Az érme két oldala között

Hosszú éjszaka

TOP OF THE MORNING TO YA LADDIES! 🖐️🍀

Egy nagyon hosszú kihagyás után visszatértem, itt az új fejezet. Eredetileg át akartam írni az egész sztorit, és el is kezdtem, viszont volt egy beszélgetésem ami ráébresztett arra, hogy nem kell az első sztorimnak tökéletesnek lennie (meg igazából a többinek sem). Szóval tessék lássék, itt a folytatás, jó szórakozást hozzá!

Itt egy kis összefoglaló azoknak, akik nagyon régen olvasták az előző fejezeteket és már homályosul bennük az emléke:

Leah Eastwood egy gyermek mutáns egy árvaházban él legjobb barátnőjével Sarah Watson-nal. Tizenhárom éves korában örökbe fogadják, ám nem egy átlagos családhoz kerül. A Hydra veszi a szárnyai alá, és már egy éve tanulja az ölés mesterségét edzője unokaöccsével, Oliver-el, amikor ráveszi mentorát, Dylan Johnson-t, hogy elmehessen vele egy veszélytelennek tűnő őrködésre egy szigetre. A Bosszúállók rajtuk ütnek, Leah a Shield-hez kerül, ahol megismerkedik Tony Stark-kal. Nagy nehezen sikerül megmenekülnie az ellenségtől, de eközben a Hydra árulónak kiáltja és körözni kezdik, csak úgy mint a Shield. A lány egészen Malibu-ig menekül ahol viszont elhagyja a szerencséje, és ismét a mi milliárdosunkba botlik. Főszereplőnk se perc alatt a Stark rezidencián találja magát, ahol egy kis nyugalomra lelhet mielőtt visszatoloncolják Washington-ba. A vörös koponya emberei azonban nem tétlenkednek, benyomulnak a házba, hogy elkapják Leah-t.

~***~

– Kezeket fel! – vágódik ki a zuhanyfülke ajtaja, az elemlámpa erős fénye megvakít, ahogy az arcomra irányul a csóva. A blokkolók kissé lejjebb csúsznak a csuklómon, amikor felemelem a kezem. Lassan kilépek a fülkéből, kiráz a hideg ahogy a csupasz talpam a nedves csempéhez ér. Tony is követi a példám, hallom a lépteit, miközben próbálom elűzni a szemem előtt úszkáló színes foltokat.

– Megvan a negyvenhatos és Stark. – Ez a másik hangja. – Nincs szükség erősítésre. Vettem – teszi hozzá egy kis csend után.

– Na indulj meg szépen – int a közelebb lévő ügynök fegyverével a kijárat felé. Engedelmeskedve elindulok előtte, azonban miután átlépem a küszöböt megfordulok és rávágom az ajtót. A férfi felkiált, én pedig a kilincset megragadva nekifeszülök a fának, próbálva minél inkább szétzúzni a lábfejét. A Hydrás vaktában próbál visszavágni lyukakat lőve a fába, a rostok repkednek a folyosón. Gyorsan elugrok, majd meglepetten nézek a kezemre. Benne maradt a kilincs. – Te kis mocsok! – üvölti ellenfelem miközben lassan kinyílik az ajtó és bicegve megindul felém, fegyverét rám fogva. – Leszarom, hogy élve kellesz nekik, kurvára leszarom! Most kiloccsantom a – Nem hagyom, hogy végigmondja, a képébe vágom a fémtárgyat, aztán rátaposok az érzékeny lábára. Válaszul ismét felüvölt, meglendíti a gépfegyverét ami elől kitérek. Oda rúgok ahol a legjobban fáj, de nem érek el akkora hatást mint reméltem. Megragad a hajamnál fogva és hátraránt. Felszisszenek, többször is rávágok a könyökhajlatára mire sikerül elérnem, hogy elengedjen. Sikerül elcsakliznom a fegyvert, amit egyenesen a homlokára fogok.

– Térdre – A hangom megremeg az egyenetlen légzésemtől és vadul kalapáló szívemtől. – Mondom térdre! – szólok rá határozottabban mire lassan térdre ereszkedik, kezét a tarkójára helyezi. Átnézek a férfi fölött a fürdőbe. Tony abban a pillanatban üti le a másikat, aki összeesik előtte. Felém fordítja a fejét majd óvatosan bólint. Én is kiütöm az én ellenfelem.

– Jól vagy kölyök? – kerüli ki Stark az eszméletlen testeket.

– Hát persze, már úgyis honvágyam volt, erre meglátogatnak a régi haverok. Édesek, nem? – kezdem el átkutatni a Hydra ügynököt, hátha találok valami hasznosat.