felé, furcsa idegesség uralkodik el bennem. Ilyet már nagyon rég nem éreztem. Becsukom a szememet és veszek egy mély levegőt, majd felállok.

  Miután kinyitom a szememet, az arcomat megcsapja a lágy szellő, mely felém repíti a virágok illatait. 

  Kezemmel lenyúlok a térdemig érő fűbe, és kitépek egy virágot. A szemem elé emelem és vizsgálgatni kezdem. 

-Irisz műve-mondom ki szinte suttogva. Irisz a húgom, a növények istennője. Az összes növényt ő alkotta aprólékos munkával. A legtöbb idejét ha jól tudom a virágok vették el. Mivel ezeknél direkt odafigyelt, hogy tökéletesek legyenek és gyönyörűek. 

  Leülök a fűbe, majd a piros kis növényt beledobom a magas fűbe. 

  Mellettem halk hangot hallok meg. Valami mozog ott. Majd hirtelen ugrik elő egy nyuszi. Meg sem hajlik, csak az ölembe ugrik. 

  Meglepetten nézek rá. Nem zavar, hogy nem hajolt meg, de ez furcsa. Eddig ez volt az első. És az is, hogy ő akarja, hogy hozzányúljak nem fordítva

  Ráteszem a kezemet e puha bundájára. A teste remeg. Fülei az ég felé merednek, orrát meg ingerülten mozgatja.

  Felnézek az égre és egy nagy héját látok meg, mely amint meglátja magán a tekintetemet, fejével biccent egyet, majd tovább repül.

-Szóval ezért csináltad ezt-mondom mosolyogva, és elkezdem simogatni a kis nyuszit. 

  Kétszer végigcsúsztatom a kezemet rajta, és azt látom rajta, mintha menni akarna. Pontosan tudom, hogy miért, és ezért nem engedem neki. Erősködik, de karmait nem akarja használni, nehogy megsebesítsen. Bár nem érne el vele semmit. Nem tudja felsérteni a bőrömet, csak egy pillanatig fájna.

-Nyugi, semmi baj-súgom ágaskodó füleibe, mire abba hagyja a ficánkolás.

  Nemsokára Elizabeth megérkezik. Ahogy meglát engem, fülig ér a mosolya. Viszont amikor meglátja a kezemben a kis nyuszit kezeit szája elé rakja, és csak ennyit mond:

-De cuki.

  Amint ezt kimondja leül mellém a fűbe, és kezét a kis állatkára rakja, aki először megremeg az érintésétől, de utána hozzászokik, sőt élvezni kezdi, hogy kényeztetik. Én viszont egy ravasz mosolyra húzom a számat.

-Igen tudom, de azért ő is aranyos ugye?-ahogy ezt kimondom, halkan elkacagja magát, majd tekintetét rám vezeti. Belenézek a kék szemeibe. Valamiért úgy érzem, hogy most azonnal el tudnék bennük veszni. 

  Megrázom a fejemet, majd a kis állatra tekintek, aki kérdőn mered rám.

-Meg akarod fogni?-kérdezem, mire meglepetten tekint rám.

-Mi? Én?-kérdezi esetlenül.

-Nyugi, csak egy nyuszi. Nem fog megharapni.

  A mellső mancsai alá nyúlok, majd felemelem, és Elizabeth kezeibe adom. Pár pillanat után, már elkezdi simogatni a nyugodt állatot. Annyira lenyugodott az a nyúl, hogy már lecsukja a szemét, és próbál a simogatás mellett aludni egy kicsit. 

-Mintha egy macska lenne-mondom halkan kacagva.

-Lehet, hogy igazad van-miután ezt kimondja gondolkodóan rám tekint-Hogy-hogy nem futott el előled?