Jungkook a meglepetésekkel tért vissza, amit a szexshopban vett. Jimin már az első nap óta tudta, hogy ez a pillanat befog következni. De arra nem számított, hogy kegyetlen fájdalmak fogják érni. A férfi egyből leszedte magáról az ingét, majd nadrágjától is megszabadult. A bilincseket kivette a zacskóból és elindult a fiú felé. Jimin már tudta mi a feladata, és mivel már így is felbőszítette az idősebbet, próbált megfelelni kéréseinek, még ha nem is szeretett volna. A kisebb lefeküdt, de JungKook csak horkantott tettén.
— Hasra! — igazította el morogva Chimet, aki azonnal meg is fordult. Kook a fiú kezeit az ágyhoz bilincselte, lábait pedig szabadon hagyta. Úgy volt vele, hogy ha majd nagyon ficánkol, akkor a lábát is kiköti. — Emeld meg a segged! — utasította Jimint, aki eleget téve kérésének megemelte fenekét, mire a férfi lehúzta róla nadrágját és boxerét.
JungKook hogy fokozza a fiú kínzását, bekötötte a kisebb szemét, és betömte a száját, majd az utolsó ruha darabtól is megszabadult.
— Nos kicsi Jimin, szerintem már leeset hogy mire készülök! De mivel rossz kisfiú voltál, így nem fogok kegyelmezni! — suttogta a kisebb fülébe. — Ha jó gyerek lennél, akkor még kegyelmeznék is szerintem... — simít végig Jimin oldalán, majd semmi tágítás nélkül behatolt a kisebb testébe.
Jimin a hirtelen jött érzésre felsikított, már amennyire a rongytól hallani lehetett. A szemeit takaró rongy alól folyamatosan folytak ki a könnyek amik utat nyitva maguknak érkeztek meg a párnákra.
— Ne aggódj, nem soká élvezni fogod! — harapja meg Jimin nyakát, mire a fiatalabb kicsit felnyögött. — Megvan a gyenge pontod! — nyalja meg ugyan azt a testrészt, de erre csak egy sóhaj a reakciója.
JungKook megtette az első lökést, de mivel Jimin túl szűk volt, így a telhetetlenség miatt egymás után, egyre magyobbakat lökött. A férfi hangja az élvezettől belepte a szobát, ellenben Jimin, aki szaggatottan kapkodott a levegő után, már amennyire tudott. A fiatalabb egyfolytában, minden erősebb lökésnél felsikított. Egy kis idő után már csak azt érezte, ahogy lefolyik a lábán valami forró. Először kis naival arra gondolt, hogy Kook élvezete az, de hamar sikerült realizálnia, hogy az a saját vére.
Kemény tíz percig csak a kisebb sikolyát és sírását lehetett jobban hallani, mire hozzá szokott az érzéshez és sikolyait kellemes nyögések váltották fel.
— Engedd ki a hangod, Chim! — vette ki a fiú szájából a rongyot, mire jobban felhangosodtak nyögései. — Ez az Chim! — váltott gyors tempóba JungKook.
— Ah. Jung...kook...ahh — feszült ívbe a kisebb háta, ezzel utalva a csúcsra. JungKook sem bírta nagyon sokáig, mivel Jimin tényleg nagyon szűk volt, plusz a hangja is rátetézett.
JungKook hamar elment, ahogy Jimin is. Le se pihent, nem is kötötte ki a kicsit, helyette inkabb kihúzódott a fiatalabból és elindult fürdeni. Jimin csak keservesen sírt, egyrészt a fájdalom miatt, ami már múlóban volt, de még így is emlékezett rá. Másrészt azért, mert a végére élvezte. Ezt viszont utálta magában.
Kook öt perc múlva vissza ért, majd a mozdulatnak Mochihoz ment. Jimin az oldalán feküdt, keze feje mellett haladt végig az ágy rácsához bilincselve. Jungkook a dús ajkaknak viszont nem tudott ellenálni, ezért erőszakosan rá mart a kisebb párnácskáira, aki ellenálni sem bírt már. A férfi nyelvét már Jiminével hívta táncba, de a másik nyelve egyáltalán nem mozdult, sőt még arra sem méltatta a nagyobbat, hogy valami jelet adjon. Adna fájdalmat vagy élvezetet az idősebb tettére. De nem tette. Teljesen az ájulás szélén volt, semmi energiával.
— Hmp. — húzódott el JungKook, majd elhagyta a szobát.
______________YoonGi_____________
JungKook hirtelen hívása zaklatta fel a pár hónappal idősebbet, aki azonnal át öltözött, és a Suzuki R1 motorját bevetve indult el a Jeon házba. Ideges volt, amiért neki kell feltakarítania amit az a semmirekellő tett, és még mellette az ártatlan kis Chimnek is ártott, amit nem fog megbocsátani!
— Jimin! — rohant be a házba YoonGi, de egyből kapcsolt, hogy nagy valószínűséggel a szobában van. Kicsit gyorsabban vette az irányt a helység felé, de amint oda ért szíve megszakadt. — Chim! — rohant oda, majd azonnal kereste a kulcsot, hogy leszedje azt a kényelmetlen bilincset a fiatalról.
— Yoon... Gi... — nyitotta ki kicsit a szemét Jimin, de azonnal vissza is csukta azokat.
— Kitartás kicsi, mindjárt elviszlek innen! — vette elő a kulcsokat az egyik fiókból, majd leszedve a bilincseket segített felöltözni Jiminnek, amilyen gyorsan csak lehetett. — Jól van! — kapta fel határa a félig ájult fiút, majd kivitte a házból. — Próbáld megtartani magad! — ültette fel a motorra, majd felrakta rá a sisakot, és felült elé. — Szorosan ölelj át! — indult el, miután Jimin apró kezei körbe fonták YoonGi hasát.
JungKook POv:
— YoonGi, sikerült rendbe tenned mindent? — sétáltam be a házba, közben lepakoltam. — YoonGi! — erélyesítettem meg a hangom, de semmi. — Ugye nem...? — rohantam be a szobába, de semmi. YoonGi elvitte Jimint!
Azonnal telefonomért nyúltam, és már tárcsáztam is a helyes számot.
— Mond! — szólt bele dühösen Suga.
— Hova vitted Jimint? — indultam el a konyhába.
— Hozzám. Miért, ápolni szeretnéd? Vagy halálra erőszakolni? — nyugodságot véltem felfedezni hangjában. Jól tudom, mire megy ki a játék. Csak azért nyugodt, mert nem tudom hol lakik. És ez azért van, mert titotkban tartja mindenki előtt.
— Ne viccelj, Yoon, azonnal hozd őt vissza! — rúgtam a falba.
— Minek? Hogy újra így bánj vele? — emelte meg ő is a hangját. — Ha annyira szeretnéd, keress meg! — azzal bontotta is a vonalat.
— Francba! — vágtam földhöz a telómat.
Say Hoooo Minna! Szerintem ez a könyvem kukába fog kerülni 😅. Valamiért nincs meg az az ihlet és csodálás amit neki akartam szánni, ezen kívül nagyon rég írtam ide részt. Lehet csak most érzem így, lehet később még valamit kitudok hozni belőle. Mármint azt amit szerettem volna, de nem nagyon adnék ennek reményt. Minden esetre, ha nem jönne az ihlet meg minden, írok egy kis figyelmeztető bigyuszt, és vagy fent hagyom vagy leszedem.
Ha tetszett jelezzetek.
Bye bye MINNA!
#A.R.M.Y
YOU ARE READING
Nyakörv | Jikook +18 {Befejezett}
Fantasy-Jiminie~ -ilyedten rándultam össze. Megint itt van, és lehet olyan dolgokra akar kényszeríteni, amit nem akarok. Most hogy így bele gondolok, inkább a halált választanám helyette. -Jiminie, életem, gyere ide! -paskolta meg a lábát, én pedig közeleb...