Portelor országának királya meghal. Avick a volt király legbizalmasabb embere nyakába veszi a világot, hogy megkeresse és visszavigye az országba az igazi és egyetlen örököst. Viszont mikor megtalálja nem hisz a szemének. Az országa megmentője, a kö...
Mosolyogva nézek rá, majd lassan felállok és felé nyújtom a kezem.
- Szerzünk neked rúnaköveket. Hogy tetszik az ötlet? - Kérdezem a kelleténél talán egy kicsit több izgalommal a hangomban, de szerencsére lelkesedésem nem talál süket fülekre, látom a szemében, hogy ő is jó ötletnek tartja a dolgot.
- És hova megyünk megszerezni őket? - Fogadja el a kezem és hagyja, hogy felhúzzam a kanapéról, én csak a szám elé teszem a mutató ujjam és kacsintok rá egyet, ahogy elindulok az ajtó felé.
- Repültél már sárkánnyal? - Állok meg hirtelen és aggódva nézek rá, főleg mikor meglátom a rettegő arcát. - Ne aggódj, Varian a légynek se tudna ártani. - Szorítom meg biztatóan a kezét, mire biccent egyet és mikor kilépek az ajtón néma izgalommal követ. - Próbálj meg nem megijedni. - Kuncogom, megállva a házam előtti tisztás közepén, füttyentek egyet. - Varian!
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Avick, ő itt Varian! - Mondom nyugodtan, ahogy a levegőből egy hangos ordítás társaságában leereszkedik elénk a hatalmas fekete sárkány. Óvatosan nyúlok a fejéhez és simogatom meg. - Varian, ő pedig Avick a társam. - A sárkány oldalra biccenti a fejét. - Igen, olyan társam. - Vakarom meg a nyakam elpirulva. Szeretnéd megsimogatni őt, Avick? - Kérdezem a fiú felé fordulva, aki bólogatni kezd. - Akkor gyere, szépen, lassan. - Intek neki, ő pedig engedelmeskedik.
~ Nem eszem meg! Nem kell így félnie! A társad, úgyse tudnám bántani. Ha bárki hozzáérne azonnal megölnéd az egyént Kastian. ~ A sárkány szavaira még jobban elpirulok.
- Mit mondott? - Meglepetten fordulok Avick felé, aki a sárkányt simogatva néz engem.
- Csak azt, hogy ne félj, nem fog bántani, mert a társam vagy. - Mondom, még véletlen se elmondva a teljes igazságot. - Gyere, segítek felülni rá. - Látom a szemében az aggodalmat, de szinte érzem, hogy megbízik bennem akaratlanul is annyira, hogy higgyen nekem. Megfogom a kezét és egyszerűen elmormolok az orrom alatt egy varázslatot, mire emelkedni kezdünk, és a sárkány hátán szállunk le. Avick előttem ül, én szorosan átölelem a derekát és magamhoz húzom, érzem, ahogy hozzám simul, arcomra boldog mosoly szalad a tetteire.
- Kényelmes? - Kérdezem a füle mellett, hangom hallatán megremeg.
- Nagyon is. - Válaszol biccentve és lehunyja a szemét.
- Rendben, akkor akár indulhatunk is. Varian, vigyél el minket Mimbledorba, kérlek. - Szólok a sárkányhoz, aki kitárja a szárnyait és felemelkedik a levegőbe. Avick mágiája izgatottan köröz körülötte, így képtelen vagyok folyamatosan simogatni a kezét, hogy lenyugtassam, a sárkány annyira nem biztos, hogy örül a plusz mágiának. A kedvesem boldogan kacagva élvezi az utat és meg kell hagyni én se élveztem még ennyire az utat a rúnakövek országába. Mikor leszállunk megkérem a sárkányt, hogy várjon meg minket. Végül a tájat tátott szájjal bámuló Avick mellé lépek.
