Lefeküdtem Hoseok-al. De ez nem oldja meg a problémáimat. Sőt elég nagy trutyiban vagyok.
Reggel arra keltem hogy a matrac mellettem nem üres. Valaki mellettem feküdt. Kinyitottam szemeimet és mosolyogtam a velemszembe fekvő angyal arcú Hoseokra.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Nem állt szándékomban felkelteni. Ma amúgy sem dolgozom. Óvatosan cica léptekkel indultam ki szobámból. Körbe szimatoltam s megkönnyebbülve nyugtáztam hogy csak ketten vagyunk a lakásban.
Összedobtam egy kissebb reggelit majd miután kész lettem a szobába mentem hogy felkeltsem Hobi-t. Lassan négykézláb kúsztam be mellé arcát simogatva keltegettem amit morgásokkal és nagyobb szusszanásokkal díjazott.
-Jó reggelt álomszuszék!Kész a reggeli.-térdeltem fel. -Ezt minden reggel megtudnám szokni.-motyogott. -A reggelit?-kuncogtam. -Nem. Azt hogy veled fekszek és kelek.-ült fel és a szemembe nézett. -Ami az este...-kezdtem bele de félbeszakított. -Hajlandó vagyok boldoggá tenni téged. Nem tagadhatod le hogy már nem úgy szereted Taehyung-ot mint ezelőtt.-ült ágyam szélén. -Az tény...Be akarom fejezni ezt. Belefáradtam.-sóhajtottam. -Hagyd ott és én boldoggá teszlek. -mosolygott rám azzal a kócos hajával és az elaludt arcával. De így is aranyos volt.
A reggeli után Hoseok lefürdött s elment. Megbeszéltük. Felhívom ha Taehyung-al vége és elkezdünk mindent legelőlről.
Rendet raktam kitakarítottam előkészültem majd a kanapén ülve a mobilommal a kezemben töprengtem hogy beszéljek Taehyung-al. -Szedd össze magad Choo-Hee! Csak azt kell mondanod hogy "Ne keress többé. Már nem érzek semmit!"-kerestem Tae számát tárcsáztam és hamar fel is vette.
-Hali.-szólt bele. -Szia.-mondtam kissé berezelve. -Baj van?-kérdezte. -Mondani...akarok...valamit.-nyeltem hatalmasakat. -Remélem nem terhes vagy.-mondta kissé ilyedten és ingerülten. -Nem!Nem vagyok csak!...Ne keress többet! Mindennek vége köztünk!-csaptam le.
Ez nem normális! Ha várandós lennék akkor az akkora baj lenne?! Sokáig nem mérgelődtem a telefonom csengett. Taehyung volt az. -Mi az?!-szóltam. -Most azonnal oda megyek.-mondta mit sem törödve azzal hogy én mit akarok mindani. Sebaj ha idejön akkor megmondom neki a szemébe kerekperec.
Egy félóra múlva csengettek. Az ajtó elött hatalmasat sóhajtottam s próbáltam a lehető leghatározottabban kinézni. Köszönés nélkül sétált be s vetette le magát a kanapéra. -Elárulod mi ez a hiszti?!-túrt hajába. -El.-ültem vele szembe. -Halgatlak.-köszörültem meg torkomat. -Nos..az utóbbi időben nem érzem azt hogy mi egy pár lennénk.-néztem rá félve a reakciójától. -Aha... szóval van más.-nevetett eggyet. -Nincs!-vágtam rá. -Ugyan... Hoseok meg kártyázni jött fel hozzád mostanában!-csattant ki. -Nagyon jó barátok vagyunk!Úgy ahogy Jimin-el Yoongi-val vagy Jin-el! Ostoba vagy!-förmedtem rá. -És én ezt elhiszem...-állt fel és közeledett felém. -Hidd csak el!-csuklott el kissé a hangom.
