Nyakörv | Jikook +18 {Befejezett}

Bébiszitter, És Az Ajándék

A reggelt fekete kávé friss illata töltötte be. Ezek szerint, a ház ura már fent van, és lassan indul dolgozni. Ameddig JungKook a konyhában ügyködött, addig a kis Jimin a mostani helyzetet kiélvezte. Az ágyon szét terülve, hemperegve adta ennek a napnak a tudatára, hogy szabadon mozdulhat. Nem szorította vaslánc a nyakát, és az illat is kellemes volt számára. Most az egyszer kelt fel úgy, hogy boldog volt. De ez az öröm csak pár percig tartott.

—Jiminie. —lépett be a szobába JungKook. A hangja rideg és érzelemmentes volt, mint a legtöbb alkalommal. De a mostani szólítása egy kicsivel ijesztőbb volt. —Elkell mennem valahová, és sajnos nem én fogok rád vigyázni, hanem YoonGi.

Ez a férfi egyáltalán nem volt kegyetlen. Ezt utálta benne JungKook. Ha YoonGi engedett, akkor engedett. Legyen az bármi! Természetesen, a szökést már ő se engedte, és ezért bízott meg benne Kook. Lehet Jimin meg fogja szeretni YoonGit, csak mert engedékenyebb lesz? Én is tudnék az lenni, ha nem lennék ennyire kibaszott kanos a fiú miatt! És pont ez az. Ma este meg szerzem magamnak, kerüljön bármibe! Gondolta magában a férfi, mire Jimin csak értetlenül nézte a grimaszait. Egy kicsit enyhültek az arc izmai, majd a fiúhoz lépett, és jelzett neki, hogy menjen közelebb.

Ahogy oda ért Jimin, Kook úgy rántotta az ölébe, majd durván a fiú ajkaira mart. Jungkook a nyelvét próbálta átdugni a fiú szájába, de ez nem jött össze, mivel a kisebb nem engedte. A férfi ekkor belemart Jimin hajába, és hátra rántotta fejét. Itt már nem ajkait falta, hanem a nyakát kezdte el szívni, harabdálni, amire Jimin reakciója egy fájdalmas nyögés volt. Lába a fájdalomra megrándult, mikor JungKook áttért a kulcscsont harabdálására. Viszont a férfi élvezete most is megszakadt, amint megszólalt a csengő. Szemet forgatva emelte fel a fejét, és nézett az ajtó felé. A kisebbet az ágyra lökte, majd kiment és ajtót nyitott a vendégnek.

—Jókor jöttél! —nyitotta ki az ajtót dörmögések közepette. —Gyere beljebb Yoongi. —lépett arréb, mire az idősebb bement.

Fekete szaggatott farmer, egy fekete póló rajta egy piros felirat, és fekete bőrdzseki takarta a férfi testét. Az öltözékéből JungKook azt vette ki, hogy a Yamaha R6-os motorjával jött.

—Merre van? —érdeklődött, mire a fiatalabb a szoba felé biccentett fejével. —Mikor tervezel menni? —kérdezte a következőt, mire Kooknak az agyába egy villám csapódott. Egy kicsit idegesítette, hogy YoonGinak kell rá vigyáznia, és még sietne is, hogy kettesben legyen a fiatalabbal.

—Megyek, már így is késésben vagyok! —intett a másiknak, majd elhagyta a házat.

YoonGi levette dzsekiét, és bement a szobába, ahol a kisebb nézett ki az ablakon. Tetszett neki a kint lét. Amikor az ablakra tapadt, és bámult ki, mindig elképzelte hogy milyen is lehet pontosan az ottani élet. Falak nélkül, friss levegővel.

—Szia, Jimin! —köszönt nyugodtan a vékony fiúnak. —Mit szeretnél ma csinálni? —kérdezte, miközben Jimin szorosan átölelte. Jimin mindig is tudta, hogy az idősebb sose fogja bántani, ezért a közelében mindig nyugodt volt. —Jól van pici, nyugi! —borzolta össze óvatosan Chim haját. —Szóval? —kérdezett vissza.

—Ellátod a nyakam? —kérdezte, mire Suga a kisebb nyakára emelte tekintetét. Nem értette, hogy mitől volt rajta lánc nyom, de nem is szeretett volna rá kérdezni. Ehelyett csak bólintott, és elment az elsősegélyért.

—Nem mintha tudnék neki mit csinálni. —ment vissza a szobába. Jimin csak lóbászta a lábát, és nézte ahogy a Hyungja legugol elé, és pakolni kezd. —Megpróbálom bekenni valami kenőccsel, ha van! —kutatott tovább.

_____________JungKook______________

—Ennyi lesz, uram? —kérdezte a kasszás lány, közben hajával babrált. Egyenesen felizgult JungKook hangjától, és azoktól is, amiket vett.

—Igen! —fizetett.

—Na és... —kezdett bele a lány, közben beljebb dőlt, hogy dekoltázsa jobban látszódjon. —A barátnőjének vette? —ennél hülyébb kérdést, már fel sem tehetett volna...

—Nem, nincs barátnőm! —válaszolt a férfi, de egy kicsit már kezdett ideges lenni a lánytól. —Barátom van! —tette hozzá, mire a lány egyenesbe vágta magát, és egy messzebbi emberfelé nézett, majd elment. —Nagyon nem szeretem az ilyet! —sóhajtotta, közben elindult haza.

Új játékszereket vett, és még egy meglepit is, amit szeretettel vett Jiminnek. Lehet, hogy külső szemmel Jimin azt hiszi, hogy JungKook csak elrabolta őt, de ez nem igaz. Vagyis, az elején így volt, de mostmár beleszeretett a fiúba.

—Meg jöttem! —lépett be a házba JungKook, de ami ott fogadta az ledöbbentette. Jimin nevetett, most először amióta itt van. —Mi történt? —kérdezte a fiú nagy mosolyára utalva.

—Egy kicsit beszélgettünk, és meséltem neki a botladozásaimról! —magyarázta röviden Suga.

—Sz-szia, JungKook! —köszönt bátortalanul Jimin.

—Szia pici! Hoztam neked valamit! —ment oda a kisebbhez, majd elő vette a fekete nyakörvet, amit Jimin neve díszített. —Így ni! —rakta fel, majd jól szemügyre vette. —Jól áll! Igaz, YoonGi? —nézett a háta mögött lévőre, aki csak bólintott.

—Szerintem ideje lenne mennem! —jelentette ki, mire Chim szája legörbült. Nem akarta, hogy az egyetlen olyan ember, aki normális vele, elmenjen. —Majd még jövök pici Mochi, ne aggódj! —nézett enyhe mosoly mellett az említettre, majd szemét Kookra emelte. —Ha bármikor szükséged van rám, csak szólj! —a férfi csak bólintott, majd Yoon elhagyta a házat, így kettesben hagyta őket.

—Gyere, pakoljuk át a cuccodat a szobámba! —állt fel. —Akarom mondani, a szobánkba! —fogta meg Jimin kezét, majd elindultak le a pincébe. A fiú lába végig remegett, attól félt, hogy JungKook vissza zárja őt oda. Lehet, hogy jobb mint vele egy ágyban aludni, de a jó oldala, hogy nem szorítja a nyakát lánc.

Miután azt a pár holmit, ami lent volt felvittek, Jimin csak állt egy helyben, és bátortalanul nézte JungKook hátát. Nem mert hozzá szólni, de attól is félt, hogy mit fog most tenni.

—Gyere ide! —nyújtja a kisebb felé a kezét, mire az habozva de megfogja. Jungkook ölébe rántja Jimint, aki várja a fájdalmat. —A nyakörvet hordanod kell, nem veheted le! —kezdett bele, de ez már nem tetszett Jiminnek. —Továbbá, nem mehetsz ki a házból, csak ha jó fiú leszel, és már eléggé meg bízok benned! —a fiú csak szomorúan hallgatta a férfi "parancsait". —Ja, és még valami! —nézett Jimin szemébe. —Lassan ruhát kéne venni neked!

—N-nem kell... —hajtotta le a fejét Jimin. —J-jó nekem e-ez a ruha is, n-nem kell h-hogy pazarolj r-rám. —szinte suttogta a szavakat, de JungKook még így is tökéletesen hallotta.

—Ha hozzám beszélsz, nézz a szemembe! —emelte fel állánál fogva Jimin fejét, ezzel saját szemébe kényszerítve a fiú tekintetét. —Eddig kibaszottul kedves voltam, ezen a két napon, de mostmár kurvára nem érdekel mit akarsz és mit nem! Könnyen vissza dobhatlak a pincébe, és nem lánchoz kötlek! Beleraklak egy ketrecbe, és még annyi helyed sem lesz mint a láncal! —félig ordított, teste pedig meg feszült, amit a fiú ijedten figyelt. —Kanos vagyok Jimin, és tenni is fogsz ellene! —fordította magával szembe a kisebbet, majd eréjesen ajkaira mart. Néhol megharapta, ezzel kisebezve Jimin száját, ami kicsit vérzett. Jimin nyelvét szívni és szopni kezdte, hiába szeretett volna ő ellenkezni. Nem tehette.
JungKook keze a fiatalabb nadrágjába kötött ki, azon belül a fiú boxerében. Jimin ezt már nem tűrte, azonnal rá harapott a férfi szájára, aki mérgesen elhúzódott, és letörölte a kifolyt vért. —Készítsd a segged! Amint vissza jövök, amennyire szeretném, úgy szét baszom azt a formás kis popsidat! —lökte le magáról Jimint, aki csak némán vissza tartva könnyeit nézte a férfi távolodó alakját. Már előre félt.

Ha ő most megerőszakol, akkor kettészakadok, és nyomban meghalok!

Sziasztok! Meg is hoztam a második részt, remélem készen álltok a kegyetlen éjszakára! Jungkook egyáltalán nem fogja kímélni szegény Chimet, erre készüljetek fel! Ha tetszett írjatok vagy voteoljatok! Igyekszem vissza írni mindenkinek <3.
Bai bai MINNA!

#A.R.M.Y