Runemaster

Tizedik rúna

Nagyot fújok, mikor végre haza érünk, ez a hely sokkal barátságosabb, mint Portelor.

- Végre itthon! - Sóhajt egyet szerelmem is, de fejét nem emeli fel a mellkasomról.

- Igen, itthon vagyunk. - Mosolygom rá, majd végigsimítok a haján, mire jobban hozzám bújik, amivel kuncogásra késztet.

- Na, gyere hosszú napunk volt. Ideje lenne lepihenni. - Lépek hátrébb és fogom meg a kezét, majd magam után húzom a fürdőszobámba. - Tiéd az elsőbbség. - Biccentek a kád felé, amiben azonnal meleg víz terem. - Frissülj fel, én addig csi... - A szó bennem ragad, mikor magához ránt egy csókra, azonnal észre veszem, mikor a mágiája kirobban belőle és ösztökélni kezdi az enyémet, hogy kövesse a példáját. A gerincemen végigfut a kellemes bizsergés. Szinte fel se fogom mi történik, csak mikor megcsap a hűvös levegő. Avick levette az ingemet. - Ne ilyen hevesen drágám! - Húzódom el tőle. - Még vacsoráztok előtte. - Erre azonnal befogom a szám. Mégis mit csinál ez a jóslás rúna? Avick lassan biccent egyet.

- Szeretlek! - Suttogja összeérintve az ajkainkat, majd szinte kitol a szobából.

- Ilyet, ha lehet többé ne csinálj Kei! Eléggé kínos volt. - Forgatom meg a szemem, ahogy a konyhámba sietek és nekikezdek a vacsora elkészítésének. - Szokj hozzá Kastian! Most már bármikor bármelyikünk megszólalhat. - Hallom meg a számon keresztül Len csicsergős hangját. - De, jó! Most már arra is figyelhetek, hogy mikor mit mondok! - Morgok magamban, de érzem, hogy Rai lenyugtatja a többieket bennem. - Köszönöm. - Hunyom le a szemem, mikor csend lesz.

- Nincs mit haver! - Jön a válasz a számból, mire kiráz a hideg. El fog tartani egy darabig mire ezt megszokom. Ezután némán csináltam a vacsorát, amíg Avick meg nem jelent, egy szál alsóneműben. A látványtól valószínűleg elpirultam, de igyekszem magam kordában tartani.

- Te jössz, majd én befejezem. - Biccenti oldalra a fejét, én pedig mosolygom rá, majd ellépek mellette megsimogatva az arcát.

- Sietek. - Ígérem neki, ahogy elsietek a fürdőbe és amilyen gyorsan csak tudok megmosakszom. Elgondolkodom rajta, hogy felöltözzek, de mivel Avick se volt hajlandó nagyon sok ruhát magára kapni, így én sem erőlködöm, csak alsónadrágban kimegyek hozzá. Mikor meglát szó szerint ledermed és eltátja a száját. - Ki fogod borítani a vacsorát kedves! - Lépek mellé és veszem ki a kezéből az edényt, még mindig nem mozdul, csak bámul rám, ahogy befejezem a tálalást. - Jól vagy? - Nézek rá aggódón, mire megrázza a fejét és fülig pirul.

- Igen. - Feleli, majd lehuppan az egyik székre és bőszen bámulja a tányérját. Én elmosolyodom és leülök vele szemben, majd mutató ujjammal felemelem a fejét.

- Előttem nem kell elrejtened az érzelmeid! - Suttogom, mire kitágulnak a szemei.

- Rendben, Mac! - Erre pislogni kezdek. - A szemed, színt vált, ha rúnát váltasz. - Magyarázza, mire kuncogni kezdek.

- Akkor legalább te tudni fogod ki beszél éppen. - Mosolygom rá. - Na, de most már azt hiszem ehetünk. - Ő azonnal bólogatni kezd és bele is fog a vacsorába. A csendes vacsora után a lefekvés mellett döntünk, így mint tegnap este egymást ölelve fekszünk le az ágyba. - Jó éj... - Kezdenék bele a mondatba, de megint elkapja az ajkaimat.

Végig fut rajtam az aggodalom, érzem ahogy a rúnák is nyaggatnak a mágiájával együtt, hogy adjam be a derekam, de fogalmam sincs hogy kell ezt csinálni, főleg egy fiúval. Viszont akárhogy próbálok elhúzódni Avick nem engedi el az ajkaim. Elengedte a mágiáját, most az irányítja a testét a vágyai szerint, én pedig nehezen tudok ennek ellenállni. Érzem kezét végigfutni csupasz mellkasomon, ahogy lábát összefonja az enyémekkel.

- Avick... - Suttogom, mikor végre elengedi az ajkaimat, de nem tudom folytatni, mert számra nyomja a mutató ujját.

- Engedd el a mágiád Kastian! A kedvemért. - Búgja a fülembe.

- Az meg is ölhet, ha elvesztem az eszem nem tudom irányítani. - Nyelek egy nagyot, féltem őt, saját magamtól is.

- Nem fog! Hiszen a tiéd vagyok. - Suttogja, ahogy megfogja a kezem és a fenekéhez vezeti. - Csak a tiéd... - Mikor az utolsó szót kimondja már teljesen hozzám van simulva, egyik keze a hátamat simogatja a másikkal pedig lassan a hajamba túr elérve, hogy lehunyjam a szemeimet. - Rúnamester! - Szalad ki az ajkai közt mielőtt azok összetapadnának az enyémekkel.

Ennyi volt, vesztettem. A mágiám az akaratom ellenére teljes erővel kirobban belőlem, édes nyögéseket kicsalva partneremből. Kezeim maguktól mozdulnak, ahogy rámarkolok a fenekére és a hajába túrok. Hirtelen már nem is értem miért fogtam magam vissza eddig. Csak egy mozdulat kell, hogy a hátára fektessem és fölé kerüljek. Ajkaink elválnak egymástól, de enyémek nem hagyják el a bőrét. Ott csókolom, ahol érem és élvezem azt a jellegzetes illatot, ami ő. Érzem kezeit a vállaimon, ahogy szorosan markolják azokat, hallom a nyögéseit, amik lassan egyre hangosabbak lesznek, amint kezeim egyre több helyet fedeznek fel törékenyen gyönyörű testén.

Egészen addig, amíg meg nem akadnak az alsónadrágjában. Ajkaim fintorra húzódnak és csak csettintek egyet, hogy eltűnjenek az aggató ruhadarabok és végre mindenhol bőr érjen bőrt. Végigjár a bizsergés, mikor Avick lábaival körbefonja a derekamat és elkezdi a nyakamat csókolgatni, miközben én próbálom a testének érzékeny pontjait feltérképezni.

Csak a szemem sarkából látom, ahogy körbevesznek minket az idézőkörök, viszont legnagyobb meglepetésemre egyiküket se hallom, azonban ezen nincs sok időm elgondolkodni ugyanis, mikor szerelmem farkához érek mélyet sóhajt, így ajkaimon halvány mosollyal, kezem óvatos mozdulataival kezdem el kényeztetni, ami meghozza a hatását, hiszen pillanatokon belül zihálni kezd és csak nyögni tud.

A hangoktól érzem, ahogy egyre keményebb lesz a merevedésem és egyre sürgetőbb az érzés, hogy többet akarok belőle, hogy nem elég, amit kapok, hogy sokkal közelebb akarok kerülni hozzá. Ujjam gondolkodás nélkül nyomom be a bejáratán, édes sikolyt kicsalva belőle. Hosszú percek múlva már két ujjam mozgatom benne, ő pedig a vállamba nyomja a fejét és folyamatosan zihál. Végül, mikor már úgy érzem, hogy elég volt, kihúzom az ujjaim, amivel hirtelen légvételt csalok ki kedvesemből, aki kérdőn néz rám.

Én pedig elhelyezkedem a bejárata előtt és egy csók kíséretében belé hatolok, mire belenyög a csókba. Percekig mozdulatlanok maradunk, mikor megmozdítja a derekát. Először csak lassú tempóban kezdek el mozogni benne, de nem sokáig, hiszen a mágiám és a rúnáim gyorsaságra ösztökölnek amiért, mikor Avick hangosan nyögni kezd csak hálás leszek.

- A miénk, csak a miénk! - Szólalok meg a füle mellett egyszerre az összes rúnámmal, ahogy magamhoz ölelem.

- Csak a tiétek! - Túr a hajamba Avick, mire megint végigjár rajtam a mágia, szinte érzem, ahogy a tagadás rúnájának szárnyai megjelennek a hátamon. - Len? - Dermed le a karomban, mire a szemébe nézek.

- Mind! - Hajolok ajkaihoz és csókolom meg mélyen és szenvedélyesen, amivel már el is terelem a figyelmét.

- Kastian! - Sikolt, mikor gyönyöre legmagasabb fokára ér és élvezete kiömlik közénk.

- Avick! - Sikoltom én is megtöltve őt magjaimmal, majd zihálva rádőlök a mellkasára.

- Szeretlek Kastian! - Simogatja meg mély levegőket véve a hajam.

- Én is szeretlek Avick drágám! - Suttogom a fülébe. - Készen állsz a második körre? - Mosolyodok el, nem is várom meg a válaszát, mikor megérzem a hasamnak nyomódva a farkát, amint újra életre kel. Hosszú éjszakának nézek elébe és remélhetőleg hosszú boldog éveknek is. Egy biztos, megtaláltam az életem értelmét, a mágiám másik felét, azt aki nekem lett teremtve, az én Avickomat.

VÉGE