Másnap kipihenve ébredtem na meg valami isteni illatra.. Ágyamból kikecmeregve és felöltözve indultam az illat felhő után. HaNe volt az aki épp reggelit készített.
-Reggelt csajszi!-kacsint rám verőfényes mosoly kíséretében. -Reggelt..-ásítottam hatalmasat. -Gyorsan kajcsizzunk és mennünk kell vásárolni!-pakolt elém. -Vásárolni?-néztem értetlenül. -Minden göncöm elégett a tűzben..ezek is a te cuccaid.-mutat magára.
Gyorsan behabzsoltam mindent és emberi külsőt alkottam magamnak. Kocsiba ültünk és körbejártuk a külömböző üzleteket.
-Menjünk be oda is!-mutat HaNe egy hatalmas fehér üzletre. De egy pillanatra megtorpantam elötte. -Gucci? Ide be sem engednének..-néztem a lányra. -Már miért nem?-nézett rám unottan. -Mert nem vagyunk se népszerűek sem pedig szépek.-mosolyogtam halványan. -Ugyan..-elkezdett matatni tárcájában. -Ezen a kártyán rengeteg pénz van.-vágott önelégült képet. -Szóval nyomás!-kapta fel szatyrait.
Sosem voltam még ilyen puccos helyen. Ez tényleg a gazdag embereknek lett kitalálva. Ha 60 évig dolgozom sem lenne pénzem itt bármit is vásárolni.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Elnézést.Mit szeretnének a hölgyek?-állított meg egy elég undok képű vén fószer. -Természetesen vásárolni.-tette csípőre kezét HaNe. -Sajnálom hölgyem ez egy elit hely..maguknak ez elég..kényelmetlen.-nyőgte szavait. -Hogyan? Nem vagyok szegény!-háborodott fel. Egy ideig még balhéztunk az öreggel. -Ide nem jöhet akárki!-szólt erélyesebben. -Akkor kik jöhetnek?-fortyongott HaNe. -Például az az Úr...-mutatott az egyik sorra.
Az én tekintetem és HaNe-é is azonnal megváltozott mikor az "Urat" néztük. Jungkook volt az. Felismertem még úgy is hogy maszk volt rajta. -Igaza van.-ragadtam meg szatyraimat és futásnak eredtem. Nem akartam hogy Jungkook meglásson. Biztos szólna a többieknek hogy itt vagyok. És azt nagyon nem akarom. -CHOO!-kiabáltnutánnam HaNe. Az utca sarkáig bírtam majd Ő is beért. -Minek futottál el?-támaszkodott térdein. -Jung-Jungkook ott volt az üzletben..-lihegtem. -Hogy? Lehet hogy csak össze téveszted.-magyarázkodott. -NEM! Felismerem! -akadtam ki. -Jó-Jó..-egyezett be HaNe. -Inkább menjünk enni valamit..-javasolta.
Bele eggyeztem a kajálásba és kocsiba is pattantunk. Egy közeli kifőzdébe mentünk. Olcsó volt és nagyon finomak voltak a kaják. Vacsorára vittem haza hogy megsporoljuk a főzest.
Jungkook pov :.
-CHOO!- hallottam meg a bejárat felöl és láttam hogy két lány a boltból szalad ki. Annyira hasonlít az alacsonyabb Choo-ra. Nem-Nem! Nem beszélhetek róla... Akkor mindenki szomorú lenne. Főleg Tae-hyung. Lehet össze tévesztem és akkor feleslegesen beszélek nekik és újra megdorgálnának. Jobb ha befogom.
Choo pov:.
-Ahh!~ - tökre jól laktam!-nyújtózott HaNe. -Örülök.-álltam fel hogy fizethessek.
Miután rendeztem számlánkat haza indultunk. Miután fel kecmeregtünk a 7. emeletre ledobtuk szatyrainkat és elnyúltunk a kanapén.
-Ez mókás volt!-vihogott HaNe a bolti esetre utalva. -Fogjuk rá..-húztam fel térdeim. -Nem hinném hogy felismert volna. Ha pedig igen akkor mivan..?-könyökölt el. -Az hogy nem akarom hogy megtudja hogy itt vagyok mert akkor biztosan feltúrja egész Szöult!-akadtam ki. -De nem csinálhatod ezt örökké..Előbb vagy utóbb úgy is találkoznod kell Targyung-al és a többiekkel.-szólt rám kissé hangosan. -Hadjuk ezt...-álltam fel hogy a konyhába menjek egy pohár innivalóért. -Miért tereled el a témát mindig?-nézett rám kissé . -Mert lemondtam az egészről.-fújtattam. -Egész biztos vagyok abban hogy hiányzol a srácoknak..Namjoon-nak Kook-nak és a többieknek. Főleg Taehyung-nak...-sütötte le tekintetét és látni véltem néhány könnycseppet. -Honnan veszed ezt..-sétáltam oda a pityergő lányhoz egy ölelésre. Nem kellett volna neki esnem. -Tudom..-szipogott. -Hoseok miután elmentek még aznap este felhívott..-mondta érzéstelen arccal mert nem tudta mit vált ki belőlem ez az egész. -Felhívott?-huppantam le a mögöttem lévő kanapéra. -Ühüm..-bólintott.
~ Visszaemlékezés ~
HaNe pov:.
*telefon csörgés 01:00*
-Hobii~ máris hiányzom?-vakargattam szemeimet. -Szia..me-megérkeztünk...-hallottam Hoseok sírását a túloldalról. -Hobi? Miért sírsz? Mi történt?-kérdeztem de a válasz akadozva jött. -Mondd meg...Mondd meg Choo-nak hogy sajnálom..-zokogott. -Mit?-kérdeztem. -Hogy fájdalmat okoztam neki és hogy becsaptam. Irtó rossz hogy nincs itt. -szipogott a telefonba. -Figyelj Ho-. -kezdtem bele de félbe vágott. -Ne hagyd hogy újra szenvedjen. Nem akarom hogy egyedül érezze magát.-teljesen megértettem Hoseok-ot. Elrontott mindent kettőjük közt de tudtam még szereti. Látta hogy Choo boldog Tae-vel és inkább magába folytotta az érzéseit...idáig. -Rendben.-mosolyodtam el de ezt Ő nem látta.
~Visszaemlékezés vége~
-Értem.-mosolyodtam el miután HaNe elmesélte ezt nekem. -Mostmár érted? Nem akartak lemondani rólad Hobi legalábbis nem.-öntött magának egy pohár shoju-t.
Hamar témát váltottunk és mindenki a szobájába vonult. Én nem aludtam még hanem az ágyam alatti dobozt vettem elő. Ezek azok a holmik amiket egymásnak adtunk Tae-vel vagy a többiekkel. Rengeteg fénykép de mind közül a kedvencem amin mind a 8-an rajta vagyunk a folyónál és ez a kép mindenkinek megvan...azthiszem. De mind közül a nyaklánc volt az ami kissé sírásra késztetett. Felálltam a padlóról és a tükörhöz sétáltam. Kikapcsoltam a nyakláncot és feltettem azt. Ahh még mindíg olyan szép... Sokáig nem nézegettem mert ágyamban ért el az álom.
"Mikor jössz Tae? " "Vajon most mit csinálhatnak?"
