Vissza hozzád-BTS ff.-BEFEJEZETT

17.rész-"Igen"

A furcsa este elkezdődött. Nem tudom mi fog történni mindenki öltönyben van és nem mondd semmit. Úgy gondoltam csak teszem amit kell. Mindenki itt van kivéve Taehyung-ot és Hoseok-ot akit már már nagyon keresek a szememmel.
-Kit keresel?-hallottam meg egy hangot. Hoseok volt az s úgy mint a többiek öltönyben. Piszok jól állt rajta kár is volt tagadnom.
-Gyönyörű vagy.-közeledett lassan felém.

-K-köszönöm.-most meg miért dadogok?
-Foglalj helyet.-húzta ki a székem amin helyet is foglaltam. Majd nem sokkal ezután egy szintén öltönyös Jimin felszolgált némi pezsgőt.
Hoseok úgy tett mintha ezek a dolgok hétköznapiak lennének és hamar szóba elegyedtünk.
Ezután Jungkook szolgálta fel nekünk a vacsorát majd halk zongora játék kezdődött amit Yoongi biztosított. Mosolyogtam a dolgokon és úgy voltam vele ha már furcsa ez a dolog nekem akkor bele megyek én is ebbe a játékba.
-Tudod..-kezdett bele.
Rá pillantottam jelezve hogy figyelek rá.
-Az eltelt pár év megmutatta azt hogy tényleg te vagy az akit szeretek.-pillantott rám.
-Hoseok...-szóltam és Ő csak folytatta.
-A suliban mindíg téged néztelek. Annyiszor elakartam mondani. Sosem volt rá lehetőségem. De mikor először megcsókoltalak és tudtam én vagyik neked az első...sok önbizalmat adott. De ami azután történt...tudnod kell hogy nem önszántamból tettem azt amit. Taehyung szervezett össze mindent. Azután elakartam mondani az igazságot de nem tudtam veled beszélni erről. Nem tudtam hogy hogyan is állhatnék eléd. De most hogy itt vagyunk...-állt fel mondandója végére. Lassan sétált oda hozzám és a farzsebéből vett ki egy kis dobozt majd megtörtént az ami minden lány álma.

Hoseok letérdelt elém és fel tette a nagy kérdést.

-ChooHee...megtisztelnél azzal hogy a feleségem leszel..?-nézett bele szemeimbe.
Fel sem tudtam fogni mi is történik most csak sírtam és sírtam mikor sikerült válaszolnom.

-Igen...-sírtam tovább. Hoseok felhúzta a gyűrűt megcsókóltuk egymást és  a térdemre helyezve fejét sírt Ő is. A többiek mind körénk gyűltek. HaNe és Mika is. Mindenki tudott erről. Ez egy olyan ajándék amit örökké őrizni fogok a szívemben.

-Rendbehozok mindent..ígérem..-sírt továbbra is.
-Nem rontottál el semmit...-simogattam fejét s sírtam továbbra is.

-Tudtátok!-töröltük le könnyeinket s néztünk a minket tapsolókra.
-Mar egy ideje.-kacsintott Mika.

A vacsora után elindultunk sétápni majd taxiba ültünk.
-Hová megyünk most?-kérdeztem.
-Szeretném ha ezt a különleges estét egy különleges helyen ünnepelnénk tovább.-puszilta meg orcámat.

Örültem hogy egy olyan ember van velem mint Hoseok. Hisz benne megvan minden boldogságom.

Megállt az autó és kiszálltunk. Amint megláttam hogy talán Korea eggyik leggyönyörűbb hotele és előadó terméhez értünk elakadt a lélegzetem. A melletem állóra mosolyogtam és Ő hasonlóképp tett.

Az előcsarnokban alaposan körbenéztem míg Hobi a lakosztályt intézte. Arany és márvány növények es a sürgő-forgó személyzet.

-10.emelet 7-es szoba.-áll meg mellettem. Belé karoltam s a lifthez indultunk. Az utunk felfelé azzal telt hogy csak sóhajtozzunk és a torkunkat köszörültük.

A lakosztályba érve a teraszra indultunk s hideg időrévén Hoseok rámterítette zakóját.

-Emlékszel.?-biccentett az égre.
-Csillagik.?-kérdeztem vissza.
-Azon azbestén mikor randizni mentünk akkor is csillagis volt az ég.-nézett rám.
-A gyűrű amit adtam...legyen egy a sok közül. A többi az irántad érzett szerelmem. Mind megszámlálhatatlan.-nézett ugyanúgy mint régen...komolyan és látva hogy az elmult események ahogy engem úgy Őt is meg gyötörték. Már nem gondolkodtam. Tudtam...tudtam Hoseok lessz az.
Sokat nem is vártam azonnal ajkaira tapadtam. 
-Nem ezzel a gyűrűvel akarlak birtokolni.-fogta meg kezemet.
-Hanem ezzel itt..-bökött szívem "helyére".
-Köszönöm Hoseok.Mindent. Higy vagy nekem. Megmentettél..-kezdtem.
-Mikor megtudtam higy többé nem lehetek anya és higy elvesztettem a gyermekemet..azt hittem hogy meghalok.Megakartam halni. De te nem hagytad. Hálás vagyok és leszek.-csókoltam meg ujra.
Olyannyira veleéltük magunkat hogy lassan a hatalmas ágy felé vettük az irányt és arra lettem figyelmes hogy Hobi felsőteste van elöttwm.
-Tetszik?-kérdezte kacér mosollyal az arcán. Nem szóltam azonnal a fiú fölé kerekedtem és apró csókokkal és puszillal hintettem be testét a nyakától a kidolgozott hasáig.
-Perverz vagy...-pihegte. Tudtam nembírja már sokáig hogy kínzom.
-Én..?-kérdeztem szemébe pillantva.
-Ihhgen..-simítottam tagjára.
-Jagia...-nyőgte.

Láttam hogy szenved és úgy gondoltam ha mar boldogok vagyunk akkor legyünk boldogabbak.
Lassan megváltam a Hoseok felesleges ruháitól. S Ő is így tett.
Letépve egymásról ruháinkat Hobi felémkerült és vissza nyúlva nadrágjához elővett egy óvszert.
-Jagia..Tudom hogy kevés az esélye hogy anya legyél de vigyáznunk kell még.-nézett rám.
-Örülök hogy vigyázol rám Hobi-simogattam meg arcát és már türelmetlenül vártam.
-Te vagy a mindenem Choo.-csókolt meg és akkor éreztem hogy egybe forrtünk aminek mind ketten hangot adtunk.

Elveztük ahogy újra össze forr a testünk és csak azoknak a pillanatoknak éltünk.

A reggel hamar eljött és elvégezve rutinunkat indultunk haza. Vagyis Hobi a stúdióba. Meg kell beszélni ezt a házasság dolgot is az ügynökséggel. Én pedig elkezdtem munkát keresni mivel a szállodában már felmondtam és nem igazán vágyom vissza.
-Pincérlány...takarító...-sóhajtottam az ujság felett és a kávémat szürcsöltem. Nézelődtem majd talaltam eggyet ami érdekesnek tűnhet. Egy festmény boltba keresnek értékesítőt. Gondoltam értek a témához biztos felvesznek. Telefonáltam majd másnap el is mentem beszélni a főnökkel.

Az interjún minden simán ment. A főnök asszony mint kiderült...örül hogy olyan embert alkalmazhatott aki ért a festészethez és a híresebb festőket is ismeri.

A srácok ujjabb turnéra mennek. Az az egy hónap múlva találkozunk csak. Ez alkalomból kikísértem Őket a reptérre.
-Kari elött itthon leszünk.-ölel meg Namjoon.
-Hozok neked valami szép ajándékot Noona.-ölel szintén Jungkook.
-Kimchit kell főznünk ha haza érkeztünk.-pacsizok Jinnel.
-Nem lattam közelről a gyűrűd.Mutiiii~ -szólt Jimin.
Felé nyújtottam karomat. Az ujjamon lévő ékszert Taehyung is megnézte magának.
-Szép.-szólt oda.
Bólintottam megköszönve dícséretét.
-Egy hónap Jagi.-csókolt meg Hobi.
-Hamar elmegy.-csókoltam ujra.
-Hiányozni fogsz...-dönti homlokát enyémhez.
-Te is Oppa..-mosolygok és  csókot váltottunk mikor bemondták hogy a gépük hamarosan indul.
-Szeretlek.-mondta.
Én is.-csókoltam újra gyorsan és elfutott hogy utol érje a többieket.

Kimondtuk és mostmár nincs vissza út.

Halii !! Köszönöm hogy elolvastad!
Egy kis promo. Hamarosan indul egy ujjabb könyvem más témában és szereplőkkel. Ha gondolod olvass bele! 💜