Vissza hozzád-BTS ff.-BEFEJEZETT

1.rész- Külön

2 és fél éve hogy felköltöztem a belvárosba..a srácok 5éve hogy elmentek. Most 22 éves vagyok sikeres a munkahelyemen közepes anyagiakkal. Egyedül.

Hogy mi történt azóta? Úgy döntöttem ott hagyom a könyvesboltot ahol dolgoztam és valamit kezdek magammal. Ezért beiratkoztam egy nyelv tanfolyamra ahol az Angol nyevet tanultam meg mondhatni annyira ha kérdeznek én válaszolok szintre.
Rengeteg munkát kerestem és végül egy elég a sztároknak és más fontos emberek számára népszerű szállodában helyezkedtem el. Amit elégge jól megfizetnek nekem pedig a recepción kell üldögélnem meg némi papírmunkát kell elvégeznem.

Péntek van ami azt jelenti három szabadnapom lessz. Aminek örülök is mivel majd csak Kedden jövök.
18:00~
Össze pakoltam és kolléganőmet vártam hogy leváltson.

-Choo!-intett a bejáratból.
-Ahh Mika! Szia!-öleltem meg.

Igen Mika Matsuoka egy japánból ideköltözött lány akivel az elsőnapon lettünk jóban.

-Leváltalak csajszi! Menj pihenj csak!-dobta le táskáját.

Miután elköszöntem tőle autómhoz indultam. Mivel időközben a jogosítványra is szert tettem. Telefonomat a tartó eszközbe helyeztem és elindultam de még mielőtt haza mentem volna elindultam a közértbe hogy bevásároljak. Körutam után haza értem kissé fáradtan és mire fel hurcibáltam magam és a vásárolt holmikat a 7. emeletre azthittem el patkolok. Záram kattanása megnyugtatott hiszen már otthon voltam. Ledobtam mindent a konyhapultra. Megtámaszkodtam egy darabig még és akkor vettem észre hogy Kim a pultra ugrott. Ő az a macsek akit Tae mindíg etetett a suli udvarban és befogadtam magamhoz.

-Szia cicuskám..-simogattam buksiját kissé lihegve. Az órára néztem ami azt jelezte hogy Kim éhes én pedig fürödni akarok. Kiöntöttem a macskának az ételét én pedig a fürdőbe indultam mikor telefonom csengett.

-HaNe?-vettem fel.
-CHOO~...-bőgött a vonal tulsó végén.
-Mi történt?- ijedtem meg.
-A házam...kigyulladt.A melletünk lévő lakásban tűzütött ki és hozzám is átterjedt.-ecsetelte sírva.

A panel lakások eggyik átka.

-Hol vagy most?-kérdeztem tőle és közben nyugtattam.
-Az épület elött nézem ahogy a tűzoltók ontják a tüzet.-szipogott.
-Érted megyek! Maradj ott!- bontottam a vonalat és leszaladtam a kocsimhoz, be pattantam és azonnal indultam HaNe-ért.

Hamar oda is értem és az épület akkor már enyén füstölt.

-Choo!-szaladt felém egy sírós HaNe.
Azonnal megöletem a könnyes szemű lányt.
-Hajléktalan lettem!Nincs hol laknom!Haza kell költözzek.. -fakadt sírva újra.
-Dehogy vagy hajléktalan HaNe! Költözz hozzám!-simogattam meg buksiját.
-Komolyan?-szipogott.
-Komolyan..-válaszoltam kedvesen.
-Nem maradt semmim a telefonomat a laptopomat és az okleveleimen kívül. Egy ruhám sem...-búslakodott az említett tárgyakat felemelve.
-Megoldjuk.-karoltam át s kocsiba szálltunk.
-Köszönöm Choo...-mosolygott rám.
-Szivesen. Amúgy is van egy plussz szobám. Ott a vásznaimat és a festményeimet tárolom. Ott van egy ágy és egy szekrény is.-pillantottam rá.

Hamar haza értünk össze dobtam egy laza és gyors vacsorát hogy azért mégis csak együnk valamit.
-Elszaladok fürdeni.Addig hagyd ezt forrni.-mutattam az edényre.

Vacsora után HaNe ment tusolni én pedig a kanapén vártam. Bekapcsoltam a TV t hátha van valami érdekes de semmi különös.

"A ma estét a BTS nevű bandával fogjuk tölteni! Maradjanak velün-"

Végig sem hallgattam szinte azonnal kinyomtam a készüléket.

-Mindig ezt csinálod...-hallottam mögülem. HaNe az ajtófának volt dőlve karba tett kézzel majd megindult felém.
-Nem menekülhetsz előlük örökké..-huppant mellém.

Nem reagáltam semmit csak hallgattam amit mondott. Eltereltem a témát majd lassan mindenki nyugovóra tért.
Lefeküdtem kényelmes ágyikómba és hamar el is nyomott az álom.

Milyen lesz ha újra találkozunk?

Taehyung pov:.

Egy ideje már nem számolom mennyi lemezt adtunk el. Mikor és mennyi fizetést kapunk. Ezek a dolgok az időmúlásával már annyira nem foglalkoztattak. Fellépések,fotózások,interjúk minden ami egy híres ember életében általános. De néha a hátam közepére sem kívántam ezeket a dolgokat. Miután leszerződtetünk Kook és Jimin sokáig szomorkodott hogy talán Choo-t sosem látják. De hamar "kinőtték" a gondolatot. Megmondtam hogy erre a "témára" nem vagyok kíváncsi így kíméljenek. Persze én is sokat gondolok vissza azokra az időkre. Azokra amiket együtt töltöttünk.

Mikor először láttam meg Őt.

A nyaklánc amin a kis lakat van mainapig hordom és szinte sose veszem le. Ahhoz túl fontos számomra.
De valamiért úgy gondoltam hogy ha egyszer Choo ismét velem lenne akkor a dolgok nem úgy lennének mint ezelőtt. És e miatt szomorú voltam.

-Embeeer...-fújta ki a levegőt Hope.
-Rohadtul álmos vagyok..-ásított Jungkook.
-Majd a kocsiban alszotok.-parancsolt rájuk Namjoon.
Csak hallgattam a párbeszédet és nyakláncomat fogdostam.

-Már megint azt bizergálod.-hallottam meg Jin hangját.
-Hyung...-sütöttem le szemeimet.

Kedvesen mosolygott rám és elindultunk a kis dormunkba ahol ágyikóm várt.
Alig vártam hogy elnyomjon az álom hiszen...

...újra találkozhatunk.

Köszönöm hogy elolvastad az első részt. Ha tetszett szavazz. ❤✌😁😁