Az érme két oldala között

Szökevény

Fel-alá járkálok a szalonban, annak ellenére, hogy a kimerültség kezd eluralkodni rajtam, a lábam már nem bírja úgy a súlyom mint általában. Verejték csorog végig a gerincemen és a halántékomon. A sarokban álló ventilátor alig mozgatja a levegőt ebben a viszonylag nagy helyiségben, alulmarad a kánikula elleni csatában. Kócos, koszos hajamat hajgumi híján ép kezemmel fogom fel, hogy szellőzhessen a tarkóm. Amikor már elviselhetetlenül zsibbad a karom, egy nagy sóhajtás kíséretében leengedem magam mellé, a fekete tincsek pedig megzabolázatlanul hullanak vissza a vállamra és a hátamra.

— Van — a torkom teljesen ki van száradva, ezért köhintek egyet, majd újból nekivágok — Van valahol egy női mosdó?

— A szoba végében van egy ajtó, ott benyitsz, elfordulsz balra, és jobboldalt a második ajtó — darálja le monoton hangnemben a választ, még csak egy pillantásra sem méltatva. Remélem nem én vagyok az egyetlen, akit ilyen szinten semmibe vesz.

— Kösz — morgom kicsit talán udvariatlanul, de kit érdekel, valószínűleg úgy sem fogok többet találkozni vele. Így hát elsétálok egy rakás tetováló szék mellett, és megállok az ajtó előtt. Eléggé be van ragadva, többször is megpróbálok benyitni, végül a vállammal nekifeszülve sikerül átjutnom a másik oldalára. Két folyosó találkozásánál kötök ki. Jobboldalt egy lépcső visz fel az emeletre, ahol nagy valószínűséggel a tulajdonos lakik, előttem egyetlen ajtó van kábé öt méterre, baloldalt pedig még két ajtó, amiken pálcika emberkék jelzik, melyik nemnek fenntartott illemhelyiségbe vezetnek. Végighúzom a kezemet a bordó tapétán, ahogy a vécé felé veszem az irányt. Sarah egyik kedvenc színe a bordó. Imádná ezt a falat.

A mosdó igényes és tiszta, ami nem igazán lep meg a szalon kinézetéhez képest. Gyorsan a csaphoz lépek, és megengedem a hideg vizet, majd a kezemből tölcsért formálva kezdek inni. Jólesik a hideg folyadék, lehűt és felfrissít. Minimum fél litert megiszok, mire úgy érzem, a szervezetem nem áhítozik még többért. A ruhámba törlöm a szám, aztán megvizsgálom a sebesüléseim a tükörben. A liftes nő egy gyönyörű lila foltot hagyott maga után, halkan felszisszenek, ahogy megpróbálok hozzáérni. Érdekes, pont ugyanott van és pont ugyanolyan a sötét duzzanat, mint amilyet az egyik orosz bázison szereztem.

Sok fura és sorsdöntő dolog történt már az életemben. Ha a születésemtől nézzük, árvaházba kerültem. Rájöttem, hogy mutáns vagyok, egy hétig szökésben voltam, megismertem Sarah-t. Rá pár évre örökbe fogadtak, pont amikor már nem vágytam rá. Elkerültem a Hydrához, egy tucatnyi magánakcióval keresztbe tettem már ennek a szervezetnek, aztán nem is olyan rég hetekig fogva tartott a Shield, ahonnan most sikerült megszöknöm. Mindegyik momentum fontos volt az életemben, mégis az az egy történés változtatott meg bennem gyökeresen valamit, amire ez a fájdalmas sebesülés emlékeztet.

~*~

Már vagy tizenöt perce bolyongok a rideg és sötét folyosók végeláthatatlan labirintusában, és még mindig nem találkoztam senkivel. Kezdem úgy érezni, rossz helyen járok, ráadásul kicseszett hideg van. Folyamatosan ráz a hideg, miközben megtorpanok egy újabb elágazásnál.

— Merre vagy, Dylan? — Végül a megérzéseimre hallgatva balra megyek tovább. Bakancsom tompa kopogása betölti az üres teret, lófarokba rendezett hajam lépteim ütemére leng oldalra. Néha nem tudom elkerülni, és egy kövér vízcsepp épp a fejem tetejére pottyan a sok helyen beázott, penészes plafonról. Ugyanannyi helyközönként hideg fényű lámpák világítják meg az utat, de több mint a fele halványan pislákol, a végét járják, és szinte minden hatodik már nem is ég. Kellett nekem elcsatangolni Dylan mellől.

Ez a bázis sokkal másabb, mint az otthoni. Először is vagy tízszer nagyobb, másodszor pedig olyan különös, szívszorító érzést kelt bennem, mintha egy horrorfilmben én lennék az utolsó áldozat. Még egy kereszteződés. Elnézek balra, majd jobbra is, de megint csak ugyanazt látom mint eddig. Semmit. Lehet, hogy örökre elvesztem, és itt fogok szomjan halni, vagy megfagyni. Talán le kéne ülnöm, és megvárnom amíg nem jön erre valaki. Már biztosan keresnek.