Szúró fájdalomra keltem amit a hasam tájékán éreztem. És valaki a nevemen szólított. Anya volt az. -Anya...-plillantottam rá. -Édesem...a fiúk hívtak engem az éjszaka közepén. Istenem...úgy aggódtam érted..-szipogott és puszit nyomott a homlokomra. -Hogy vagy? Nem vagy éhes?-halmozott még sok más kérdéssel. -Csak te vagy itt?-kérdeztem. -Nem. A kis Yoongi is itt van.-mosolygott. -A többiek?-érdeklődtem. -Fotózáson. Felváltva jönnek be hozzád.-simogatta meg arcom.
Erőtlenül keltem fel s indultam a folyosón alvó Yoongi-hoz akit a széken nyomott el az álom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Oppa...-keltegettem. Nyöszörgött még párat majd kipattantak a szemei. -Jamae!-kiáltott. -Miért erőlteted magad?!-aggódott. Ami Yoongi-tól furcsa volt. -Csak..megörültem hogy itt vagy..-mosolyogtam.. -Hogy érzed magad?-kérdezte. -Voltam már jobban is...-szipogtam. -Ne sírj..mert nem vígasztaltam sose lányt..-kuncogott..próbált felvidítani.
Yoongi-val beszélgettem egy ideig de elkellett mennie mivel fotózásuk van. Onnan anya "figyelt rám". Vissza battyogtam majd az orvos jött be hozzám és végzett el pár vizsgálatot amihez semmi kedvem nem volt.
-Rendben vagyunk...Holnap haza engedem.-pakolt össze. -Nekem holnap vissza kell mennem. Bezártam az üzletet.-mondta anya. -Semmi baj...A csajok haza tudnak vinni.-mosolyogtam rá.
Másnap :.
Kitöltöttem néhány papírt össze pakoltam és az ágyamon vártam.
Előző nap este:.
Jungkook pov:.
Hyung annyira szomorú hogy alig lehet felvidítani. Elindultam le a nappaliban ahhol Jin épp telefonált. Öntöttem egy pohár üdítőt és Jin akkor tette le. -Ki volt az Hyung?-kérdeztem. -Holnap délután el kellene mennem Choo-ért a korházba. Az édesanyja meg vissza az üzletbe.Úgy volt hogy Mika megy érte de melózik.-huppant le a kanapéra. -Mehetek én is?!-örültem meg hogy újra láthatom Noona-t. -Ha szeretnéd.-mosolygott. -Akkor megyek én is.-hallottunk meg egy hangot mögülünk. Hoseok volt az. -Hyung?!-néztem rá meglepődve. -Én is látni akarom.-erőltette mosolyát.
Ez volt az első alkalom hogy a történtek után mosolyogni láttam.
Másnap délután:.
Choo pov:.
Az ágyamon várom hogy Mika jöjjön értem. Addig élveztem a kilátást a városra és mindent szemügyre vettem. Bámészkodásomat halk léptek zavarták meg. Óvatosan forultam meg hogy lássam ki vagy kik vannak mögöttem.
-Megjöttünk!-mosolygott szélesen Jungkook. -Szia!-mosolygott Jin is. -Szia...Jagi...-hallottam meg mögülük egy hangot akit azonnal felismertem. -Ja..jagi?-lepődtem meg. -Menjünk haza.-mondta. -Rendben.-nem számítottam erre. Azt hittem hogy Hobi megutált és hogy nem is akar látni. Segítettek a fiúk felállni és elballagni az autóig amibe óvatosan ültettek be.
